Nem a győzelem számít, hanem az, ki tud kormányt alakítani

Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, Orbán Viktor miniszterelnök gratulált Geert Wilders jobboldali pártvezetőnek a Hollandiában szerdán tartott előrehozott parlamenti választáson aratott győzelméhez. A telefonbeszélgetésben Orbán Viktor rámutatott: fontos számára, hogy az elsők között gratuláljon a „földrengésszerű" választási győzelemhez. Előtte az X közösségi portálon (Twitter) angol nyelvű bejegyzésében – utalva a Fidesz 1990-es választás kampánydalára – azt írta: „Eljött a változások szele!”. (Akkor a Fidesz amúgy nem nyerte meg a választást, épphogy elérte a parlamenti bejutás küszöbét).

Azt már a Népszava írta meg, hogy az európai szélsőjobb egykori vezéralakja, Wilders alakulata 37 képviselő helyet szerzett a 150 fős hágai parlament alsóházában. Fő riválisa, a Frans Timmermans volt EU-biztos vezette baloldali pártszövetség 25 mandátummal a második lett, a 13 éve regnáló holland miniszterelnök, Mark Rutte pártja pedig a harmadik 24 képviselői hellyel, a negyedik 20 mandátummal a három hónapja alapított Új Társadalmi Szerződés (NSC) végzett. A parlamentbe – a holland választási törvény sajátosságai miatt – 15 párt jutott be. Wilders kormányalakítását nagyban nehezíti, hogy a választás előtt a másik három nagy párt a szélsőjobboldali politikája miatt kizárta, hogy együttműködjön vele.

Jogos-e, hogy Orbán ünnepel, miközben politikai elvbarátai győznek ugyan, de kormányt nem tudnak alakítani, ami minden bizonnyal kinéz Geert Wildersnek és például Jaroslaw Kaczynskinak is? – Dérer Miklóst kérdeztük.

A külpolitikai szakértő szerint érthető, hogy Orbán ünnepel, hiszen a hozzá közelálló politikai erő jobban szerepelt a vártnál, ráadásul nem várt módon. Fontosnak tartott azonban tisztázni egy félreértést: „egy politikai erő nem akkor nyeri meg a választást, ha a legtöbb szavazatot kapja, a győztes ugyanis az, amelynek a koalíciója kormányt tud alakítani”. 35 százalékkal nem lehet olyan választást megnyerni, ahol 51 százalék kell a többséghez – tette hozzá, megjegyezve, pedig nagyon sokan ennek alapján kommunikálják azt, hogy Geert Wilders győzelmet aratott. Orbán Viktor öröme Wilders szereplése kapcsán a politikai elemző szerint bizonyos mértékig érthető, de azért túl van dimenzionálva, még abban a valószínűtlen esetben is, ha végül sikerülne neki kormányra kerülni.

Általában is megfigyelhető a szélsőjobb előretörése, aminek persze Orbán nagyon örül – jegyeztük meg, mire Dérer árnyalta a képet: bizonyos fokig az természetes, hogy a problémák idején, azok miatt, a szélsőséges – főleg a szélsőjobboldali – erők valójában jobban szerepelnek, de jelentős többségük ezzel együtt sem kerül nyerő helyzetbe. Nem tudnak kormányt alakítani, mivel a szélsőséges nézetek az amúgy többségben lévő mérsékeltebb pártokat taszítják. Példaként említette Jaroslaw Kaczynskit és a pártját, a Jog és Igazságosságot (PiS), amely rója a köröket, de még a jobboldali pártok sem hajlandók vele kormányt alakítani. Robert Ficonak ugyan sikerült Szlovákiában, ám Olaszországban Matteo Salvininek nem, s hiába volt boldog Orbán, hogy Giorgia Meloni lett végül az olasz miniszterelnök, ő sem váltotta be a hozzá fűzött reményét, hiszen keményen Európa- és Ukrajna-párti, illetve orosz-ellenes vonalra állt rá. „A Meloni- és a Wilder-féle lányok és fiúk ugyanis sokkal radikálisabbak és hajthatatlanabbak ellenzékben, ám kormányra kerülve az uniós tagság, a szövetségesi rendszerhez való tartozás, meg hát az örökölt demokratikus kultúra sajátosságai nagyon korlátozzák az Orbánnak tetsző gondolataik valóra váltását” – mutatott rá.

 „Amikor valami gáz van, akkor a normális nyugati parlamenti váltógazdaságokban mindig a kormányon lévőket sújtja – ez Magyarországon azonban nem működik” – állapította meg. Példaként pedig a „bátor” briteket említette, ahol a jelek szerint most majd a Munkáspárt elsöprő sikere valószínűsíthető.

S hogy mindezek fényében mi várható a jövő évi Európai Parlamenti választásokon? Dérer szerint minden bizonnyal lesz egy bizonyos mértékű elmozdulás a szélsőségesek felé, de áttörésre nem számít, ahogy akkor sem következett ez be, amikor Orbán 2017-et a lázadás évének jövendölte. Persze a szakértő szerint nagyon sok múlik azon, hogy vissza tud-e térni Donald Trump a hatalomba – ha ez bekövetkezne, az nagy elégtétel lehetne Orbánnak, ugyanakkor nem igazán érezhető, hogy ebből bármi előnye származna akár neki magának, miközben Magyarország számára vélhetően egyáltalán nem hajtana hasznot, hiszen láthattuk, hogy Trump négy éve alatt sem „robbantak fel” a kétoldalú gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok, ami pedig a politikai viszonyt illeti, az alapvetően azt vivő washingtoni Külügyminisztérium akkor is nagyon kritikus volt a magyar politikával kapcsolatban, csak éppen az előző Obama-, illetve az utána következő Biden-érával szemben nem hangoztatta a fenntartásait, bírálatait. Így azután Trump esetleges győzelme Orbán számára elsősorban belpolitikai propaganda-előnyt jelentene, ami azonban kitarthatna akár egészen a 2026-os országgyűlési választásokig is – fejtegette.