Fidesz-számháború és valóság: Orbán rendszere rohad

Az elmúlt hetek viharában sokan érezték úgy, hogy most aztán tényleg „minden megmozdult” – a Republikon friss (még október 23. előtti) mérése szerint azonban nagy átrendeződés nincs. A TISZA 6–10 százalékponttal vezet, de a döntés még messze nem eldőlt: a részvételi hajlandóság hullámzik, a bizonytalanok aránya nő, és az október 23-i kettős erődemonstráció, a számháború, valamint a Nagy Feró-ügy rövid távon ugyan rezonál, de nem írja át automatikusan a pártverseny logikáját. Schlanger Márton szerint a következő hónapok kulcsszava a fegyelem: ki tudja mozgósítani a saját táborát anélkül, hogy elriasztaná a billegőket?

A beszélgetésben végigvesszük, mit jelent a TISZA előnye a választókerületi matek szempontjából (miért kell tartós, legalább negyedéves 8% körüli előny ahhoz, hogy kormányváltási eséllyé váljon), és hogy a Fidesz miért beszél hirtelen „problémákról” saját köreiben. Szó lesz arról is, miért tolódik felfelé a bizonytalanok aránya.

Külpolitikai zaj ide vagy oda, a magyar választó alapvetően belpolitikai impulzusokra reagál. A Trump-Putyin-sztori, a „békemenet” mint kormánypárti tüntetés hungarikuma és az 56-os emlékezetpolitika idei „óvatosra csavarása” inkább keretet adnak, mintsem szavazatot mozgatnak. A Mi Hazánk stabilan a küszöb felett látszik, és - akár szatellit, akár külön pólus - kormányalakítási tartalékként is értelmezhető; szavazói fele másodlagosan a Fidesz felé hajlik, a másik fele rendszerkritikus.

Végül kitérünk a Szőlő utcai botrány és a Nagy Feró-nyilatkozat közéleti következményeire: miért maradnak tartósan napirenden a gyermekvédelem körüli ügyek, és hogyan gyűrűzik vissza a Fideszre, amikor a saját ikonok „mellészólnak”. Röviden: most nem a hangereje, hanem a tartóssága számít az előnynek – és az, ki tud hiteles, pozitív napirendet kínálni a kifáradó választóknak.