A visegrádi mezőny most meglehetősen széthúzó, de a V4 túléli a tagországok politikaváltásait

Miközben a visegrádi együttműködés országainak vezető politikusai közül a szlovák kormányfő, Robert Fico után ismét Orbán Viktor nagy barátja, Andrej Babis jutott hatalomra, a V4 negyedik tagját adó Lengyelországot vezető Donald Tusk kibékíthetetlen ellenfele a magyar miniszterelnöknek, akivel a napokban ismét keményen egymásnak feszültek. Már csak emiatt is érdekes az a fejlemény, hogy az új cseh kormány a napokban nyilvánosságra hozott programtervezetében egyik fontos külpolitikai célnak nevezi a négyek együttműködésének felújítását. 

De menjünk sorjában. Még október legvégén Tusk az X-en közzétett rövidke posztjában a következőt üzente: „vagy börtönben, vagy Budapesten”. Mint a Népszava emlékeztetett rá, nyilvánvalóan arra célzott, hogy Orbán a Karmelitában fogadta Zbigniew Ziobro volt lengyel igazságügyi minisztert, akinek hazájában kérvényezték a mentelmi joga visszavonását az izraeli  kénszoftver, a Pegasus  megvásárlása miatt. Az egykori tárcavezető ellen – írta meg az AP amerikai hírügynökség – emiatt hatalommal való visszaélésért és közpénz törvénytelen felhasználásáért akarnak vádat emelni. Hatósági közlések szerint a bűntettek áldozatainak támogatására szánt alaphoz nyúlt hozzá, amiből 150 millió zlotyt (átszámítva 13,7 milliárd forintot) csoportosított át törvénytelenül más célokra. Zbigniew Ziobro egy időn át a főnöke volt a szintén korrupcióval gyanúsított volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettesnek, Marcin Romanowskinak, aki az európai elfogatóparancs elől Magyarországon kért és kapott politikai menedékjogot, s még munkát is a fideszes szócsőként működő Alapjogokért Központban.

A saga következő fejezete Orbán közösségi médiás reakciója volt Tusk X-bejegyzésére. A magyar kormányfő a Facebookon a következőt írta: „Donald Tusk újabb támadást indított Magyarország ellen. Azért teszi, mert otthon nagy bajban van...Most pánik üzemmódban van: otthon jogi eszközökkel üldözi a politikai ellenfeleit, és Magyarország békepárti álláspontját támadja, hogy elterelje a figyelmet saját belpolitikai problémáiról”.

Kérdés, ebbe a kiélezett magyar-lengyel, pontosabban Orbán-Tusk viszonyba hogyan férhet bele a visegrádi együttműködés újraélesztése. Pedig pontosan ezt fekteti le az Orbánnal rokonszenvező, vele egymást eddig is támogató Babis győzelme után alakult – bár még hivatalba nem lépett – új cseh kormány programjának tervezete, amely – mint az Infostart hírül adta – úgy fogalmaz, hogy „külpolitikánk fontos prioritása a Visegrádi csoport keretében megsérült kapcsolatok felújítása és megerősítése, amelyek a kölcsönös tiszteleten, a közös érdekeken és a hatékony regionális együttműködésen alapulnak”. A cseh sajtó ennek kapcsán arra emlékeztetett, hogy a Csehországot, Magyarországot, Lengyelországot és Szlovákiát magába foglaló csoport legmagasabb szintű politikai együttműködése az utóbbi években gyakorlatilag megbénult a négy ország eltérő Ukrajna-politikája miatt. Míg Csehország és Lengyelország az orosz agresszió ellen harcoló Ukrajna legnagyobb támogatói közé tartozik minden területen, és fegyvereket, hadianyagot is szállít Kijevnek, addig Magyarország és Szlovákia ez elől elzárkózik. 

