Szét lehet szerelni a rendszerváltás rendszerét?
Mintha Magyarországon folyamatos rendszerváltozás lenne, történelmileg minden rendszer igyekszik meghaladni elődjét. Erről ír frissen megjelent blogbejegyzésében Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ stratégiai igazgatója. Abból a hírből indult ki, hogy történelmi súlyához képest meglepően kevés figyelmet kapott a bejelentés, miszerint az MSZP 1990 óta először nem indul a közelgő választáson. S megállapítja, miközben a korábbi ellenfél elgyengült, váratlanul felbukkant egy olyan erős politikai szereplő, amely a Fidesz korábbi, polgári értékeit kéri számon az immáron domináns párt elitjén. A Tisza célja nem kevesebb, minthogy ugyanazt a folyamatot járja be, amit a Fidesz bejárt az MSZP megsemmisítése érdekében. Meglehet, hozzászoktunk már ahhoz, hogy eltűnnek a rendszerváltó pártok, hisz hol van már az MDF, az SZDSZ? Egyedül a Fidesz és a KDNP maradt talpon az 1990-es Országgyűlés pártjai közül, ám most alattuk is mintha ingoványossá válna a talaj.
Lakatos Júlia szerint az MSZP levonulása mégis más, a mai Fidesz ugyanis a valaha volt MSZMP „terméke”, hiszen a „nagypárti testtartást” a szocialistáktól lesték el. A Fideszt domináns párttá tevő építkezési folyamatot a rendszerváltás lezárásának igénye ihlette, ahhoz, hogy ez megtörténjen, a saját rendszerüket kellett létrehozni. „Szimbolikus, hogy mire ez bekövetkezett, új szereplő bukkant fel a politikai térben, amely hasonló módon rendszerváltó babérokra tör” - jegyzi meg a kutató.
Mit ért az alatt, hogy a Fidesz célja a rendszerváltás lezárása volt? Az MSZP 1994-es kormányra kerülését a Fidesz sokként élte meg. Nem értették, mi lehet az oka annak, hogy a magyar társadalom nem utasítja el ab ovo az előző rendszer utódpártját? Orbánék arra a következtetésre jutottak, hogy habár formálisan megtörtént a rendszerváltás, valójában csak elitváltás, elit transzformáció jött létre, amelynek célja hosszútávon bebetonozni a hatalomra került politikai, gazdasági és kulturális elitet. A Fidesz akkor vált újra rendszerellenzékivé, attól kezdve a céljuk a „rendszerváltás rendszerének” lebontása lett.
Lakatos Júlia az egykori Széchenyi-díjas magyar szociológus, a rendszerváltás egyik fontos gondolkodója, Tellér Gyula elméletére hivatkozik, aki a 2000-es évek elején felismerte, hogy a későkádári uralkodó osztály a korábbi állami és szövetkezeti vagyon privatizálása révén, a kulturális műhelyek és a média birtoklásával, valamint a globális struktúrákhoz való kapcsolódással kívánta megszilárdítani hatalmát, ezzel szemben az első ízben hatalomra került Fidesz az általa képviselt polgári erőcsoport, a gazdasági és társadalmi közép megerősítésével, a polgári társadalom bázisának megteremtésével, politikai megerősítésével, valamint a gazdaság fellendítésével kívánta a hatalmát bebiztosítani. A két törekvés értelemszerűen összeférhetetlen volt.
Tellér élet-halál harcként írta le a két csoport képviselői között az erőforrások birtoklásáért és a jövő meghatározásáért zajló versengést. Úgy látta, hogy a kormányhatalom birtokában mindkét erő a másik személyi-szervezeti-anyagi-társadalmi bázisának felszámolására törekszik, így a vesztes oldalra kerülni akár végzetes is lehet. „Ha ezt a félelmüket megértjük, világosabbá válik a Fidesz későbbi hatalompolitikai gondolkodásának mozgatórugója is.
A sorozatos választási győzelmek ellenére, miért nem törekedett valamiféle konszolidációra, a politika konfliktusos jellegének mérséklésére? Úgy vélték, hogy a rendszerváltás rendszerét a neoliberális hegemónia tartja fenn, a politikai elit elfogadja ezt a liberális gondolkodásmódot, ezért úgy kell lebontani, hogy többé ne lehessen újjá építeni. Hiába omlott össze 2008-ban az 1990 után felépített baloldali- balliberális hatalompolitikai rendszer, s lépett helyébe 2009-től a Fidesz által előhívott centrális erőtér, a rendszerváltás rendszerének lebontása csak most vált teljessé, hogy az ősellenségük többé már nem politikai tényező” – írja a kutató.
Hozzáteszi: azt hihetnénk, ezzel le is zárul az utóbbi harminchat évet meghatározó politikai konfliktus. Holott nem így van, még akkor sem, ha már a Fidesz úgy véli, hogy nemcsak rendszerváltás történt, hanem korszakváltás is, azzal, hogy véget ért egy liberális időszak. Lakatos Júlia úgy értékeli, két okból sincs lezárva a rendszerváltás kérdése. Egyfelől az ellenfél eltűnése egy betöltetlen űrt hagy maga után. Ha legyőzték is a rendszerváltás rendszerét képviselő összes pártot, mi több, már a liberális rendet is, mivel indokolhatják rendszerük tökéletlenségeit? Másfelől, miközben a korábbi ellenfél elgyengült, váratlanul felbukkant egy olyan erős politikai szereplő, amely a Fidesz korábbi, polgári értékeit kéri számon az immáron domináns párt elitjén.
A Tisza célja nem kevesebb, minthogy ugyanazt az utat járja be, amit a Fidesz bejárt az MSZP megsemmisítése érdekében. „Ha képes volna – akár több ciklus alatt – megismételni ezt a folyamatot, akkor a mindenkori magyar politikatörténet összes kiinduló pártja hasonló sorsa jutna. Ami lehet, hogy egyszerűen a demokratikus fejlődés egy szükséges fejlődési fázisa, de az is lehet, hogy a régi konfliktusokat majd csak teljesen új pártok tudják meghaladni. Persze a Fidesz ezt nem fogja annyiban hagyni, nem véletlen, hogy a Tiszát ’beosztotta’ az MSZP-SZDSZ szerepére”.
A Tisza részéről a 2026-os választást Orbán Viktorról szóló népszavazásként állítják be, valójában azonban rendszerválasztás. „A társadalmi erőforrások birtoklása a tét, hamarosan eldől, konszolidálhatja saját rendszerét a Fidesz, vagy a trónkövetelők megkísérlik szétrobbantani mindazt, amit tizenhat év alatt Orbán Viktor felépített?” – teszi fel a kérdést az eszmefuttatás végén Lakatos Júlia.
Lakatos Júlia a KlikkTV Tíz című műsorának 2025. szeptember 7-i adásában:
