Ez egy lopakodó egészségügyi reform

– A honlapján drámai hangvételű videóban arra kérte a szerződésük aláírása fölött hezitáló orvosokat és ápolókat, hogy írják alá a szerződést, „…hogy ezekben a nehéz időkben most mégis maradásra bírjam önöket. Magyarországnak a harmadik hullámban egyszerűen szüksége van az önök munkájára, az önök egy éve tartó áldozatos küzdelmére.” A többség alá is írta. Erre számított? 

– Valójában igen, de nem gondolom, hogy az én érzelmes videóm hatotta volna meg őket. Nyilván mérlegelték a saját helyzetüket. 

– Nagyjából lehet tudni, hogy kik azok, melyik szakma orvosai, ápolói voltak a legelégedetlenebbek, akik inkább nem írták alá a szerződésüket?

– Igen. A médiában jól látható is volt, melyek azok a szakmák, amelyek nélkül egy nagy kórház nem működik. Az nem kórház ugyanis, ahol nincs sürgősségi ellátás, nincs traumatológia, nincs anesztes, intenzíves ellátás. Az ő tárgyalási potenciáljuk, és az ő elégedetlenségük a legnagyobb. Hiszen ők hálapénz nélkül húzták az igát évtizedek óta, a Covid-járvány alatt is rendkívüli módon és különösen túlterheltek. Azzal, hogy az ügyeleti pótlék és a pihenőidő-szabályozás nagyon szűkmarkúra sikeredett, és a Magyar Orvosi Kamara által kiharcolt emelések is csak opcionálisak – van olyan intézmény, ahol meg lehet kapni, van ahol meg nem, mint Szegeden például –, továbbra is egyéni alkukra szorulnak az orvosok. Ők most bemutatták, mi az alkupozíciójuk. És van nekik.

– Fognak eredményt is elérni? 

– Azt hiszem, hogy igen. Elég sok helyen fontos ellátások lehetetlenülnek el, a belgyógyászat a Jahn Ferenc Kórházban, az intenzíves nővérek felmondása után a Szent Imre Kórházban, Tatabányán a Szent Borbála Kórházban számtalan osztály, és Szegeden is csak egy-két hónapra normalizálódott a helyzet, mert a 300 orvos nyilván nagyítóval fogja figyelni a szerződését. Van tárgyalási alkupozíciójuk, mert nélkülük tényleg nincs komoly kórház. Egyébként bizonyos helyeken – mint például Szegeden – a kérdést csak eltolták, más helyeken pedig már kiderült, hogy melyik ellátásokat nem lehet nyújtani. Ezért azt gondolom, még nem zárult le ez a folyamat. Mivel biankó szerződéseket írtak alá, sokan fognak arra ráébredni, hogy mégsem kapják meg azt, amit megígértek nekik a szerződésük aláírásához. Ahhoz, hogy lássuk, mi történik, biztosan kell még két hónap. De arra én nem számítottam, hogy mától nem lesz ellátás sem.

– Mi volt a legnagyobb hibája az új jogállási törvény bevezetésének?

– Maga a törvény bevezetése. Azért, egy járvány kellős közepén ezt meglépni…! Erre a nagypapám azt mondta volna, hogy ez a ló nem bátor, hanem vak! Okos menedzserek nem csinálnak ilyet egy veszélyhelyzet kellős közepén. Azt én értem, hogyha bármikor béremelést adnak valahol, ahhoz kérni kell. Én is kértem volna. De arról tárgyaltam is volna. Még akkor is, ha a béremelés megérkezése, vagyis a magasabb bér és az új szerződés aláírása nem történik meg együtt. Most sem egy pillanatban történt, hiszen február 5-én kapták meg a bért, és most kellett aláírni a szerződést, február 28-áig. Most is el volt tolva. Ezt azonban lehet érzékenyebben csinálni, jobban eltolni a folyamatokat, és megkérdezni például azt, hogy mi lenne az elfogadható ügyeleti pótlék. Azt is lehet mondani, hogy nem mindenkinek adjuk meg, hanem csak azoknak, ahol az ügyeleti műszakban felvett új betegek száma ennyi és ennyi. Akik szétdolgozzák az agyukat, ők kapjanak kétszer annyit, mint azok, akik egész éjjel alszanak, csak nem otthon. Lehet ezt ésszel, lélekkel, és főként kompromisszumok reményében csinálni. Mert csak az a sikeres tárgyalási stratégia, amikor a végén mindenki úgy áll fel az asztaltól, hogy igen, én is győztem. Win-win.

– Volt ebben a törvényben olyan, ami előremutató volt?

