Eörsi Mátyás: nem lepne meg, ha Orbán gazdasági érdekekért elengedné Izraelt

Titkos tárgyalásokat folytatott Orbán és Erdogan, hogy csak egy olyan rövid hírt adtak ki róla, miszerint megbeszélést folytattak?

Azt önmagában nem tekintem különös dolognak, hogy amikor államfők miniszterelnökökkel találkoznak, annak csak egy részét mondják el, a másik része négyszemközti megbeszélés, vagy csak egy szűkebb stáb jelenlétében folyik. Nem is az a kérdés, hogy volt-e közöttük nem nyilvános megbeszélés, vagy sem, hanem az, hogy mi volt annak a tartalma.  

Egyáltalán miről tárgyalhattak?

Sok minden van a terítéken. A magyar kormány leginkább az energia után „futkos”, de abban egész biztos vagyok – hisz' a levegőben benne van –, hogy Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációjáról szó esett. Annak idején ebben a kérdésben ez a két ország együtt mozgott, ugyanakkor Törökország a vilniusi csúcson „állva hagyta” Magyarországot. Erdogan akkor megígérte a jóváhagyást, cserébe vehetett repülőgépeket Amerikától, de voltak más követelései is, amelyeket pedig a nyugati országok teljesítettek. Magyarország viszont ott állt egyedül. Most megint hasonló helyzet van, a török parlamentnek benyújtották a ratifikációs okmányokat, a magyar parlament pedig még mindig kivár. Egyszerűen senki nem érti, hogy mire vár, ugyanis a kormánypárt még soha semmilyen észszerű indokát nem adta annak, hogy ezt a folyamatot miért késlelteti. Azért abban egyetérthetünk, hogy a svéd televízióban egy, a magyar kormánnyal szemben kritikus, de tisztelettudó film nem lehet egy ilyen súlyos döntésnek az alapja. Már csak azért sem, mert, ha Magyarország valakivel szemben kritikus, akkor azt nem tisztelettudóan, hanem ordenáré módon teszi. 

Izrael és a Hamasz konfliktusában Orbán mellszélességgel kiállt Izrael mellett, míg Erdogan kijelentette, hogy „a Hamász nem egy terrorszervezet, hanem mudzsahidek (ebben a kontextusban Isten harcosai), akik a földjüket védik”. Nem lesz ez a véleménykülönbség tüske a köröm alatt a kettejük kapcsolatában? 

Én úgy vélem, hogy egyelőre nem, ezt egyelőre félre tudják tenni, mert vannak más érdekek, amik a két vezetőt összekötik. Azt viszont el tudom képzelni, hogy az a háborús konfliktus, ami a Hamasz és Izrael között kirobbant, olyan súlyúvá válik, hogy ez a különbség a két ország között nem lesz fenntartható. Vagy változtatni kell valakinek az álláspontján, vagy ez a barátság megszűnik. 

Tulajdonképpen mi fűzi Orbánt Erdoganhoz? Hisz' tudjuk, a két elnök közt szoros a kapcsolat: Erdogan augusztus huszadikán, Budapesten járt több ázsiai diktátor társaságában. Már akkor közölték, hogy a török elnök majd december 18-án újra ellátogat Budapestre, hiszen mindkét ország sokat profitált ebből az együttműködésből.

A magyar lakosságnak nem igazán kötötték az orrára, hogy milyen előnyök származnak ebből a barátkozásból. Ilyenkor az embernek óhatatlanul eszébe jut, lehet, hogy nem Magyarország, csak Magyarországon egy szűkebb kör profitál belőle. Azt azért el tudom képzelni, hogy energetikai együttműködés terén sok mindenről van beszélni való, hiszen a kaukázusi térségből származó energia Törökországon keresztül jön. Szerintem minden kormány ezekről tárgyalna a törökökkel. De ezen túl, azt gondolom, hogy Orbán Viktornak különös örömöt okoz, hogy olyan barátai vannak, akik autokraták, tekintélyelvűek, akik a Nyugattal szembenállnak, és részesei annak a civilizációs küzdelemnek, amely a Hamasz-izraeli konfliktusban sokkal erőteljesebben kijött. Valahogy a szíve odahúzza. És még azt sem tudom kizárni, hogy a magyar miniszterelnök egojának egyszerűen jót tesz, hogy Kazahsztánban olyan vörös szőnyeges fogadást kap katonazenekarral, amit Nyugaton már nem kap senki, mert nem ezt tartják a diplomácia lényegének. Orbánnak pedig rendkívüli módon imponál, hogy egy uniós vezetőként tisztelettel és megbecsüléssel fogadják olyan országokban, amelyek egyébként nem sokat tudnak nyújtani Magyarországnak. Ennek pedig vannak olyan következményei is, hogy a magyar kormány, amely hétfőn, szerdán és pénteken arról beszél, hogy keresztényüldözés folyik nem csak Magyarországon, hanem az egész világban, gratulál annak az azeri elnöknek, Alijevnek, aki földönfutóvá tett több tízezer örmény keresztényt Hegyi-Karabahból. Ennyire konzekvens a magyar külpolitika.

Erre számíthat Izrael is? Ha az orbáni érdek azt szorgalmazza, hogy inkább a törökök, mint az izraeliek, akkor inkább a törökök? 

Ennek még nem látni nyomát. De nem lennék meglepve, ha különböző gazdasági érdekek kedvéért Orbán egyszerűen átállítaná a váltót, és elengedné Izrael kezét.