Orbán továbbra is egyedül maradhat a V4 külső fellépéseinél

„Bravó, Andrej Babiš...Bravó, ANO és Motoristé!...Újabb patrióta kormány Közép-Európában!...Hamarosan újraéled a V4 is!” – írta a minap a Facebook oldalán Szijjártó Péter.  Az Orbán-kormány tehát nagy reményeket fűz ahhoz, hogy az elmúlt években tetszhalott állapotban, majd minimum egálban, de politikai jelentőségét tekintve inkább kisebbségben volt Magyarország a Visegrádi Négyek csoportosulásban. Ami tény, az utóbbi időben alaposan megváltozott a V4-hez tartozó országok politikai irányítása. Most, hogy Lengyelországban továbbra is a PiS politikusa az elnök, Csehországban visszatért Orbán „barátja”, Babis, Szlovákiában pedig Fico – vajon tényleg visszatér az élet a V4-be, mármint Orbán szája íze szerint? Balázs Pétert kérdeztük.

A korábbi külügyminiszter, uniós biztos szerint azért a dolog nem ennyire egyszerű. Mint kifejtette: egyrészt ott van Szlovákia. Most a magyar-szlovák viszonyban van egy Orbán-Fico ideológiai szövetség, s közös bennük az is, hogy mindkettőjüket kitették a korábbi pártcsaládjukból. Orbán próbált kereszténydemokrataként feltűnni egy jó darabig, majd őt, a politikáját megelégelve, a Néppárt kitette a szűrét. Fico a szociáldemokratáknál igyekezett hasonlóan szerepelni, de őt is kirakták. 

Csehország esetében visszatér Babis, akivel Orbán együtt alapította a Patriótákat. Valószínűleg Patrióta körökben van remény, hogy ebből valami kisül. Már csak azért is, mert vannak hasonlóságok – ilyen az orosz-pártiság, az ukrán-, az EU- és a nyugatellenesség, meg a szuverenista vonal. 

Ami pedig a V4-ek negyedik tagját, Lengyelországot illeti, ott nem a kormány, hanem az elnök az, aki Orbánnal egy platformon lehet, ő is ebbe az irányba húz, ráadásul az elnöknek kicsivel nagyobb a hatalma, mint a többi visegrádi országban. Ugyanakkor egy elnök és egy kormányfő nem találkozik közvetlenül a csoportosuláson belül, hiszen külön tanácskoznak az államelnökök és a miniszterelnökök. És a cseh elnök, Petr Pavel elég gerinces és szuverén ember – jegyezte meg. 


A visegrádi együttműködésnek két jellemzője van. Az egyik a belső kohézió, a másik pedig a közös külső fellépés – mondta. A belső kohézió kapcsán arra mutatott rá, hogy hiába lehetnek kemények a résztvevők egy magyar-cseh-szlovák összetartást illetően, ám a kritikus tömeg mégiscsak Lengyelország. Amely egyedül nagyobb, mint a másik három együtt, akár a népességet, akár a gazdasági súlyát, a stratégia és katonai erejét vesszük. Lengyelországgal számolnak másutt is, nem véletlen, hogy a németek és franciák mellett, benne van a Weimari Együttműködésben is. Amíg Donald Tusk lesz a lengyel kormányfő, túl sok újdonság ezen a téren nem várható.


Még egy elemet felhozott a korábbi külügyminiszter. Mint fejtegette: lehet tovább is spekulálni a visegrádi együttműködésből kiindulva egy esetleges bővítésről. Mi van, ha Ausztria is csatlakozni szándékozna, hiszen volt már osztrák-cseh-szlovák mozgás. Vajon mi lenne, ha Szerbia is szándékát fejezne ki...s lehet még tovább gombolyítani a kérdést.

A másik aspektusa a V4 együttműködésének a közös külső fellépés, ami azonban teljesen más tészta. Azon a területen ugyanis az egyéni nemzeti érdekek dominálnak, mégpedig eléggé látványosan. Miközben például Robert Fico sok mindenben egyetért Orbánnal, az EU-ban nem áll mellé. Utóbb már maga Orbán is kénytelen volt beismerni, hogy egyedül van az EU-ban. Sőt, amikor a part szakad és uniós pénzekről van szó, akkor Babisra sem nagyon számíthat Orbán, már csak azért sem, mert a választást most ismét megnyerő Babist erősen kötik az uniós pénzek (emiatt az összeférhetetlenség is felmerült a személyével kapcsolatban), ő nem kockáztatna nagyobb téteket, hogy ezt a szuverenista ideológiát megjelenítse. Balázs Péter emlékeztetett rá: egyedül Orbán áldozta fel az uniós pénzeket, s egyedül ő nem hajlandó végrehajtani jogállami korrekciókat, mentendő a rezsimjét. Mert ugyan a korrekcióval ki tudná nyitni a „brüsszeli a kincsesládát”, ám azzal sérülne a NER, s ezzel kockáztatná a jövő évi választáson remélt győzelmét.