Élő történelem: harminc éve győzött az MSZP-SZDSZ-koalíció

„A kilencvenes években nem sokan vállalták, hogy az MSZP-re szavaznak, én igen. Össze is vesztem a testnevelő-tanárommal” – emlékezett vissza Tóth Bertalan, a szocialista párt parlamenti frakcióvezetője. A Szociális Demokráciáért Alapítvány kuratóriumának jelenlegi és az MSZP korábbi elnöke akkor még gimnazista volt, és úgy látja, harminc éve más volt a politika. Olyan pártok léphettek koalícióra, amelyek múltja és alapértékei élesen szembenálltak, kormányzásuk pedig önkorlátozó volt. A koalíciót pedig nem csak a fiatal Tóth Bertalan, hanem a Medián felmérése szerint a magyar társadalom többsége is támogatta.

Nyugat felé, aztán vissza

Romsics Ignác történész mélyelemzése átfogó képet adott a Horn-korszak közéletéről. „Magyarország sosem tartozott a centrumhoz, de mindig oda akart tartozni. Ahhoz, hogy egy társadalom modernizálódjon, a politikai, gazdasági, kulturális alrendszerekben, sőt, a társadalom, közösség szintjén is a kornak megfelelő változtatásokra van szükség” – mondta. A történész felidézte, hogy 1993-94-ben Magyarország az államcsőd közelében volt, a munkanélküliségi arány azóta sem látott mértékűre nőtt. Az 1995-ös, Magyarország az új Európában című programot ma is vállalhatónak nevezte. Kiemelte belőle a kisebbségi jogok védelmét, a civil szervezetek megerősödését, a sajtó- és médiaszabadság védelmét, és a társadalom többsége számára életszínvonal-emelkedést jelentő terveket. 

A ciklus végére az egy főre jutó GDP Magyarországon, vásárlóerő-paritáson az Egyesült Államokénak harmadát, a fejlett nyugat-európai országok 45-50 százalékát, Dél-Európa országainak 65-70 százalékát érte el. A felsőoktatás óriási bővülésen ment át: a nappali tagozatos hallgatók száma 70 ezerről 170 ezerre, az esti és levelező tagozatosokat is beleértve 100 ezerről 300 ezerre emelkedett. Az évtized végére a drasztikus reáljövedelem-csökkenés és életszínvonal-csökkenés megállt, de a társadalom alsó és felső tizede közötti különbség hatszorosról kilencszeresre növekedett. Az államszocializmus után a magyarok számára ez a folyamat kiábrándító volt: 1995-ben, a Bokros-csomag évében már a társadalom 54 százaléka gondolta úgy, hogy az új rendszer rosszabb a réginél.

Romsics arról is beszélt, hogy a Horn-kormány vitte közelebb Magyarországot a későbbi NATO- és EU-csatlakozáshoz, az uniós csatlakozási tárgyalásokat 1998 márciusában kezdték meg. A modernizáció egyik kritériuma, a békés és szakszerű vitakultúra azonban a mai rendszerre már nem jellemző. 

Beruházások: mint kés a vajban

Kellemes nosztalgiával gondolt vissza a rendszerváltás utáni első évtizedre Surányi György. A Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke kiemelkedően sikeresnek tartja az 1989 és 2000 közötti időszakot, szemben az azóta eltelt évtizedekkel. Még úgy is, hogy – a szovjet utódállamokhoz hasonlóan – az évtized elején példátlan mértékben esett vissza a magyar gazdaság teljesítménye. 1995-ben volt olyan hónap, amikor se pénzügyminisztere, se jegybankelnöke nem volt Magyarországnak. A magas infláció miatt nem lehetett eladni egy évnél hosszabbra állampapírokat, de pénzromlás mértéke jóval kedvezőbb volt a régió országaihoz viszonyítva. A 18-20 százalékos magyar GDP-csökkenés szintén jónak számított a régió többi országához képest. 

„A reálkeresetek, reáljövedelmek 8-9 százalékkal estek, ami brutális esés, de nem növekedett a munkanélküliség, és a beruházások mentek előre, mint kés a vajban. A 8 százalékos államháztartási hiány 3-4 százalékra, fenntartható szintre mérséklődött. A 31 százalék körüli infláció hat éven keresztül átlagosan 4,5 százalékkal csökkent, 2000 elejére pedig egy számjegyű lett. A következő évre 52 százalékra esett az államadósság a GDP arányában. Az 1996 és 2002 közötti évek voltak a magyar gazdaság legjobb évei” – emlékezett vissza Surányi hivatali időszakára. Az akkori kormány rászorultsági elven, célzottan adott támogatásokat, ami rendkívüli ellenállást váltott ki a társadalomból. 

Surányi úgy látja, az elmúlt 35 évben ez az öt-hat év volt olyan, amikor a gazdaságpolitika alrendszerei összehangoltan működtek. 2007-2008-ra a Magyar Nemzeti Bank látszólag a fékre lépett, de valójában a gázt nyomta, a magyar lakosság pedig eladósodott a devizahiteleken keresztül. 2023-ra az egy főre jutó GDP Magyarországon, vásárlóerő-paritáson számolva 76 százalékra emelkedett az Európai Unió átlagához képest. Ez a harminc évvel korábbi állapothoz mérten előrelépés, de a régió többi országa dinamikusabban zárkózott fel a fejlett európai országokhoz.

