Európai sakkjátszma – a fegyverek árnyékában 

– Ön hogyan értékeli az Európai Unió legújabb lépését?

– Éppen ideje volt, hogy az unió is súlyos következményeket helyezzen kilátásba egy orosz támadás esetére. Az Egyesült Államok ezt már egy ideje szorgalmazza. Nyilvánvaló ugyanis, hogyha háború törne ki Ukrajna és Oroszország között, annak az Európai Unió országai is kárvallottjai lennének. És az is nyilvánvaló, hogy az európai szövetségesek nélkül nem lehet érdemi szankciókkal sújtani Oroszországot.

– Viszont Németország mindeddig meglehetősen engedékeny álláspontot foglalt el. A német haditengerészet azóta lemondott parancsnoka például azt mondta, hogy meg kellene érteni Putyin orosz elnök aggodalmát is. A mostani uniós állásfoglalás a német politika változását jelenti?

– Németország eddig is következetes politikát folytatott: nem szállít fegyvereket válságövezetbe. Viszont az unió szankciós politikáját Berlin mindig is támogatta, és minden bizonnyal a jelen helyzetben is elfogadná a további szankciókat. Én nem látok lényegi változást a német álláspontban.

– Bármilyen orosz katonai akció kiválthatja az Európai Unió ellenintézkedéseit?

– A megfogalmazás szerint „bármely további katonai agresszió Oroszország részéről”. Azonban valószínűtlennek tűnik, hogy például egy nyílt orosz bevonulás az egyébként is a „szeparatisták” ellenőrzése alatt álló (és de facto egyébként Oroszország által ellenőrzött) területekre, ugyanazzal a súllyal esne latba a szankciók meghozatalakor, mint további területek megszállása, vagy egy totális háború Ukrajna ellen. Moszkva célja egyébként valószínűleg nem újabb területek elcsatolása, hanem az ukrán politikai vezetés megbuktatása. Ezt támasztja alá a brit hírszerzés jelentése is.

– Egy, a Donbasz régióra korlátozott katonai művelet vagy a terület elcsatolása nem jelentené önmagában is Zelenszkij bukását? Hiszen mint államfőnek meg kellene védenie az országa területi épségét.

– A dilemma itt az lenne Zelenszkij számára, hogy vagy reagál a nyílt orosz agresszióra – amely nyilvánvalóan indokot jelentene Moszkva számára, hogy tovább eszkaláljon és szétverje az ukrán haderőt –, vagy nem lép semmit, és ebbe talán politikailag belebukna. Én nem vagyok meggyőződve teljes mértékig, hogy ez utóbbi feltétlenül Zelenszkij bukásához vezetne. Zelenszkij a béke ígéretével került hatalomra. Az ukrán társadalom többsége is békét szeretne, és valószínűleg beletörődne, ha ennek a Donbasz elvesztése lenne az ára. 

– Korábban arról beszéltünk, hogy Putyin elnök nem igazán a terület elcsatolását akarja, hanem azt, hogy a Donbasz régió különleges státuszt kapjon, és úgy tagozódjon vissza egy szövetségi állam Ukrajnába, mert ezen keresztül közvetlenül befolyásolhatná a kijevi politika alakítását. Ez a törekvés mennyiben változott?

– Az oroszok a minszki megállapodások betartatását akarták kikényszeríteni. De ebben sem Ukrajna, sem a Nyugat már nem partner, a végrehajtásra nincs esély. Feltűnő, hogy Moszkva nem reagált a Biden elnökség azon ígéretére, hogy megpróbálja latba vetni befolyását Kijevben a minszki megállapodás végrehajtása érdekében. Minden jel szerint Moszkva számára már nem a minszki megállapodás implementációjának kikényszerítése a cél. A biztonsági garanciákról benyújtott szerződéstervezet arról szól, hogy Moszkva közvetlenül Washingtonnal kívánja rendezni Ukrajna kérdését.

– Mi lesz, ha az orosz katonák bevonulnak Kelet-Ukrajnába? Háború?

– Ha az oroszok csak a „szeparatisták” által ellenőrzött területekre vonulnak be nyíltan, az ukránok pedig ellenállnak, akkor biztosan háború lesz, mivel az oroszok, az őket ért bármilyen támadást casus belli-nek, vagyis háborús oknak fognak tekinteni. Ez tehát az ukránok válaszlépésének függvénye. Ha pedig a már megszállt területeken túlra is bevonulnak, akkor azt az ukránok egészen biztosan nem fogják válasz nélkül hagyni.

– Tehát az ukránok, ha nem akarnak háborút, akkor kénytelenek lesznek eltűrni, hogy elvesztik az országuk azon területeit, amiket most a szeparatisták ellenőriznek?

– Mint már említettem, az ukrán közvélemény többsége lényegében belenyugodott abba, hogy a „szeparatisták” által ellenőrzött területek többsége elveszett. Elfogadta, hogy a békének ez lehet az ára. Épp ez okozza a problémát Moszkva számára, hiszen, ha Ukrajna szuverenitásának feladása lenne az ára annak, hogy ezeket a területeket visszakapják, akkor az ukránok köszönik, nem kérnek ebből. Ezért nem teljesítik a minszki megállapodást sem. A Nyugat reakciója is valószínűleg puhább lenne, ha, de facto egyébként is orosz ellenőrzés alatt álló területekre vonulna be nyíltan Oroszország. Ezzel szemben, ha az orosz csapatok továbbvonulnának Kijev felé és mondjuk Belarusz irányából is támadást indítanának, az már tényleg kiváltaná a Nyugat kemény szankcióit. Viszont a szeparatista területek Oroszország általi nyílt megszállása aligha oldja meg Oroszország „problémáját”: Ukrajna közeledését a NATO-hoz, a védelmi kapcsolatok elmélyülését az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal. Éppen ezért gondolom azt, hogy egy esetleges háború nem korlátozódna csak a Donbasz megszállt területeire.

– A NATO beavatkozna és csapatokat küldene, hogy megsegítse Kijevet? Ez az oka a most folyó csapatösszevonásoknak?

– Nem, erről egyáltalán nincs szó, hiszen Ukrajna nem tagja a szövetségnek. A nyugati reakció inkább fokozott fegyverszállítást és anyagi segítséget jelentene. A NATO igazából a saját tagországai biztonságáért aggódik. Azt akarja, hogyha mégis kitörne a háború az oroszok és az ukránok között, akkor korlátozott maradjon és ne terjedjen át valamelyik NATO tagország területére. Persze a legjobb az lenne, ha el lehetne kerülni a fegyveres összecsapásokat. Az Európai Unió mostani határozott állásfoglalása is ezt a célt szolgálja, azaz, hogy megpróbálja befolyásolni az orosz vezetés kalkulációit.