Egyszer csak betelik a pohár, egyszer csak elfogy a türelem

Ki adott támpontot a konzervatív, nemzeti érzelmű politikához, amikor beléptél az MDF-be?

Senkit nem ismertem, de volt egy kitűnő ember a környezetemben, Csáki Gyula, aki ügyvéd lett volna, ha 1956-ban nem tiltják el örökre az ügyvédi szakmától. Nagyon művelt, kitűnően felkészült ember volt. Tőle tanultam meg, hogy mindig olyan embert kell pozícióba ültetni, aki nem nagyon akarja, mert megvan a saját világa, és a közéletet meg a politikát nem reményfutamnak tartja.

Megtaláltad az MDF-ben ezeket az embereket?

Sok jó embert találtam, más pártokban is, de itt is volt olyan, akit nem a közösségi célok vezéreltek, hanem az egyéni érdekek. Rengeteg ego-bajnokkal lehetett abban az időben is találkozni. A legelején jó indítás volt, hogy Für Lajos hívott az MDF központjába és vele kezdtem el dolgozni. Aztán Lezsák Sándor bízott meg különböző feladatokkal, többek között azzal, hogy kisebbségi szervezetek és több mint száz cigányszervezet vezetőjével vegyem fel a kapcsolatot. Persze ma már nem egy pályán focizunk Lezsákkal, az ő világa egészen más lett, de jó szívvel gondolok az együtt töltött évekre. Für Lajos sajnos meghalt, akkor a Magyar Narancsnak írtam egy megemlékező cikket, aminek azt a címet adtam, hogy Egy örök forradalmár emlékére. Ő a szó jó értelmében, tiszta lelkű paraszt ember volt, nyakas reformátussággal megáldva. Érték őt is megpróbáltatások, meg hülyeségeket is csinált, például, amikor a Magyar Gárda keresztapja lett.

A korábbi nyilatkozatodból az kiderült, hogy nagyon tisztelted Antall Józsefet.

Őt nem lehetett nem tisztelni. Miután az MDF szóvivője lettem, ő maximálisan megbízott bennem, és hagyott önállóan dolgozni. Amikor az első sajtótájékoztatómra készültem, megkérdeztem, hogy miről beszéljek, azt mondta: amiről akarsz. És ez így maradt utána is. Olyan fokú szabadság volt ez nekem, amit azóta sem tapasztaltam. Időnként, ha találkoztunk, mindig megdicsért. Amikor a Csurka-ügy miatt rendkívüli elnökségi ülést hívott össze vasárnap délutánra, közölte, hogy nem keresünk tovább szóvivőt, a Károly marad, majd bejelentette, ha a Csurka ügynek nem lesz vége, lemond a pártelnökségről és kilép az MDF-ből, mert az ország dolgai sokkal fontosabbak neki, és nem ér rá ilyenekkel foglalkozni, oldják meg nélküle és elment. Ő ilyen határozott és céltudatos volt és ezt a viselkedésformát, gondolkodást nem tanulta, hanem magával hozta.

Az fel sem merült benne, hogy az SZDSZ-szel közösen kormányozzon?

Megkérdeztem tőle, mert hasonlóképpen gondoltam, de azt válaszolta, hogy szerinte negyven évi egypárti uralkodás után nem lenne célszerű egy kormányoldali többség, hatásos ellenzék nélkül a parlamentben. Úgy gondolta, lehet itt együttműködni úgy is, hogy az egyik ellenzékben van, a másik meg kormányon. Nagyon fontos gesztus volt a részéről és a politikai gondolkodását mutatta, hogy ő javasolta Göncz Árpádot köztársasági elnöknek, a legnagyobb ellenzéki párt soraiból. Aztán persze eldurvult a helyzet, mert nem mindenki volt ilyen emelkedett gondolkodású egyik oldalon sem. Akkor születtek olyan nyilatkozatok, megszólalások, amelyek mély sebeket ejtettek, és amelyeket aztán már nem lehetett orvosolni, pedig nagy szükség lett volna rá.

Mit tudsz arról, hogy amikor Németh Miklós, korábbi miniszterelnök átadta Antall Józsefnek az ügynöklistát, miért nem történt semmi?

Az volt a véleménye, hogy ha azt, akkor, nyilvánosságra hozzuk, irtózatos feszültségeket generált volna és olyan lavinát indított volna be a társadalomban, amelynek nem lehetett látni a végét. Azt mondta, az a jó megoldás, hogy aki be volt szervezve, az mondja meg, mert abban a pillanatban megszűnik a zsarolhatósága. Csurka István is megmondta. Aztán történt egy érdekes eset. Amikor meghalt Antall József, bejött hozzám, az MDF székházba egy idősebb ember és azt mondta: én voltam az a maszek szabó, aki jelentettem róla, megbántam nagyon és szeretnék belépni az MDF-be. Javasoltam, menjen el a kerületi szervezethez és lépjen be. Bevallotta, ezzel az ügy lezárva. Horn Gyula elég gyakran emlegette a parlamentben, hogy hány beszervezett ügynök ül az MDF-ben. Majd Antall felállt és annyit mondott: külügyminiszter úr, ha ön ezt még egyszer előhozza, akkor elmondom, hogy az önök soraiban kik voltak a beszervezők. Ez elegáns megoldás volt. Amikor 2002-ben kiderült, hogy Pokorni Zoltán édesapja beszervezett ügynök volt, ő azonnali hatállyal lemondott a Fidesz pártelnöki és frakcióvezetői tisztségéről. Akkor éppen az MDF frakcióvezetője voltam, összehívtam a frakciótagokat és azt kértem, hogy akinek ilyen története van, az vállalja. Senki nem szólalt meg. Boros Imréről kiderült, mert a Magyar Nemzet a címoldalon hozta, hogy ügynök volt. Nem zártuk ki, kilépett magától. Egyébként nem azért zártuk volna ki, mert beszervezték, hanem azért, mert elhallgatta. Akkor elmentem az átvilágító bírák elnökéhez, mert a parlamentben mindenkit átvilágítottak, és azt kérdeztem, meg tudják-e állapítani pontosan a dokumentum keletkezési idejét és hitelességét. Nem tudták! Akkor beadtam egy törvényjavaslatot, hogy akinek a birtokában van ilyen dokumentum, azt egy megadott határidőig be kell szolgáltatni. Ha nem teszi, akkor az a Btk. vonatkozó paragrafusa alapján ennyi meg ennyi év börtönbüntetésre számítson, meg ennyi meg ennyi millió bírságot fizet. De az is, aki nyilvánosságra hozza. A bizottsági egyeztetéseken egyetlen párt sem támogatta a javaslatot. Így aztán nem is került napirendre, pedig ez lehetne az egyetlen megoldás, mert ezzel megszűnne a zsarolhatóság.

2006-ban nem sikerült a balatonföldvári polgármesteri tisztséget megszerezned, majd eltelt 13 év és 2019-ben újra ringbe szálltál, de akkor sem sikerült a Fidesz-KDNP pártkatonáit legyőznöd. Miben bíztál?

Negyven éve élek itt, és nagyon sokan kértek arra, hogy induljak el. Miért is ne, hiszen az Okos-város, Smart City programunk, amelynek az elindítója és szervezője voltam, nagyon ígéretes volt. Viszont a 2019-es választáskor az ellenfelem azt terjesztette rólam, hogy börtönben voltam és hozom a migránsokat. Akik mögöttem álltak, a vereség miatt nagyon elkeseredtek. Mert az országos dolgok nagy dolgok, de minden helyben dől el. Az, hogy milyen egy polgárnak a komfortérzete, hogyan érzi magát a szűkebb környezetében, az azon múlik, hogy ott hogyan foglalkoznak, törődnek vele.

Meg az is, hogy milyen lehetőségei vannak a megélhetéshez.

Az anyagiak nagyon fontosak, de a törődés, az odafigyelés is. Ha a helyi vezetők kíváncsiak a véleményükre, ha ők is beleszólhatnak abba, hogy mire fordítsák a költségvetésnek akár csak egy-két százalékát. Hogy azt érezhessék, hogy egyenjogúak a vezetőikkel. Mert a demokrácia az egyenjogúság és a mellérendeltség viszonyrendszere. Ezt mindenkinek minden nap érezni kell addig, amíg olyan természetessé nem válik, hogy már nem is érzi.

Ez szép álom ebben a pillanatban.

Nem álom, ezt meg kell csinálni. Egyszer sikerülni fog. A paternalista rendszerek törvényszerű következménye, hogy leszoktatják az embert az önálló cselekvésről, gondolkodásról. Ezt kell visszaadni. A politikának ez lenne a dolga. Ha most írnék egy pártprogramot, akkor annak az lenne a címe – Ferge Zsuzsától kölcsönözve –: A sorsválasztás szabadsága! Döntsd el a sorsod, csak rajtad múlik, én minden feltételt biztosítok, csak élj vele. Ez lenne a politika feladata, nem megoldani, odavezetni. Ettől kicsit távolabb vagyunk, és ha a 2022-es választáskor nem lesz változás, akkor még távolabb kerülünk.