Nemzeti és nemzetközi együttműködés

Hogy mennyire fontos volt a romániai magyarság harminc éve is, jól mutatja, hogy Markó Béla közvetlenül a hivatalba lépése után tárgyalhatott négyszemközt Horn Gyulával. Ez a kapcsolat olyan szorossá vált, hogy a román és a magyar kormány 1996 szeptemberében alapszerződést írt alá. Nem csak a kormány, a korabeli ellenzék is egy asztalhoz ült Markóval: Orbán Viktorral éppen az után találkoztak, hogy a Fidesz elnöke hazaért a Liberális Internacionálé üléséről. (Ekkor a vendégek közül többen felnevettek.) „Ha azt mondom, nemzeti együttműködés, különös asszociációik támadhatnak, főleg, ha azt mondom, hogy ez egy rendszer is, és önök ennek a rendszernek nem részei” – mondta a korábbi romániai miniszterelnök-helyettes. 

Az SZDSZ elveszítette a szüzességét

Bár akkor még iskolába járt, Ónody-Molnár Dóra is visszaemlékezett az 1990-es évek sajtókörnyezetére. „Különleges időszak volt: másképp volt problémás, mint a mai médiahelyzet. De a Horn-kormány nem hagyta felszámolni a sokszínűséget, sőt, a bulvár is virágkorát élte: ebben az évben ünnepli 30. születésnapját a Blikk” – mondta az újságíró.

A két korszak közötti különbséget az jelzi legélesebben, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció megmentette a gazdasági csődtől a korabeli ellenzék vezető napilapját, a Magyar Nemzetet. Az a két párt is kétharmados többséggel kormányozott, tehát bármit megtehetett volna az ellenzéki sajtóval és a közmédiával is. A média hatalomellenőrző szerepe viszont működött. „A Tocsik-ügy a magyar tényfeltáró újságírás egyik legfontosabb epizódja, a rendszerváltás utáni első, sajtó által feltárt korrupciós ügy, amibe magas rangú politikusok buktak bele. Pedig 1996-ra az olajügyeket is elkezdték feltárni” – emlékezett vissza Ónody-Molnár. Az ügyről a politikai tér két oldalához tartozó újságok hasonló mértékben számoltak be. A konferencián később Horn Gábor azt mondta: a Tocsik-ügy volt az a helyzet, amikor az SZDSZ elveszítette a szüzességét, az ártatlanságát.

A jelenlegi kormány – nyolc évvel ezelőtt éppen a konferencia napján – bezáratta az ellenzék vezető napilapját, a Népszabadságot. A közmédiában, kormányközeli sajtóban pedig heteken át nem beszéltek arról, miért távozott év elején a köztársasági elnök.

Győzelemmel felérő vereség

„Az MSZP nem veszítette el az 1998-as választásokat, de ellenzékbe került” – idézte Tölgyessy Pétert Szekeres Imre. A párt korabeli frakcióvezetője, kampányfőnöke úgy emlékszik, hiába nyerte az MSZP fölényesen a választás első fordulóját, az SZDSZ gyenge szereplése miatt a Fidesz vérszemet kapott a két forduló között. „Ebben a két hétben az MSZP hol ellenzéki pártként viselkedett – pedig kormányon volt – hol kapkodva ígért fűt-fát, hol a jobboldali összefogással riogatott. Az SZDSZ kivonult a küzdőtérről, helyi szinten sem működött együtt az MSZP-vel” – idézte fel Szekeres azt az időszakot, amikor lemondott a kampányfőnöki pozícióról. Ráadásul Orbán Viktor először egyesítette a politikai jobboldalt, és bár az MSZP több szavazatot kapott a Fidesznél, 1998-ban a kisgazdákkal együtt ők alakíthattak kormányt.

„Ez nem egy liberális ország”

„Névrokonok vagyunk, de nem szerettük egymást Horn Gyulával. Mégis azt mondom, hogy messze ez volt a legsikeresebb kormány a rendszerváltás óta. Ez nem Horn dicsérete, inkább a többieket minősíti” – emlékeztetett Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke. A politikai elemző 1988-tól tagja volt az SZDSZ-nek és a Fidesznek is. Három évvel később a Fidesz kizárta a kettős tagságot, ő pedig az SZDSZ-t választotta. „Az SZDSZ-nél tudtuk, hogy mi soha nem fogunk nyerni, ez nem egy liberális ország. Ráadásul 1993-ban a Fidesz még 43 százalékon állt a közvélemény-kutatásokon” – idézte fel a kezdeteket. Akkor még Pető Iván pártelnök nyíltan ellenezte az együttműködést az MSZP-vel. Horn Gábor a párt oktatásügyi politikusaként az országot járta abban az időben. „Üzenem Magyar Péternek, hogy én annak idején 176 körzetben voltam három hónap alatt, és több száz pedagógus előtt beszéltem az SZDSZ oktatáspolitikájától” – mondta. 

Horn mosolyogva emlékezett barátságukra Pokorni Zoltánnal, aki nemrég azt mondta: volt húsz év, amikor hihettünk abban, hogy Magyarország egy szabadelvű polgári demokrácia lesz, aztán – 2010 után – jött tizenöt év, amikor újra megerősödött az államközpontúság.

Vámosi Ágoston