Kórházbezárások, átalakítások: itt az Orbán-kormány titkos egészségügyi reformterve
Egy titokban tartott, több száz oldalas reformterv radikálisan átalakította volna a magyar egészségügyet: kevesebb kórház, koncentráltabb ellátórendszer, erősebb alapellátás és nagyobb szerep a magánszektornak. A HVG által megszerzett dokumentumot a Boston Consulting Group készítette a kormány megbízásából még 2020-ban, ám a politikailag érzékeny javaslatokat tartalmazó tervet végül fiókba süllyesztették.
Radikális szerkezeti átalakítást javasolt a magyar egészségügyben egy, a Belügyminisztérium megrendelésére készült stratégiai tanulmány, amelyet a nemzetközi tanácsadócég, a Boston Consulting Group készített el 2020-ban. A több száz oldalas dokumentumot a kormány 352 millió forint közpénzből finanszírozta, majd évekig titkosította. A tervezetet most a HVG szerezte meg, amely szerint a „Hippokratész-projekt” néven futó anyag a teljes egészségügyi rendszer átfogó reformját vázolta fel.
A dokumentum egy olyan időszakban készült, amikor a magyar egészségügy helyzete már évek óta súlyos problémákkal küzdött, majd 2020-ban a koronavírus-járvány is próbára tette a rendszert. A reformterv megrendelője a Belügyminisztérium volt, amelyet Pintér Sándor vezet. Akkoriban az egészségügy még az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozott, élén Kásler Miklós miniszterrel, ám a kormányfő, Orbán Viktor inkább Pintértől várta a rendszer rendbetételét.
A tanulmány egyik legérzékenyebb javaslata a kórházi és szakrendelői hálózat jelentős átalakítása volt. A terv szerint a 2019-ben működő 108 fekvőbeteg-ellátó intézményből 2035-re mindössze 70 maradt volna. Ez mintegy 35 százalékos csökkenést jelentene, miközben az aktív kórházi ágyak száma 41 ezerről 27 ezerre mérséklődne.
Hasonlóan jelentős változás érintette volna a járóbeteg-ellátást is: az 557 szakrendelő helyett 221 intézmény működött volna. A reform készítői ugyanakkor nem egyszerű bezárásokat javasoltak, hanem egy koncentráltabb ellátórendszert. Az elképzelés szerint két szinten működő járóbeteg-hálózat jött volna létre: kisebb, gyorsan elérhető poliklinikák látták volna el a gyakori panaszokat, míg a nagyobb ambuláns központok teljes diagnosztikai háttérrel működtek volna.
A rendszer egyik alapelve az lett volna, hogy a betegek legfeljebb 15–30 percen belül elérjenek egy alapellátó rendelőt, a nagyobb klinikák pedig 30–60 percen belül legyenek megközelíthetők.
A tanulmány nem számolt minden intézmény megszüntetésével. A kisebb kórházak egy részét krónikus ellátó, rehabilitációs vagy szociális intézménnyé alakították volna át. Az elképzelés szerint ez csökkentette volna azt a problémát, hogy sok idős vagy krónikus beteg azért kerül drága kórházi ellátásba, mert nincs számára megfelelő szociális vagy ápolási intézmény.
A tervekben szerepelt az idősgondozás bővítése, nappali demenciacentrumok létrehozása, sőt a bezáró intézmények egy részét hajléktalanszállóvá vagy erőszak áldozatait segítő menedékházzá alakították volna.
A reform egyik fontos eleme egy új, az egész rendszert felügyelő központi szervezet létrehozása lett volna. Ez az intézmény nemcsak az állami, hanem az egyetemi, önkormányzati, egyházi és magánintézmények ellátását is koordinálta volna, egységes szakmai standardok alapján.
A tanulmány hangsúlyosan foglalkozott a háziorvosi rendszer megerősítésével is. A betöltetlen körzetek problémáját pénzügyi ösztönzőkkel és jelentős béremeléssel kezelték volna: a háziorvosok jövedelmét 130–140 százalékkal növelték volna. A tervezet a telemedicina szélesebb körű alkalmazását és a védőnői hálózat átszervezését is javasolta.
A tanulmány az egészségügyi finanszírozás átalakítását is szükségesnek tartotta. A szakértők szerint erősebb ellenőrzés alá kellett volna vonni a társadalombiztosítási járulékok beszedését, újra kellett volna osztani a teljesítményvolumen-korlát rendszerét, és átláthatóbbá kellett volna tenni a magánegészségügyi szolgáltatók működését.
Hosszabb távon a kiegészítő egészségbiztosítás bevezetését is javasolták, amelyet főként a magánellátás finanszírozására lehetett volna használni.
A dokumentum nyilvánosságra hozataláért a korrupcióellenes K‑Monitor civil szervezet évekig pereskedett, de végül a bírósági eljárások után sem sikerült kikényszeríteni a publikálását. A kormány azzal érvelt, hogy a tanulmány döntés-előkészítő dokumentum, ezért 2030-ig nem nyilvános.
A HVG által megkérdezett szakértők szerint a titkolózás oka az lehetett, hogy a javaslat politikailag kockázatos intézkedéseket tartalmazott, különösen a kórházak számának csökkentését. A magyar társadalom ugyanis hagyományosan ragaszkodik a helyi intézményekhez, még akkor is, ha azok szakmailag vagy gazdaságilag nehezen működtethetők.
Rékassy Balázs egészségpolitikai szakértő szerint a tanulmány átfogó és szakmailag megalapozott javaslatokat tartalmazott, amelyekről érdemes lett volna nyilvános vitát folytatni. Úgy véli, a dokumentum elsüllyesztése azt az üzenetet hordozza, hogy a kormány nem kívánt jelentős többletforrást fordítani az egészségügy átalakítására.
A BCG számításai szerint a reform 2020 és 2026 között évente 230–270 milliárd forintos többletberuházást igényelt volna, részben uniós források bevonásával.
A tervezet ugyanakkor ambiciózus eredményeket ígért: 2035-re akár 30 százalékkal csökkenhetett volna a korai halálozás, és jelentősen nőhetett volna a magyarok egészségesen eltöltött életéveinek száma.
A tanulmány sorsa végül azt mutatja: bár a kormány szakértőkkel felmérette a rendszer problémáit és a lehetséges megoldásokat, a radikális reformok politikai és pénzügyi kockázatait nem vállalta fel. A dokumentum így – legalábbis eddig – inkább egy elmulasztott reform lehetőségét jelképezi, mintsem a magyar egészségügy jövőjének tervét.
