Európában béke van, de szükség van fegyverekre

– Immár a világsajtó is felfigyelt arra, hogy az elmúlt években az Orbán-kormány jelentős mennyiségű fegyvert vásárolt. Nem kelt ez feszültséget a térségben?

– Nem hiszem, hogy ettől bármilyen feszültség keletkezne, hisz a haderejét minden szomszédos állam erőteljesen modernizálja. A románok még nálunk is dinamikusabban újítják meg a fegyverrendszereiket, de a szlovákok ugyancsak, vagy a többi szomszédos ország szintén korszerűsít. Mindez akkor kelthetne feszültséget, ha valamelyik szomszédos országgal szemben fegyverkeznénk. A fegyverkezési verseny a háborús konfliktusokkal vagy geopolitikai vitákkal terhelt régiók sajátja, mint például Közel-Kelet vagy Afrika egyes térségei. Szerencsére Európában béke van. Vannak persze különböző okok miatt haragban lévő szomszédos országok, amelyek egymással rivalizálva növelik, vagy állandóan magasan tartják a katonai kiadásokat. Aztán van az országoknak egy olyan csoportja, amely állandó egzisztenciális fenyegetettségben él (például Izrael), ezért magas arányban költ védelemre. Végül meg kell említeni, hogy hatalmas fegyverkezési verseny zajlik a három világhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között. 

– Mennyivel javítja a magyar honvédség haderejét a 44 új, illetve a 12 felújított Leopard? Állítólag nem is tudják kezelni ezeket a tankokat. Igaz ez?

– Látni kell, hogy itt nem azonnali képességnövekedésről van szó. A nemrég érkezett első négy tank, az úgynevezett Leopard 2A4-es, amiből még további nyolc jön, a tatai harckocsizászlóalj állomány kiképzését szolgálja. Tehát a katonák elkezdhetik megtanulni az új harckocsikat, hogy mire megkapják a megrendelt 44 darab Leopard 2A7M tankokat, már minden szempontból felkészültek és kiképzettek legyenek. Az új Leo-k 2023-2025 között érkeznek be, addigra a honvédség rutint szerez a fegyverzet működtetésében. De még évek kellenek ahhoz, hogy ezek a harckocsik rendszerbe álljanak és követelmények szerint alkalmazhatók legyenek.

– Ezek mennyire számítanak korszerű fegyvernek?

– Az új eszközök korszerű, negyedik generációs tankok, olyanok, mint az amerikai M1 Abrams vagy az orosz T-90-es harckocsi. A Leopard 2A7M típusú harcjárművek újak lesznek, amelyeket egyenesen nekünk gyártanak. Ezek a legmodernebb harci eszközök, ilyenek csak a németeknek, dánoknak, meg nekünk lesznek.

– Ugyanakkor az ön volt minisztere, Juhász Ferenc azt nyilatkozta, hogy ezekről a tankokról korábban épp az ön vezetése alatt álló vezérkar mondott le. Azt mondták, hogy a tankok leginkább városi harcra alkalmasak, ezért nincs rájuk szükség. Mi változott pár év alatt?

– Akkoriban a világ még 2001 szeptember 11., a szörnyű, Amerika-ellenes terrortámadás lázában égett. Valamennyi szövetséges hadsereg expedíciós műveleti, békefenntartási feladatokra koncentrált, beleértve magát a NATO-t is. Így természetesen akkor mi ugyancsak ebbe az irányba terveztük átalakítani a hadseregünket . Akkoriban az volt az uralkodó haderőtervezési idea, hogy a nehéz lánctalpas páncélosok, gyalogsági harcjárművek nem alkalmasak az aszimmetrikus hadviselésre. Egyébként akkor hoztuk létre azt a harckocsizászlóaljat, amelynek az átfegyverzése most kezdődik. Bár az expedíciós műveleti koncepció stratégiai szinten 2014-ig tartott, már viszonylag korán voltak jelzések a tekintetben, hogy kiegyensúlyozottabb, hagyományos hadviselésre is fókuszáló haderőfejlesztésekre van szükség.   Az első jelzést a szövetség Irakból kapta, amikor az amerikaiak csak óriási városi harcban tudták visszavenni Fallúdzsát (2004. november). A lázadók elleni harc azonban Afganisztánban és Irakban egyaránt az aszimmetrikus harcra alkalmasabb könnyű erők fejlesztését követelte meg. A békét azonban nem lehetett olyan könnyen megnyerni, a tartós fegyveres harcok egyre erősebb és védettebb erők alkalmazását követelte meg. Akkor kezdődött meg újra a hagyományos, könnyű erők és technikai eszközök, valamint a nehéz, páncélos erők új egyensúlyának megtalálása.  

