Egyre több gondot okoz az üzemanyagok ársapkája

– Azt gondolhatnánk, hogy a hazai üzemanyag-ellátást szinte kizárólag a MOL biztosítja. Ezzel szemben, valójában mekkora a magyar olajcég részesedése a nagykereskedelemben?

– A MOL a hazai benzinkutak durván 75 százalékát látja el. A többiek a környező országokból, más nagykereskedőtől szerzik be az üzemanyagot. Illetve csak szerezték be, mert amióta a kormány maximálta a nagykereskedelmi árakat is, ezeknek a nagykereskedőknek már nem éri meg ennyiért adni a benzint és a gázolajat.

– A MOL-nak megéri?

– Furcsa módon, igen. Az ársapka ellenére, ugyanis a társaság az első negyedévben hatalmas, csaknem 280 milliárdos eredményt ért el, ami év végéig akár mintegy ezer milliárd forintos nyereséget jelenthet. Nem véletlenül fizet majd most extraprofit adót, mert ebből a haszonból a kormány is részesedni akar. Ez úgy sikerülhetett, hogy – akárcsak más olajtársaságok – a MOL a kiskereskedelmi ár képzésénél nem a direkt beszerzési árait veszi figyelembe, hanem azt, hogy a szomszédos országokban, azaz a piacon, ahol szereplőként tevékenykedik mennyi az üzemanyagok ára. 

– Miért, a MOL mennyiért veszi a nyersolajat?

– A magyar olajipari társaság főleg – 65 százalékban – orosz, úgynevezett uráli olajat vásárol és dolgoz fel. Ennek ára néhány dollárral mindig is alacsonyabb volt, mint az Európa többi országában használt Brent típusú olajé. De ez a különbség a háború kitörése után már elérte 34-35 dollárt hordónként. Vagyis a MOL minimum ennyivel olcsóbban jut hozzá az orosz olajhoz. Viszont a feldolgozás után a benzint és a gázolajat már az európai kereskedelmi szintnek megfelelő áron adja el. 

– De csak azt, amit nem érint az ármaximalizáció. Még így is van haszna?

– Nem tudni pontosan, hogy az összes eladott benzin és gázolaj hány százalékát kénytelen a MOL a rögzített áron adni. De ha ezen veszíthet is még valamennyit, azt tudni kell, hogy a MOL egy integrált olajvállalat, amely nem csak benzin és gázolaj előállításával foglalkozik. Rengeteg mindent, kenőolajokat, bitument, különféle petrolkémiai alapanyagokat, például a műanyaggyártáshoz szükséges alapanyagokat is gyárt kőolajból. Ezeknek a termékeknek világpiaci ára ugyanúgy az egekbe szökött, mint az üzemanyagoké. Vagyis a MOL a teljes értékláncát tekintve, még a hirtelen megnövekedett árakhoz képest is jóval nagyobb bevételt könyvelhet el, hiszen a Brent-i olajnál olcsóbb, Urál típusú kőolajból dolgozik. 

– Ez indokolná az olajtársaság hatalmas nyereségét? 

– Nemcsak ez. Korábban, amíg nem vezették be, hogy csak a magyar rendszámú autókba lehet kedvezményes áron tankolni, jelentősen megnőtt az üzemanyag-turizmus. Volt olyan, hogy a napi átlag 5 millió literes fogyasztás majdnem a háromszorosára, 14 millió literre nőtt. Viszont az árszabályozás az első ársapkás időszakban csak az üzemanyag kiskereskedőkre vonatkozott. A MOL akkor még szabadon alakíthatta a nagykereskedelmi árakat. De a hatalmas forgalom növekedés igen jól jött az államkasszának is. Az üzemanyagok jövedéki adójából legalább 35-36 milliárd forintnyi többletbevételre tett szert a kormány, főleg a határhoz közeli benzinturizmus okozta nagyobb fogyasztás miatt.

– Miért nem lépett a MOL rögtön a kieső külföldi nagykereskedők helyére?