Azt már mi tesszük hozzá, hogy most ehhez a duóhoz harmadikként csatlakozni látszik Csehország is. Ugyanakkor a Donald Tusk vezette Lengyelország magasan a legnépesebb és legerősebb hatalom a négy ország között, legyűrni a számszerű többség ellenére nem lehet, s kérdés, hogyan valósulhat meg így a V4 újjáélesztése. Balázs Péter Babis győzelme után a Hírklikknek arról beszélt, hogy a visegrádi együttműködés területén Orbán még így sem számíthat áttörésre, azaz továbbra is egyedül maradhat, merthogy a négyek közül egyedül Orbán áldozta fel az uniós pénzeket, egyedül ő nem hajlandó végrehajtani jogállami korrekciókat. Vajon továbbra is így látja a korábbi külügyminiszter és uniós biztos a V4 kilátásait? Van-e esély arra – ahogyan már lehetett ilyen „ötleteket hallani”–, hogy V3-ként folyik tovább az együttműködés? Vagy megmenthető-e még a V4?

„A V4 úgy jó, ahogy van” – reagált a korábbi külügyminiszter. Időről-időre fel szoktak vetődni bővítési ötletek, hol Szlovénia, hol Ausztria, hol más érdeklődik a csatlakozás iránt, de a visegrádi együttműködés egy olyan adottság, aminek nagyon mély történelmi, kulturális, politikai és geopolitikai gyökerei vannak. Mi voltunk azok – a lengyelek, a magyarok, a csehszlovákok –, akik akkor lázadtunk a Szovjetunió ellen, amikor mindenki más (kivéve az NDK-t) már csak a döglött oroszlánba rúgott bele – tette hozzá.

A V4-en belül persze a kérdés az, mit ér maga az együttműködési struktúra, és mit akarnak az egyes országok. A struktúra – magyarázta az elemző – nagyon rugalmas. Az nagy ritkaság, hogy egy szorosabb szövetségen belül van egy lazább együttműködés, általában fordított szokott lenni a helyzet. A lazább együttműködés viszont a V4 esetében kifejezetten szándékos, a célja az, nehogy az EU-tagság alternatívájaként tekintsen rá bárki is. De pont ettől hosszú életű, s élt át minden politikai változást. 

Akárhogyan is, a kormányoktól függ, hogy éppen miképpen működik a V4 – szögezte le. Most Csehországban volt választás, jövőre nálunk lesz, s közel van a szlovák és lengyel is – ez annyit jelent, hogy két-három éves távlatban megint új felállás lehet majd. A tagországok kormányai most úgy sorakoznak fel, hogy Donald Tusk a Néppártban van, Lengyelország pedig visszanyerte az európai státuszt és az uniós pénzeket, s bár – részben a Kaczynski-örökség, részben annak szövetségese, Karol Nawrocki (az új államfő) miatt – ellenszélben kormányoz, de így is megy a maga útján. És – jegyezte meg – Lengyelország a V4 legnagyobb és legerősebb tagja. Ugyanakkor a szlovák és a magyar miniszterelnök, Fico és Orbán kézen fogva próbál szembehelyezkedni az EU-val, ám az előbbi nem biztos partnere az utóbbinak. A cseh választást a közelmúltban megnyert Andrej Babis pedig egy ravasz üzletember, aki bizonyára mérlegelni fogja az anyagi konzekvenciákat, és aligha hagyná veszni az uniós pénzeket. Ő nem is EU-ellenes, annak ellenére sem, hogy társalapítója a Patrióta családnak – mondta, emlékeztetve arra, hogy az olasz Giorgia Meloni maga szélsőjobboldali politikus, de szereti az Európai Uniót, és annak élcsapatával ment például Donald Trumphoz tárgyalni.

„A visegrádi mezőny tehát meglehetősen széthúzó, mindenki gondol a saját következő választására – Orbán a leginkább” – állapította meg Balázs Péter, megjegyezve, hogy a magyar kormányfő most keménykedik, erősíteni akarja a profilját, de az esélyei kétségesek. Lehet az is, hogy jövőre új kormány jön majd Magyarországon, s ha úgy lenne, akkor egy magyar-lengyel európai politikai szövetség jöhetne létre, ami húzná maga után a többieket is.

„Egy szó, mint száz, a visegrádi együttműködést nem kell temetni, az ugyanis rugalmas, nincsenek kötelező pályák, s annyira kötetlen az együttműködés, hogy a kormányok szabadon alakíthatják” – húzta alá.