Elégedett lehetne a társadalom, ha a kormány megfelelő összegeket fordítana az oktatásra

Miklósi László ezzel kezdi a levelét: „Köszönöm a küldetését teljesítő, kitartóan, alázattal írt, december 23-án 23:35-kor megkapott levelét, amelyre most válaszolhatok.”

Káslernek arra a kijelentésére, hogy „a magyarság számára nemzeti érték a gyermek, az óvodások és iskolások jövőjének záloga pedig az Önök kezében van,” így válaszol: „Szerintem a magyarság számára nemzeti érték az óvoda- és iskolaügy, s ez pedig jelenleg az Ön kezében van. Az iskolás gyermek – akit én diáknak neveznék – fokozatosan szuverén egyéniséggé válik. Az, hogy ebben segítsük, a tanár, az iskola – és a felelős oktatásirányítás dolga (lenne)” – olvasható a Facebook posztban.

Miklósi László így folytatja: „Egyetértek Önnel: „egy jó pedagógus (…) nem csak tanár, hanem példakép, barát, pszichológus is, aki megmutatja gyerekeinknek /szerintem rávezeti diákjait/, hogyan kell kiállniuk önmagukért, küzdeni másokért és a kudarcokból előnyt kovácsolni.” Igen, legyünk ezen! Akár abban is segíthetne a tárca, hogy rendszerszinten kevesebb legyen a kudarc (gondoljunk akár a PISA eredményekre akár a leszakadó térségek intézményeire).

Abban is egyetértek Önnel, hogy a diákjainkban levő tehetség kibontakoztatása fontos feladatunk. Mi kell ehhez? Például bőséges idő a tantárgyak tanításakor, vagyis kevesebb kötelező tananyag és jókora tanári szabadság. Ezeknek azonban híján vagyunk.”

A járványhelyzetről is elmondja a véleményét: „számos körülmény ellenére maradtak talpon az iskolák. Önerőből, különösebb külső segítség nélkül. A tanárok – bár némi hozzájárulást kaptak – többnyire saját pénzükből vettek laptopot, fizették a távoktatás egyes költségeit. Amikor a központi fejlesztések ellenére, kevés jól használható e-tananyag állt rendelkezésre, önök kifejezetten ajánlották az egyik magánkiadó digitális tananyagait. A jelenléti oktatás idején azonban ugyanúgy nem lehetett megrendelni ennek a kiadónak a diákok számára jól bevált, az államiaknál jobban használható tankönyveit, mint a pandémia előtt.

Elégedett lehetne a társadalom, ha a kormány kiemelt prioritásnak tekintené az iskolaügyet, és megfelelő forrást fordítana az oktatásra. Miniszter Úr, az még nem jutott eszébe, hogy a „különösen hálát” úgy is kifejezhetnék, ha megfizetnék a pedagógusokat? Netán az évekkel ezelőtti döntés alapján folyamatosan elzabrált, mára milliós összeget visszaadnák? Bizonyos, hogy az a felelős döntés, hogy 2022 januárjától az oltatlan kollégák helyett a többiek robotoljanak – ingyen?”

Végül Miklósi László válaszlevele végén József Attilát idézte: 

„Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.”

Kívánok mindannyiunknak jó egészséget, békés ünnepet, pihentető szünetet és sikeresebb évet, mint az idei volt.

Miklósi László tanár”