Erőfitogtatás helyett valódi összefogás lehet az ellenzék győztes receptje

„Ha minden így megy tovább, keserű lesz az ébredés 2024-ben.” Ezt Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere mondta egy interjúban, és az ellenzéki politikusoknak szánta. Szavait igazolja a Budapesten június óta megtartott tizenkét időközi önkormányzati képviselő-választás eredménye. A kormánypárti jelöltek kilenc, az ellenzéki pártok által támogatott indulók három mandátumot tudtak megszerezni ezeken. A vidéki választásokon többnyire független színekben indultak a jelöltek, mivel azonban a helyiek valószínűleg enélkül is ismerik pártkötődésüket, ennek tudatában választották meg őket.

Lássuk, milyenek a tényleges erőviszonyok!

Az Idea Intézet szeptember eleji mérése szerint addigra a kampány alatt megszerzett szavazók eltűntek a Fidesz mögül. A vezető kormánypártnak a teljes népességen belül mért támogatottsága 32 százalékra csökkent, és lényegében minden olyan szavazó, aki a hosszú kampányidőszakban – 2021 szeptember és 2022 március között – csatlakozott hozzá, elpárolgott. 

A Fidesz az idei választások után egy hónappal a szavazásra jogosult népesség 46 százalékára, 3,7 millió választópolgárra számíthatott. Május óta viszont sokan elfordultak a kormánypárttól, jelenleg 37 százalék sorakozik fel mögöttük, ez 3 millió támogatót jelent. Ez viszont már a Závecz Research szeptember közepén végzett kutatásából derült ki. Vagyis a mérések visszaigazolták, hogy bár a kormánypárt sokat veszített a népszerűségéből, a Fidesz támogatottsága még mindig erős.

Miért nem tudták áttörni ezt a falat az ellenzéki pártok?

Ami a megítélésüket illeti, a DK-közeli Idea Intézet nem bánt kesztyűs kézzel az ellenzéki pártok többségével. Az intézet szerint a Demokratikus Koalíciónak van a legnagyobb támogatottsága, a teljes népesség 11 százaléka, a biztos szavazó pártot választók 17 százaléka szavazna a pártra, a Mi Hazánk mozgalmat 8, illetve 9 százalékra, a Momentum Mozgalmat 4, illetve 6 százalékra, az MKKP-t 4, és 5, a Jobbikot és a Párbeszédet 2, illetve 3 százalékra, az LMP-t és az MSZP-t 1, illetve 2 százalékra mérte. 

A Závecz Research szerint is a DK volt az ellenzék legerősebb pártja, májusban 9, most 10 százalékot ért el a teljes választói körben. Továbbra is erős a Mi Hazánk, tavasszal 5 százalékos volt, ezúttal 6 százalékon áll. A Momentum május óta tartja az 5, az MSZP a 4 százalékot. A Jobbik tábora egy hajszállal csökkent, 5-ről 4 százalékra. Az LMP, a Kétfarkú Kutyapárt és a Párbeszéd támogatóinak aránya egyaránt 2-2 százalék. Az intézet szerint a kormánypártok visszaeséséből az ellenzék lényegesen nem tudott profitálni, a párt nélküliek lettek jóval többen: 20-ról 26 százalékra, félmillió fővel bővült a politikától távolságot tartók csoportja.

Hogyan tükröződik mindez a választásokon?

Az áprilisi országgyűlési választáson a 18 fővárosi egyéni választókerületből még 17 helyen kikapott a Fidesz. A narancsos párt presztízskérdést csinált abból, hogy visszaszerezze elveszített budapesti helyeit. A 12 budapesti időközi választásból 9-et meg is nyert. 

Többek között olyan helyeken is sikerült visszahódítania egy körzetet, mint például az I. kerület. A választás után Orbán Viktor a győztes jelölttel készült szelfivel gratulált a „várfoglaláshoz”.

Ugyanakkor az ellenzéki pártok nem igazán tudtak mozgósítani. Bár az időközi önkormányzati képviselő-választásokon mindig kisebb a szavazók száma, mint az országgyűlési választásokon, most többnyire 20 és 30 százalék között volt a részvétel. A csalódás volt az oka, vagy, hogy a szavazók igazán nem érezték a voksolás tétjét, ezt nehéz lenne kideríteni. Ami biztosan látszik, az ellenzéki pártok közül hiába látszik a DK a legerősebbnek, a párt jelöltjei sehol sem tudtak győzni. Még a múlt vasárnap Miskolcon sem, pedig a párt gőzerővel kampányolt mellette, sőt, kihelyezett frakcióülést, illetve, Gyurcsány Ferenc pártelnök részvételével utcafórumot is tartottak a borsodi megyeszékhelyen. Budapest XVI. kerületében, ahol a DK más ellenzéki pártok közös jelöltjével szemben önálló jelöltet indított, ott az illető a harmadik helyre szorult.

Kell-e árnyékkormány?

Miután az időközi választások egyikén sem született DK-s győzelem, felmerül a kérdés, indokolt-e, hogy a párt nemrég lényegében egypárti árnyékkormányt hozott létre. Pulai András, a Publicus Intézet vezetője erre a kérdésre úgy reagált, hogy ez a fejlemény nem az ellenzéki összefogás elmélyítése felé, hanem az ellenkező irányba tett lépés. Mint megállapította, a többiek azt látják, hogy a Demokratikus Koalíció most nem Orbán Viktor, hanem saját szövetségesei ellen harcol, ami egyúttal arra késztetheti őket, hogy szembemenjenek ezzel. A Republikon Intézet munkatársa, Virág Andrea szerint az árnyékkormány valóban nem erősíti a bizalmat, noha a párt szempontjából jó ötlet. A „nagy egészet”, azaz a teljes ellenzéket tekintve, szerinte nincs sok értelme az árnyékkormány létrehozásának – derül ki abból az interjúból, amelyet az elemzők a Népszavának adtak. Pulai András egyébként az ellenzék választási kudarcát korábban részben azzal indokolta, hogy nem volt elég mély, bizalomra épülő összefogás a pártok között, és a véleményét most is fenntartja.

Van-e győztes recept?

Ezek után érdemes részletesebben idézni Őrsi Gergelynek a II. kerület MSZP-s polgármesterének interjúját, amelyet a Magyar Hangnak adott. Ebben többek között azt mondta: „április 3-a óta nem látom annak nyomát, hogy a különféle pártok levonták volna a következtetéseket a választási kudarcból. Pedig a recept egyszerű: el kellene kezdeni dolgozni. Ha az ellenzék nagy része – tisztelet a kivételnek – nem azzal lenne elfoglalva, hogy ki milyen pozícióba kerül, ha nem egymást marcangolnák a pártok, ha nem annyiban merülne ki a cselekvésük, hogy hangzatos Facebook-posztokban kritizálják a kormányt, és egyébként kellemesen belesimulnak az ellenzéki létbe, akkor talán az érdemi munka a választóknak is vonzó lehetne. Ha minden így megy tovább, akkor legkésőbb 2024-ben keserű lesz az ébredés a munka helyett matekozásban erős politikusoknak.”