Értelmezhetetlen „bölcsességeket” adott elő Orbán az évnyitón
„Nem tudok nem reagálni ezekre a miniszterelnöki kijelentésekre, mert ez a hülyeséghalmaz még a Kanári Szigetekről is látszik, ahol éppen a szabadságomat töltöm.” Így fogalmazott a Hírklikknek Inotai András professzor, akit arra kértünk, értelmezze Orbán Viktornak a gazdasági évnyitón elhangzott beszéde egyes pontjait. A kormányfő a magyar gazdaságról, annak néhány szereplőjéről éppen úgy sommás megállapításokat tett, mint a háborúról, a külpolitikáról. Meglepő volt, hogy – szokásával ellentétben ezúttal – igazán még csak nem is „Brüsszelezett”, de azért Donald Trump és az európai szélsőjobb méltatása nem maradhatott ki. És persze nem hiányozhatott a saját „víziója” sem.
Számos meredek kijelentés, megállapítás hangzott el Orbán Viktor részéről a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján tartott előadásában, ahogy a Telex tudósításában is olvashatjuk. Mi most néhány, kifejezetten a gazdaságpolitikával foglalkozó kijelentésének szakmai kommentálására kértük Inotai Andrást.
Kétféle gazdaságpolitika. Kétféle gazdaságpolitika van, szakszervezeti és kamarai, az előbbi Nyugat-Európában válságba jutott, de Magyarországon szerencsére a kamarával működött együtt a kormány eddig is – mondta Orbán.
Ezzel szemben, Inotai András szerint egy normális szociális piacgazdaságban, egy fejlett országban a különböző megközelítéseket nem szembeállítják egymással, hanem ehelyett egyeztetik, s ebből alakul ki egy gazdasági versenyképesség, egy társadalmi kohézió és egy politikai stabilitás. „Aki szétválasztja ezt a kettőt, az csökkenti a versenyképességet, szétveri a társadalmi kohéziót, ami politikai instabilitáshoz, illetve nemzetközi bizalomvesztéshez vezethet” – mondta.
A kormányfő szerepe. Azért tartják a miniszterelnököt, hogy a gazdaságpolitika mögül az egyszerű gazdasági megfontolások ne tűnjenek el, megjelenjen a józan paraszti ész – így Orbán.
Inotai szerint azonban jó lenne, ha a világ érdekében, minden országban mielőbb eltűnnének a politikából a „buta parasztok”.
Inotait ezután Orbán négy „bölcsességével” szembesítettünk.
Ki, kinek tartozzon? Mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mintha mi tartozunk másoknak – szól Orbán négy tétele közül az első, amivel kapcsolatban ő maga is elismerte, hogy „sajnos ez a helyzet még nem áll fenn”.
Persze jó az, ha nekünk tartoznak, de mi van akkor, ha a másik fél nem fizet, mert vagy tönkremegy, vagy nem akar fizetni – vetette fel Inotai. Meg különben is? Hiszen annak is lehetnek pozitív hatásai, ha ezt a pénzt versenyképesség javítására, szerkezetváltásra, jövőorientált beruházásokra stb. vesszük fel és nem magánzsebeket tömünk ki vele. Ez esetben ugyanis nincs probléma a külföldi eladósodással.
Többet kell keresni. Mindig többet kell keresni, mint amennyit költünk – szögezte le a kormányfő, aki beismerte, hogy egyelőre ez sincs rendben.
Attól függ, hogy mit jelent az, „keresni”; munkával, versenyképességgel, szakértelemmel, vagy pedig lopott pénzzel – reagált a közgazdász professzor. Szerinte ugyanis, ha nagyon sokat lopok, akkor rengeteget tudok költeni és még mindig marad pénzem – ezt napjainkban, Magyarországon látjuk is. „Ez a kijelentés úgy ahogy van, értelmezhetetlen” – szögezte le.
Tengeni-lengeni. Jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni, nem dolgozunk, éhen fogunk halni. Az embereket e tekintetben sikerül meggyőzni – véli a miniszterelnök.
Mi az, hogy munka? – ez a kérdés merült fel Inotaiban a fenti „tézis” hallatán. Csak nem Orbán fogja megmondani ezt, akinek soha életében nem volt normális munkaviszonya a piacon? „Igaz, a parlamenti képviselők évek óta ’tengenek-lengenek’, semmi értelmeset nem csinálnak” – jegyezte meg. Abból nem lesz versenyképes munkaerő, hogy lezüllesztették a magyar munkaerő színvonalát, s 16 évre levitték a tankötelezettséget („oszt menj csak kalapáccsal vasat vágni!”) – ők előbb-utóbb „tengeni-lengeni” fognak, nem tudnak elhelyezkedni. Vállalati körökben hallani, hogy a munkaerő egyre nagyobb hányadával a piac nem tud mit kezdeni, sem magatartásuk miatt, sem szakmailag, sem képzettségi szempontból nem alkalmasak rá – számolt be róla a professzor.
Inkább mi keressünk. Mindig jobb, ha mi keresünk másokon, mintha mások keresnek rajtunk – hangzik a negyedik orbáni tétel.
Inotai erre kérdéseket sorolt. Miért keresnek az oroszok 574 milliárd forintot a gázügyleten? Miért támogatunk kínai beruházásokat, amelyeken nem mi, hanem ők keresnek? Miért van az, hogy a Mini-Dubai esetében a mára egymilliárd eurósra duzzadt eredeti 600 milliós magyar felajánlással szemben a dubaiak által felajánlott 5 milliárdnak még se híre, se hamva?
„2010 óta a magyar társadalmat, gazdaságot, politikát teljes egészében kiszolgáltatták a külföldnek” – szögezte le Inotai, megjegyezve: az ország nemzetközi presztízséről, az ország jövőjéről is szó van, sok minden más mellett. Nagyon jó lenne, ha mi tudnánk másokon keresni. Ő egyébként a maga részéről a tisztességes üzlet és verseny híve, nem tudja összeegyeztetni a keresztény etikával mások kizsákmányolását, továbbmenve, kész és képes együtt dolgozni másokkal, elfogadva, hogy hol az egyik fél nyer, hol a másik. Arra pedig már nem is találja a jó szót, „amikor valaki a saját országát, társadalmát tudatosan kiszolgáltatja, ahogy azt teszi Orbán Viktor és a pártja immár 14 éve folyamatosan” – zárta szavait a Világgazdasági Kutatóintézet korábbi vezetője.