Ha már az idei évről beszélünk, kérdezem: hogyan kerültél kapcsolatba Márki-Zay Péterrel, aki nyilvánosságra hozta azoknak a személyeknek a nevét, akikre a döntő ütközetnél számít és ebben a névsorban te is szerepelsz.

Az előválasztás második fordulója előtt két cikket is írtam a Hírklikknek és az egyiknek az volt a lényege, hogy tulajdonképpen a pártokrácia találkozott Márki-Zay Péterrel. Nem titkolom, hogy igen rossz a véleményem az ellenzéki összefogásról, mert az nagyon zárt világ. Nagyjából ugyanazok akarnak visszakerülni a parlamentbe, akik ott voltak, akiknek már rég ki kellett volna onnan jönniük, mert nem értek el eredményt. Azt, hogy egyedül a Márki-Zay tudott civilként és nem pártkatonaként bekerülni, nagyra becsülöm és neki drukkolok. Nyilván olvasta és ezért kerülhettem a látókörébe.

Találkoztatok korábban?

Egyszer-kétszer, Magyar György ügyvéd irodájában, de nem tett rám különösebb benyomást. Katolikus ember létére, az alázatnak a nyomát sem látom benne és ez baj. Ő nem megváltó típus.

Szerinted ki tudná legyőzni Orbánt?

A mostani felhozatalban nem látok ilyen személyt.

Az esélyét sem látod a változásnak és marad Orbán Viktor?

Nem látom, bár 1990 januárjában, ha valaki azt mondja, hogy áprilisban az MDF megnyeri a választásokat és kormányt alakít, a diliházba javasoltam volna, mert akkor annak semmi realitása nem volt. Most sincs látszólag semmi realitása annak, hogy Orbánt bárki legyőzze. Ráadásul ő okos, több esze van, mint az egész társaságnak, csak rosszra használja az eszét és az a baj, hogy Magyarországot eluralta a középszer. De meggyőződésem, hogy nem a választáson fog múlni a változás.1921-ben Bethlen István lett a miniszterelnök. Majd jött a gazdasági válság és nem merte vállalni a következményeket. Inkább létrehozott egy harminchárom főből álló bizottságot, úgy, hogy abba tizenegy ellenzéki képviselő került, tizenegyen az alsóházból, és tizenegyen a felsőházból, hogy ne ő, hanem ez a bizottság hozza meg a kemény döntéseket. 1931-ben ismét megnyerte a választást, de olyan erős volt a népharag, hogy le kellett mondania. Nem tartom kizártnak, hogy egy újabb Fidesz-győzelem után a népharag fogja elsöpörni ezt a társaságot. Egyszer csak betelik a pohár, egyszer csak elfogy a türelem. Nem tudom, hogy a változás milyen lesz, de meg fog történni. Jó lenne, ha nem így lenne, de lehet, hogy erre van szükségünk.

Márki-Zay Péter megkeresett, hogy számít Rád?

Nem.

Te reagáltál erre?

Dehogyis! Mit mondhatnék? Ha már belement ebbe az ellenzéki összefogásba, ő nem csinálhat pártot és nem lehet saját frakciója. Be kell majd látnia, hogy olyan csapdába került, amibe nem kellett volna belemenni.

Milyennek látod a saját jövődet? Merre mész? Mit szeretnél csinálni?

Olyan boldog szeretnék maradni, mint amilyen most vagyok. Dolgozom, keresem a kapcsolatot különböző civil szervezetekkel és próbálok erőt önteni beléjük. Igyekszem őket rávenni, rádöbbenteni a saját erejükre és ebből a tanult tehetetlenség állapotából kimozdítani valamennyit. Léteznek kisebb pártok, amelyek most alakultak és nagyon rendes, egyszerű emberek a tagjai. Nekik segítek készíteni programot, amelynek az első pontja az, hogy nem kérünk és nem fogadunk el költségvetési támogatást a választásra. Belevettem a programba, hogy vissza kell állítani a képviselők visszahívhatóságát és azt is, hogy miért kell új Alkotmányt megalkotni, amiről Fleck Zoltánék már nagyon komoly tanulmányokat írtak. Szó van benne a feltétel nélküli alapjövedelemről (FNA), amit átneveznék állampolgári járadéknak, ez 200 eurót jelentene minden hónapban, minden magyarnak, valamint a devizahitelesek állami kártalanításáról. Ne ők, hanem az állam pereskedjen a bankokkal.

2010 óta nem veszel  részt országgyűlési képviselőként sem a politikában. Nem tudtad elengedni?

Nem, mert ha egyszer belekóstoltál ebbe a világba, akkor nem is akarod elengedni, mert szereted.