– Azért, mert ez logisztikailag nem olyan egyszerű. A MOL külsős alvállalkozókkal szállíttatja ki az üzemanyagot a töltőállomásokra. Eddig a rendszer a piac 75 százalékát látta el. Egyszerűen nincs elég szállítói kapacitás a hirtelen megjelent, plusz 25 százalék ellátására, még akkor sem, ha a saját finomítóiban egyébként elő tud állítani a keresletnek megfelelő mennyiségű üzemanyagot. Az egyik legnagyobb külföldi forgalmazó, az OMV például főleg a Dunán szállítja az Ausztriában finomított benzint és gázolajat. De az alacsony vízállás miatt a dunai szállítás mennyisége is jelentősen lecsökkent, azaz a saját kútjait is csak nehezen tudta ellátni üzemanyaggal. Összességében tehát a szállítói kapacitáshiány okozza jelenleg is azt, hogy a benzinkutakon időnként nincs elég üzemanyag. Márpedig az akadozó ellátás pánikot okozhat, az pedig felvásárlási hullámot indíthat, tovább növelve a hiányt. Így egy olyan öngerjesztő folyamat indulhat be, amely tényleg komoly ellátási zavarokat okozhat.

– Ön szerint meddig lehet még fenntartani az üzemanyagok hatósági árait?

– Ezt nem tudom, de azt igen, hogy minél tovább tartja fenn a kormány, annál fájdalmasabb lesz a visszatérés a valóságos árakhoz. Az eredeti elképzelés nyilván az volt, hogy csak pár hónapos anomáliáról van szó. Vélhetően arra számítottak, hogy az ősszel jelentkező igen magas kőolaj árszint, társulva a gyengülő forint miatti árfolyam-eséssel, majd ezt követően a február végén kitört ukrajnai háború gyorsan véget ér és akkor minden normalizálódik. Csakhogy a háború még hónapokig, de az is lehet, hogy akár évekig is eltarthat. Az olaj korábbi, rendkívül alacsony ára pedig éppen úgy abnormális volt, mint ez a mostani túl magas szint. Emlékezzünk rá, hogy a Covid idején a Brent olaj ára 20 dollár körül volt hordónként. De a nyugat-texasi könnyű olaj (WTI) esetében – elsősorban a palaolaj technológiai problémái miatt – még negatív olajár is előfordult. Ennek az volt az oka, hogy a palaolaj esetében sokkal nehezebb egy leállás után újraindítani a termelést – ha sikerül egyáltalán. Ezért a kitermelők inkább fizettek azért, ha valaki elviszi a megtermelt olajat, csak ne kelljen leállni. Persze a mostani 100 dollár feletti olajár is túl magas. Azt gondolom, hogy ha a kormány valamikor mégis feladja a hatósági árszabályozást, akkor csak fokozatosan lehet visszatérni a szabadpiaci árképzéshez. Mert ha egyik napról a másikra duplájára nőne az üzemanyagok ára, az beláthatatlan következményekkel járna. Ha viszont marad a szabályozás, akkor előbb-utóbb üzemanyaghiány alakulhat ki, amit tovább fokozhatnak a különböző finomítói technológiákon bekövetkező műszaki problémák, mint arra az elmúlt néhány hétben láthattunk példát.

– Lehet pótolni az embargó miatt kieső orosz olaj mennyiségét?

– Erre vannak törekvések, csak ez sem megy egyik napról a másikra. Az OPEC+, vagyis a legfontosabb kőolaj termelő országok szervezete, kiegészülve Oroszországgal és Venezuelával, már döntött a termelés fokozásáról. Sajátos módon, ebbe még Oroszország is beleegyezett.

– Miért jó az az oroszoknak, ha mások többet termelhetnek?

– Nyilván azért, mert így közeledhet egymáshoz a Brent és az Urál típusú kőolajok ára. A Brent ára csökkenhet, az Urál típusúé pedig nőhet. Ez némileg kárpótolhatja az oroszokat az embargó miatt egyre nagyobb mértékben kieső eladásokért.

– Akkor tehát számíthatunk arra, hogy belátható időn belül mérséklődik az olaj ára?

– Ezt azért nem állítanám ennyire határozottan. A pandémia idején rendkívüli módon lecsökkent árak miatt a nagy olajtársaságok leállították, vagy jobb esetben is felfüggesztették a jövőbeni készletek kutatását, illetve jelentősen csökkentették a kitermeléshez szükséges termelésbeállítási projekteket. Az ukrajnai háború mellett, most ennek a projekt-visszafogásnak, azaz a túl alacsony világpiaci árnak a következményeit is érezzük. Idő kell, amíg újból felfut a termelés, amíg ismét felpörög a világ olajipara.