Később, a 2014-es ukrán polgárháború, illetve a Krím félsziget trükkös elvétele után, az orosz politika miatt, a NATO kollektív védelemre tért át a keleti irányban, amely nehéz és közepes erők meglétét helyezte előtérbe. Erre az orosz katonai lépések miatt volt szükség, hiszen új hadosztályokat állítottak fel a NATO ellenében. Ezek elsősorban páncélos és gépesített hadosztályok, amelyek ellen mi is csak nehéztechnikával tudunk szembeszállni. 

A magyar haderő fejlesztésének koncepciója, a „Zrínyi 2026” -os terv is három dandárról szól. A terv szerint, kialakul egy nehéz, egy közepes és végül egy könnyű dandár. Most a nehézdandár lánctalpas technikája beérkezésének nyitányát látjuk, később érkeznek majd az önjáró tüzérségi lövegek is.  

– A hírek szerint, érkezik majd a Panzerhaubitze 2000-es önjáró tarack is, de jönnek a harckocsikhoz szükséges műszaki járművek, Wisent 2-es, illetve Rheinmetall HX és TGS logisztikai járművek. Ez is a nehézfegyverzet része?

– Igen, a vontató, szállító és logisztikai járművek részei ennek a „csomagnak”, a harckocsihoz kellenek ugyanis úgynevezett vontatójárművek. Ha egy tank megsérül, ki kell vontatni valahogyan. Ne felejtsük el, hogy ezek az eszközök 80 tonnásak lesznek. Emlékezzünk csak az Armata T-15 nevű harckocsi esetére, ami az oroszok legújabb, ötödik generációs csúcstechnikája, hogy a díszszemle előtt, gyakorlás során, a század egyik harcjárműve lerobbant. Azonnal beküldték a lánctalpas vontatójárművet, ami elvontatta a harckocsit. Később az oroszok ezt úgy „adták el a világnak”, hogy gyakorolták a „megsérült” harckocsi kimentését. Az önjáró, szintén lánctalpas lövegek beszerzése egy tüzérosztály-képesség létrehozását célozza.

– Egyébként a NATO-n belül van koordináció, hogy melyik ország mit fejleszt?

– Természetesen komoly az egyeztetés, a szövetségnek közös védelmi tervezése is van. Nálunk a politikai kommunikáció gyakran szereti túlhangsúlyozni a nemzeti védelmet, de ilyen vásárlás szövetségi egyeztetés nélkül nem jöhetne létre. Persze nem a konkrét típust és a gyártó államot jelölik ki, hanem a fegyverrendszerek paramétereit, a létrehozandó képességek jellemzőit közlik. A NATO tehát szabványokat ad meg. A terv szerint, 2028-ra lesz egy komplett nehézdandára a magyar hadseregnek.

– Felmerült, hogy a magyar politika azért vásárol a németektől fegyvert, mert ezzel eléri, hogy Angela Merkel szemet huny, ha látja a magyar demokrácia leépítését. Van ennek ilyen olvasata?

– A német beszerzést műszaki és harcászati szempontból egyaránt teljesen jónak tartom, mert szerintem előny, ha a magyar honvédség európai fegyvert vagy hadianyagot vásárol. Ne felejtsük el, hogy az Európai Unió is szeretne közös védelmet létrehozni. Németországgal pedig kifejezetten fejlettek a gazdasági kapcsolataink, ráadásul nemzeti érdek, hogy a németekkel jóba legyünk. Egyébként pedig mindenütt a politika dönt. Még ott is, ahol szuverén demokrácia van – gondoljunk Oroszországra, vagy ahol más politikai berendezkedés van, mint például Kínában. A kérdés nem az, hogy a politika döntse-e el a fegyverbeszerzést, hanem az, hogy a döntések és beszerzések átláthatók legyenek. 