– Igen. Én ezt nem tagadom. Ilyen volt például a hálapénz kivezetése, ami nagyon jelentős változás, ahogy az is, hogy legalább a fiatalok most már viszonylag vállalható fizetést kapnak. Az a baj, hogy ezt az egészet nem egy egészségügyhöz értő ember csinálta, hanem egy rendőr. Akinek a szemész, a sürgősségi osztály orvosa, a gyerekorvos meg az altatóorvos az ugyanúgy egy orvos, és nem tudja, hogy melyik nélkülözhetetlen, és hol. Ahogy azt sem tudja, hogy melyikre kell sokkal jobban figyelni, melyiknek kell majd engedni. Addig, ameddig nincs ilyen célcsoport szegmentáció – mint ahogy a kommunikációban, a döntéshozatalban is van, de ők ezt nem csinálták meg –, addig nekik „minden egy zsák krumpli”. Mert nem értenek az egészségügyhöz. Senki. Ezért van ebben a törvényben ez a rengeteg hiba, és ez a rengeteg erőszakosság. Azért van a rengeteg sikertelenség, mert nem értenek az egészségügyhöz, 11 év alatt nem érdekelte őket, nem tanulták meg, és most odaültettek egy hatékony rendőrt, aki nem értett hozzá. Ennyit tudott. 

– Hogyan kellene levezényelni, milyen lenne egy tisztességes reform?

– A tisztességes reformhoz első lépésként azt kell, hogy tudjam, hány orvosom és hány ápolóm van. Enélkül nem tudom, hogy mekkora szolgáltatási struktúrát tudok fenntartani. Utána ennek alapján meg kell határozni, hogyha ezek a minimumfeltételek – és le van írva, hogy melyik szakmában milyen osztályra milyen ellátáshoz milyen, és mennyi ember kell – akkor ebből azt is meg lehet határozni, hogy egy ilyen struktúrájú ellátást tudok nyújtani, kedves magyarok. Utána azt lehet mondani, hogy minden megyében az arra felhatalmazott vezérigazgató szervezze meg az ő megyéjében a rendelkezésére álló erőforrásokat, szervezze meg legjobban azt az ellátást, amire abban a megyében leginkább szükség van. Hiszen tudjuk, hogy bizonyos megyékben kétszer annyi urológiai műtétet csinálnak, másutt háromszor annyi térdműtétet végeznek, a harmadikban négyszer annyi belgyógyászati ellátás van, mert már 30-40 éve van egy osztály, és ott annyi orvos és annyi ágy, akkor függetlenül attól, hogy tényleg annyira betegek-e ott az emberek, azok végül ki lesznek használva. Ezt az egész ellátórendszert a betegségstruktúrákhoz kellene igazítani. Most nem mondom végig, de az egész lényege: adatok,  tények, elemzés, kontrolling, ahhoz szabott döntések, visszamérés. Ez egy nagyon komplex és bonyolult feladat. Úgy nem lehet, hogy átveszem a rendőrök szerződését, beleírok még két pontot, hármat kiradírozok, és akkor ez a reform. 

– Ez a mostani reform a magyar egészségügyben résztvevő betegeknek mit jelent?

– Azt rögtön látni lehet majd, hogy mit jelent, amikor bizonyos osztályok megszűnnek, mint például a Jahn Ferenc Kórházban a belgyógyászat, mert akkor ott nincs ellátás.

– Be fogják vezetni ezt a reformot? 

– Azt gondolom, hogy ez egy lopakodó reform lesz, amit meg kell csinálni, csak nem merik megmondani, hogyan akarják. Mert, ha a másodállások engedélyezésénél tényleg szempont lesz az, hogy csak akkor mehet el az orvos, amikor vége van a munkaidejének, és nem 13 órakor, ahogy szoktak, hanem ott kell lenni fél ötig, vagy fél négyig, akkor nem lehet délután kettőtől ügyeletet vállalni a szomszéd kórházban. Akkor ez világosan meg fogja mutatni, hogy bizonyos helyeken a nagyobb kórházakban megvan a személyzet komoly ellátásokra, a kisebbeket meg át kell alakítani. Nem lehet majd az országban mintegy 65 helyen szülészetet fenntartani, mikor van olyan szülészet, ahol nem is születik meg mindennap egy gyerek. Ott malmozik a személyzet. És nem csak az a baj, hogy megy ki a – nem – sok pénz, hanem, hogy nem tanulják meg a bonyolult és komplikált esetek ellátását. A kismama is örül, milyen szuper, hogy őrá figyel az egész osztály, csak közben az egész osztály a körmét rágja, nehogy valami komplikáció legyen, mert három és fél hónapja nem történt ilyen, és már nem gyakorlottak benne. Ezek veszélyes dolgok.

– Elég lehangoló ez a kép…

– Azért az öröm, hogy – ha nem is az én videóm hatására – sok orvos és ápoló aláírta a szerződését. Reméljük, sokat tanult a hibájából a kormány, és most már belátóbban fogja korrigálni az egész törvényt szeptember 30-áig, ahogy ígérte. Nem is értem, miért kellett belevágni, hogyha tudják, szeptember 30-ig úgyis korrigálni fogják. Csak azért, mert Orbán Viktor elrendelte. Ez szánalmas dolog. Reméljük, szeptember 30-ig az is látszódni fog, mi lesz ebből az egészből. Látszódni fog, hogy nem hagyják magukra az orvos és ápoló nélkül maradt kis kórházakat, hanem elhatározzák a reform irányát, megmondják, mi lesz belőlük, és nem kiürült, romló épületek, hanem a meglevő személyzettel jó és fontos ellátást nyújtanak majd a helyi közösségnek.