Drasztikus változások fenyegetik a Balatont 

Már jó ideje kongatják a vészharangokat az éghajlat-változással foglalkozó szakemberek. Ön szerint a Balaton is bajban van?

A magyarázatot messzebbről kell kezdenem. A Balaton egy tizennégyezer éves tó. Tizenháromezer kilencszáz évig nem sok minden történt, leszámítva egy kisebb turbulens időszakot a legelején, mert nem abban a formában alakult meg a Balaton, ahogyan most ismerjük. Kezdetben kisebb tavak láncolata volt, amelyek ezer év alatt egyesültek. De utána tényleg nem sok minden változott egészen a 19. század közepéig. Az 1800-as évek második felében aztán az emberek úgy döntöttek, hogy mindent tudnak már a „világról” és elkezdték átalakítani a tó környékét. Attól kezdve, a dolgok drasztikusan megváltoztak. Gondolja végig: nagyjából 12 ezer évig relatíve minden nagyon hasonló volt, ehhez a környezethez alkalmazkodtak az élőlények, ennek megfelelő közösségek jöttek létre. Viszont az elmúlt 150 évben olyan változások történnek, amelyek emberi szempontból talán lassúnak tűnnek, evolúciós léptékkel mérve viszont villámgyorsak. 

Tehát mi magunk vagyunk a probléma okai?

Igen. Az éghajlat változása mögött is az emberiség civilizációs mohósága áll. A Balaton esetében is ezt láthatjuk. Még 1980-ig nem tapasztaltunk különösebb problémát, a tó vízhőmérséklete hosszú évek átlagában 12,2 Celsius fok körül relatíve stabil volt. Persze akkoriban is voltak melegebb évtizedek, például a második világháború idején, aztán hidegebbek is, de nem tapasztaltunk jelentősebb kilengéseket. A helyzet a '80-as évek közepétől drasztikusan megváltozott. Azóta egy intenzív felmelegedési tendencia tapasztalható, ami nagyjából 40 év óta folyamatos. Hogy érthető legyen: ha 150 évre visszatekintünk, akkor az első 120 évben 0,5 fokos felmelegedést mértünk, az elmúlt 40 évben pedig évtizedenként 0,5 fokot! Nagyjából háromszor gyorsabban melegszik a Balaton a 21. században, mint amit a 20. században tapasztaltunk. 

Ez kizárólag a külső légkör felmelegedésének következménye? 

Az elsődleges indok nyilvánvalóan az éghajlatváltozás. De a háttérben vannak másodlagos hatások is. A méréseink szerint a part menti sekélyebb vizű területek jobban melegszenek, sőt, a városias, bebetonozott és körbeépített területek még jobban, mint azok, ahol nádasok zárják le a partvonalat. Gyakorlatilag ezek az úgynevezett urbanizált sávok kerültek többségbe a Balaton körül. Ha jóindulatú vagyok a természethez és minden nádast, minden hínáros, gyékényes partszakaszt oda sorolok, akkor 47:53 százalék az arány, ha viszont ebből kivesszük a száz méternél kisebb nádasokat, akkor még rosszabb a helyzet. Mondjuk kétharmad-egyharmad a kiépített partvonalak „javára”. Önmagában ez a körülmény automatikusan plusz 1-1,5 Celsius fokot emel Balaton part menti vízhőmérsékletén. Tehát nemcsak a globális éghajlatváltozás jelenti a veszélyt, hanem az urbanizált területek terjedése is, hiszen ezek hőszigetként viselkednek. A kövekben, betonfalakban felgyülemlő meleg átsugárzik a környező víztestre is.

Mennyiben tud ehhez alkalmazkodni a tó jelenlegi élővilága?

Az élővilág is kénytelen ehhez a változáshoz alkalmazkodni. Egyelőre még nem tapasztaltunk olyan veszélyt, hogy bizonyos „nem odavaló” növények, élőlények telepedjenek meg a tóban. A Balaton jelenlegi flórája, faunája változatlan, a fajok többsége történelmileg, évszázadok óta itt van. Bizonyos változásokat természetesen tapasztalunk, vannak olyan „lakói” a tónak, amelyek jobban kedvelik a hidegebb vizet és vannak, amelyek a melegebb vízben érzik jól magukat. A 22-26 fokos vízben a tó élővilágában megszokott hínárfélék háttérbe szorulnak, a további melegedés felborítja a kialakult egyensúlyt, és akkor a nagyobb hőtűrésű fajok el fognak szaporodni. 

Említene erre példát is?

Vannak a tóban tüskés, szúrós növények – mint mondjuk az érdes tócsagaz, nagy tüskehínár –, amelyek túlélik a kevésbé oxigéndús vizet, de mi magunk is elkövetünk hibákat. Ezeknek a melegkedvelő fajoknak az elszaporodása valószínűsíthető. A Hévizi-tó kifolyójánál nagy mennyiségben vannak idegenhonos, más, trópusi, szubtrópusi területről származó növények, amelyek potenciálisan gyorsan el fognak szaporodni, mert az eredetük miatt jobban tűrik a meleget.  

A felmelegedés hogyan érintheti a halakat?

Az éghajlatváltozás annyira egyedi folyamat, hogy a halak várható viselkedését még nem tudtuk felmérni. Vannak ugyan nemzetközi tapasztalatok, amelyekből bizonyos folyamatokra lehetne következtetni, de ebben is nagyon sok az egyedi vonás és aligha lehet ilyesmit mondjuk a Balatonra is kivetíteni. Ha ilyen ütemben folytatódik a felmelegedés, lesznek olyan halak, amelyek helyileg eltűnnek, vagy a mélyebb vizekbe költöznek, a sekélyebbe mások telepednek, és ott lokálisan dominálni fognak. A felmelegedés másik következménye a növekvő vízpárolgás, amely magával hozza majd a tó vízszintjének csökkenését. Ennek nyertesei valószínűleg a növények lesznek. Egyértelmű tendencia, ha csökken a Balaton vízszintje, a nád egyre nagyobb területeket hódít meg magának, illetve új helyeken fog megjelenni a hínár. Sajnos túl gyorsan történik mindez.

Van elképzelésük, hogyan lehet ezt a változást megállítani?

Amikor ég a ház, akkor csak a konyhát oltsuk? Az elsődleges probléma az, hogy ma még nem alakult ki egy olyan globális összefogás, amely a maga komplexitásában kezelné az éghajlatváltozás problémáját. Tudomásul kell venni, hogy egy ilyen összefogás számos kellemetlenséggel jár, de ha azt akarjuk, hogy az unokáink is láthassák a Balatont, akkor meg kellene őrizni számukra az élhető világot. Nem a GDP-t kell hajszolni, hanem a természetet kellene valamilyen szinten megőrizni. Ki az, aki bemegy egy moziba, ahol nem vetítenek? Ahol nincs mozivászon, ahol a rugók az ember fenekét nyomják? Képzeljük el, hogy mondjuk, 20 év múlva mi lesz a mai Balaton helyén… Milyen Balatont akarunk látni a jövőben? Ha megtartanánk olyannak, amilyen most, akkor valamit fel kellene áldozni. Akár a jólétünk egy részét is.