Tehát mindig a politika dönt, mert a fegyverkezéshez pénz kell, nézni kell az ország teherbíró képességét, a veszélyhelyzetet, vagy az esetleges fenyegetettséget, területi vitákat. Nyilvánvaló, hogy a beszerzéseknél az amerikai fegyvereket sem lehet kihagyni, rakétákat is így vásárolunk. 

– Egyébként az amerikai fegyverlobby is megszólalt, szerintük a tengeren túli fegyverek korszerűbbek lettek volna. Mi a véleménye?

– Az vitán felül áll, hogy a Leopard 2A7M nagyon modern negyedik generációs harci eszköz, felveszi a versenyt a legkorszerűbb amerikai és orosz tankokkal. Hozzá kell tennem, hogy ezek nem egyszerű tankok, tehát nem olyan páncélosok, mint amikkel az arab-izraeli háborúkat is vívták. Ezek a harcjárművek már fel vannak készítve az aszimmetrikus hadviselésre, tehát kezelik az aknát, a közelről kilőtt páncéltörő gránátot, programozható (késleltetett robbantásra alkalmas) lőszerük van, digitalizált és légkondicionált, legmodernebb számítástechnikai és vezetési eszközökkel van felszerelve. Vagyis egy nagyon összetett, többcélú harcjármű, ami folyamatos fejlesztés eredménye.

– A magyar fegyverkezés hátterében az áll, hogy beiktatása után, Trump elnök egyértelművé tette, hogy szeretné, ha a tagállamok saját gazdasági erejük arányában részt vennének a fegyverkezésben. A magyar kormány által elköltött 500 millió euró eléri ezt a cél?

– 2010 után a kormány 50 milliárd forintot kivett a Honvédelmi Minisztérium költségvetéséből.  Ami azt jelentette, hogy a haderőre költött pénz a GDP 0.8 százalékára csökkent. Aztán született egy kormányhatározat, amely előírta, hogy 2016-tól fokozatosan növelik a védelmi költségeket 1.4 százalékig. Trump hatására azonban már a varsói NATO-csúcs előtt (2016) a nemzeti jövedelem 1.7 százalékában, egy évvel később pedig a GDP két százalékában jelölték meg a védelemre elköltendő összeg nagyságát. Mindez azt jelenti, hogy már három éve 500 milliárd forint fölé emelkedett a honvédség költségvetése, s jövőre újabb 162 milliárd forintos növekedés várható. Tehát 2021-ben 778 milliárdot költenek védelemre. Fontos tudni azonban, hogy ennek csak mintegy 30 százaléka megy új harci-technikai fegyverek beszerzésére.

– Tudom, hogy ön ízig-vérig katona. Mint egykori vezérkari főnök, ma pedig egyetemi tanár, még ezt az összeget is indokoltnak tartja. De mit gondol, amikor ezer más baja van az országnak, és nincsenek is igazi ellenségeink, akkor közel ezer milliárdot el kell szórni a fegyverekre? 

– Én optimista vagyok, és azt vallom, hogy Magyarországnak valóban nincs kimondott katonai fenyegetettsége, és a mostani beszerzések nem is erről szólnak, hanem egy nagy lemaradás behozását jelentik. Ez az egész fegyverkezési terv összhangban van a NATO szövetségi koncepcióval; a tankok megvásárlása ténylegesen a honvédség erejét növelik, célja az elrettentés, egy jövőbeni katonai harcmegvívó képesség létrehozása. A korszerű katonai erőt pedig fel lehet használni nemzetközi feladatokra, béketeremtésre, vagy hazai feladatokra (emlékezzünk, 2013. márciusi télben a tatai harckocsik szállították az élelmiszert és vizet az elzárt településekre), mindez már egy politikai eszköz is. Vagyis ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen az ország, akkor minden területének sikeresnek kell lenni, ezért van szükség egy ütőképes haderőre is. De a modernizációnak egy sor kérdése még mindig nem ismert. Sajnos, változatlanul nem tudjuk, hogy milyen gyalogsági harcjárműveket vásárolunk, lesznek-e harci helikoptereink, és sorolhatnám. A tíz évre tervezett 3500 milliárdból kell ezeket a feladatokat megoldani. És nem biztos, hogy mindenre elég is lesz a pénz.