Elesett Orbán Wilders-bástyája is

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, hiába nyerte meg Hollandiában a választást az iszlám- és bevándorlásellenes, szélsőjobboldali Geert Wilders Szabadságpártja, a kormányalakításhoz nem tudott összekaparni elegendő támogatottságot. A Szabadságpárt a 150 parlamenti helyből 37-et szerzett meg. Fő riválisa, a Frans Timmermans volt EU-biztos vezette baloldali pártszövetség 25 mandátummal a második lett, a 13 éve regnáló holland miniszterelnök, Mark Rutte pártja pedig a harmadik 24 képviselői hellyel, a negyedik helyen – 20 mandátummal – a három hónapja alapított Új Társadalmi Szerződés (NSC) végzett. A parlamentbe – a holland választási törvény sajátosságai miatt – 15 párt jutott be. Wilders kormányalakítását – írtuk téli győzelmekor – nagyban nehezíti, hogy a választás előtt a másik három nagy párt a szélsőjobboldali politikája miatt kizárta az együttműködést vele.

S bár Wildersből – a dolgok jelenlegi állása szerint – nem lesz miniszterelnök, de pártja a következő holland kormány meghatározó szereplője lehet. Mint a Euronews rámutatott: a holland politikai paletta jobb oldala erősödött, s a jelenség Európa más részein is szembetűnő. A szélsőjobboldali pártok várhatóan jól szerepelnek majd a júniusi európai parlamenti választásokon, a múlt vasárnapi portugáliai választás pedig a populista Chega pártot emelheti a királycsináló szerepébe. Németországban szintén egyre erősebb a szélsőjobbos AfD, az Alternatíva Németországért Párt.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy mindez zene Orbán Viktor fülének. Már csak azért is, mert az elmúlt időszakban többször is csalódnia kellett az általa nyíltan, s nem egyszer a szuverenitást tiszteletben nem tartó módon különféleképpen támogatott politikai erők szereplésében. Ezzel együtt is például a csehországi és a lengyelországi választás nem az ő szája íze szerinti eredményt hozta, de a spanyolországi sem. Volt persze, aminek örülhetett (ilyen volt Fico győzelme Szlovákiában), s volt, aminek azt hite, hogy örülhet – ez  a hollandiai „választottjának” a szereplése. Akkor sietve gratulált is Wildersnek a „földrengésszerű” győzelméhez, majd az X-en (korábban Twitter) azt írta: „Eljött a változások szele! Gratulálok Geert Wildersnek a holland választásokon aratott győzelemhez!".

Most azonban nincs mihez gratulálnia, nem lesz Wildersből kormányfő. Mindennek fényében is felmerül, vajon mit változtat, változtathat-e Orbán tervein, hogy Wilders nem lesz miniszterelnök?

„Mindenképpen befolyásolja azokat” – szögezte le Balázs Péter professzor. Már csak azért is, mert a szövetségi rendszerünkben, az Európai Unióban és a NATO-ban a kormányfők szoktak dönteni, konkrétan a NATO-ban a kormányok nevében a külügyminiszterek. Az pedig különösen fontos, hogy kik ülik körbe az asztalt az Európai Tanácsban, ahol Orbán vétózni próbált és ebbe kétszer is belebukott. A miniszterelnök ugyan arra  számít, hogy az EP-választás nyomán az összkép megváltozik, de arra azért érdemes felhívni  a figyelmet, hogy nem a voksolás eredménye a döntő, hiába van ugyan a Parlamentnek hatalma, de a kérdéseket valójában a kormányzó politikusok döntik el. 

Hollandia pedig amúgy is igen fontos uniós játékos, nem csak alapító tag, hanem nettó befizető is. Valószínűleg Orbánban felcsillant a remény, hogy az ellenfelének tekintett Mark Rutte után jön majd a barátja, de ebben is csalódnia kellett – mutatott rá a tapasztalt diplomata, megjegyezve, hogy hasonló helyzet állt most elő Hollandiában, mint korábban Spanyolországban, ahol hiába győzött a favoritja, a szélsőjobbos Vox, kormányt mégsem tudott alakítani. Természetesen nem szabad lebecsülni azt, hogy a szélsőjobb végez az első helyen – figyelmeztetett Balázs Péter, aki szerint számíthatunk hasonló eredményekre a jövőben is. Több német tartományban is megismétlődhet ez az idén, de közben százezrek mennek az utcákra tüntetni a szélsőjobb AfD ellen. A dolgok jelen állása szerint azonban senki sem hajlandó összeállni, s együtt kormányozni a szélsőjobbal. Így pedig elveszítik a relatív győzelmüket, merthogy a kormányzáshoz nem elegendő az első helyezés, szükség van 50 százalékos parlamenti többségre, ahogy Donald Tusk is tette Lengyelországban – szögezte le a korábbi külügyminiszter, még egyszer felhívva azonban a figyelmet arra, hogy nem szabad lebecsülni a szélsőjobb erejét, vannak szavazóik, hangoskodnak, s egymással is keresik a kapcsolatot. A józan többség azonban – egyelőre – lenyomja őket – ez történt most Hollandiában is.

Lehet-e egyébként például a hollandiai választásokból következtetni az EP-választás eredményére? – kérdeztük Balázst, akinek a válaszából kiderült, hogy az némileg más tészta. Mint magyarázta: az EP-választás egy pillanatkép, azt rögzíti, hogy június elején milyen a hangulat az egyes tagállamokban. Ez azonban azért is eléggé hiteles politikai kép, mert nincs közvetlen hatalmi következménye az adott országban. A választás a jelenlegi hangulatot jelző érdekes lakmusz teszt lesz, aminek az eredménye az EP összetételében öt évig kitart. Azt is figyelembe kell azonban venni a helyzet értékelésekor, hogy a Parlament ugyan sok fontos kérdésben dönt, de messze nem mindenben és nem egyedül. 

Kérdésünkre, hogy nálunk mi várható a választáson, Balázs Péter nem kívánt prognózist adni, annyit jegyzett csupán meg, hogy 21 EP-képviselőt fogunk megválasztani, akik öt évre be lesznek betonozva, s ezzel minden itthoni esetleges politikai változást túl tudnak majd élni. A pillanatnyilag 13 képviselővel rendelkező Fidesz mellett ott lehet majd a Demokratikus Koalíció, a Mi Hazánk és a Momentum, kérdés, hogy más pártoknak sikerül-e majd képviselői helyhez jutniuk. Ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a prognózist bizonytalanná teszi az is, hogy nem csak a pártok számítanak, hanem az is, hogy milyen arccal kampányolnak. Példaként említette, hogy Deutsch Tamás nem feltétlenül lehet annyira vonzó a szavazóknak, vagy a másik oldalon elképzelhető, hogy az MSZP, mint párt önmagában nem tudna bejutni, de a listavezető Tüttő Kata szerez annyi plusz szavazatot, ami elegendőnek bizonyul majd.