Életveszélyes Orbán Viktor revizionizmusa
A vezető amerikai konzervatív napilap, a National Review életveszélyesnek tartja Orbán Viktor revizionizmusát, mert az egy olyan régióban jelentkezik, amely éppen elég etnikai ellenségeskedést élt már át jó száz év alatt. Ám az utóbbi tíz esztendőben a politikus feltépte a régi sebeket, veszedelmes rémeket élesztgetett. Elég hozzá megnézni, milyen beszédet tartott a trianoni békemegállapodás centenáriumán. Azt fejtegette, hogy az országot hátba szúrták, a magyar fölényt hangoztatta a környező államokkal szemben és a Nyugatról szólva felidézte a réges régi fóbiát – írja a cikket szemléző Népszava.
Az elemző, Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute nevű kutatóintézet munkatársa egyúttal felhívja a figyelmet, hogy a Nyugat melléfog, ha pártfogásába veszi a politikust, mert a tekintélyelvűség és a korrupció fölött még akkor sem szabad szemet hunyni, ha az a mi kutyánk kölykéhez kapcsolódik, akit a baloldal az ellenfelének tekint. Ráadásul nagy tévedés azt gondolni, hogy ideológiai rokonság áll fenn az amerikai „nemzeti konzervatívok” és Orbán között.
A cikk a Fidesz legutóbbi egy évtizedének főbb állomásait sorra véve, azzal kezdi, hogy a miniszterelnök szétverte az ellentábort, az ma már nem tud vele egyenlő feltételek mellett versenyre kelni. Fokozatosan kibővítette hatalmát, ideértve a „közeli” gazdasági érdekkört. Kimazsolázta az együttműködés előnyeit az Egyesült Államokkal fenntartott szövetségesi kapcsolatokból, ám ügyelt arra, hogy ne számoltassák el kétes belpolitikai húzásai és a Moszkvával, illetve Pekinggel ápolt szoros viszony miatt. Arról nem beszélve, hogy több ízben kifejezetten keresztezte az amerikai érdekeket.
Az is erősen vitatható – folytatódik az írás –, hogy Orbán alatt sikeresebb lett-e az ország, és hogy érvényesültek-e a konzervatív eszmények. Tessék csak Tiborcz és Mészáros tündöklésére gondolni. A felcsúti nagyvállalkozó és felesége cégbirodalmának jövedelme a hírek szerint, jó 80 százalékban uniós forrásokból ered, amelyekről a hatalom döntött. Ám ezalatt – a jólétet tekintve – a másik három V4-ország csak még jobban elhúzott a magyaroktól.
Mindehhez járul még a szellemi élet leépülése, miután a Közép-Európai Egyetemet kiebrudalták és a politika rátette a kezét az MTA-ra. Az országból 600 ezren költöztek nyugatra, többségükben fiatal és jól képzett emberek. És akkor még nem beszéltünk a szabadságjogok folyamatos korlátozásáról. Legyen szó a vírusválság kezeléséről, a választási jogszabályokról, az alaptörvényről, vagy az Alkotmánybíróságról. Erősen szűkült a szabad sajtó is, és ugyanez áll a civilek mozgásterére is.