Közben azért próbálkoztál más dolgokkal is, mint például étrend-kiegészítők forgalmazásával az amerikai MLM rendszeren keresztül. Hogy jutott ez eszedbe?

Akkoriban nagy volt a munkanélküliség és azt vettem észre, hogy az MLM-nek az amerikai gazdaságra olyan hatása volt, hogy Clinton elnök az újévi beszédében külön köszöntötte azt a több millió amerikait, akik ezáltal önfenntartóvá váltak és ebből éltek. Bele akartam nézni ebbe a világba és ki akartam próbálni, hogy mifelénk működik-e? Nekilendültem, egy büdös buznyákot sem kerestem, mert mifelénk minden félresiklik, de ezzel együtt is azt gondolom, hogy egy normális világban ennek lehet létjogosultsága.

Gyönyörű családod van, négy lányod és tizenhárom unokád. Miért kell mellettük mással is foglalkoznod? Hiszen 2008-tól 2015-ig egyszer már alaposan meghurcoltak Dávid Ibolyával együtt az UD Zrt. ügy vádlottjaként, amibe bele is betegedtél.

Figyelek a családomra is és az egész UD Zrt. ügy tudati szinten nem viselt meg. 1990-ben, amikor bekapcsolódtam a politikába, de még nem tudtam, hogy mi lesz belőlem, sokszor gondoltam, arra a sokat idézett figyelmeztetésre, hogy a forradalom felfalja a saját gyerekeit. Nem tartottam lehetetlennek, hogy én is így fogok járni, mert ez benne van a pakliban. Az UD Zrt. ügy ennek a szerepnek egy kellemetlen járulékos kelléke volt. A betegségből meggyógyultam és tele vagyok tervekkel, mert szégyellem a pofámat, hogy részt vettem a rendszerváltásban, és ez lett a vége. Ezt ki kell javítani, olyanná kell tenni, amilyennek elgondoltuk annak idején, és az jó volt. És akkor miért ne lehetne olyanná tenni? A programomba belevettem azt is, hogy az 1990 óta megejtett összes titkosítást, ami nem ütközik nemzetközi szerződésekbe, fel kell oldani. Tegyük ki a lapokat, és ne mondja nekem senki, hogy az olajügyek nyolcvanöt évre való titkosítása az államérdeket szolgálja, és hogy az egymillió devizahiteles ügyét sem lehet észszerűen és emberségesen megoldani.

A NER-oligarchák Balatonföldváron is megjelentek? Ha igen, akkor a ti egyesületetek mit tud tenni, hogy megakadályozza Balaton-part privatizálását?

Mi, a Mosolygó Balatonföldvárért Egyesület tagjai és szimpatizánsai féltjük a Balatont. Nem hisszük el, hogy egy csaknem kétszáz vitorlást befogadó kikötő, a háromszáz méter hosszú mólóival természeti következmények nélküli beavatkozás lesz. Nem fogadjuk el a kormányhivatal döntését, miszerint nem szükséges részletes környezetvédelmi hatástanulmány. Nem fogadjuk el, hogy egy népszerű strand negyvenezer látogatójának érdekei sérüljenek 175 hajótulajdonos érdekei miatt. Az igazunkért bírósági keresettel éltünk, ami folyamatban van.

A saját házad táján, Balatonföldváron mennyire vagy aktív közéleti ember?

Ezt a helybéliektől kellene megkérdezned, de büszke vagyok arra, hogy az egyesület, amelyet a társaimmal, nagyszerű tagokkal alapítottam, kiválóan végzi a feladatait. Nagy segítség a nyugdíjasoknak, akiknek nincs autójuk, hogy igény szerint elvisszük őket a bevásárlóközpontba, ami két-három kilométerre van a városközponttól, ahova busz ritkán jár és elvisszük őket Siófokra, a szakrendelőkbe is. A környező és nagyon elmaradott falvakba – Nagycsepely, Teleki – a Balatontól tíz kilométerre, ahol a cigányok mélyszegénységben élnek, élelmet, ruhát, tisztítószereket viszünk rendszeresen. Kiadjuk a 12 oldalas Mosolygók lapját, kilencszáz családhoz eljuttatjuk és próbáljuk a reményt tartani az emberekben. Azért lett Mosolygó a neve, mert nagyon mosolypárti vagyok. A mosoly a bizalom, a nyitottság, a szeretet szimbóluma és szokták is mondani: két ember között a legrövidebb út a mosoly. Szeretném, ha ebben mások is hinnének, és minden nap gyakorolnák!

Az első rész itt olvasható.