Ez egy semmire sem használható költségvetés

és a Magyar Állam Kormányportálján ma is az a menetrend olvasható, hogy az államháztartásért felelős miniszter

• a következő évi költségvetés irányelveit március 31-ig nyilvánosságra hozza (ebből lehetett értesülni a kormány várható gazdaságpolitikájáról);
• július 31-ig egyeztet a bevételekről és kiadásokról a fejezeteket irányító szervekkel.

Majd a Költségvetési Tanáccsal való egyeztetés után, a kormány szeptember 30-ig benyújtja a költségvetési tervezetet az Országgyűlésnek, ahol az általános, a részletes és záróvita után, zárószavazás következett, erre legkésőbb december 30-ig sort kellett keríteni. Ettől a menetrendtől a parlamenti választások évében el lehetett térni.

2015-től a kormány átállt az előrehozott költségvetés-készítés gyakorlatára. A 2016-ra szólót már 2015 nyarán elfogadták. Ezt azzal indokolták, hogy így a vállalkozások és a háztartások előbb ismerhetik meg a következő évre szóló gazdaságpolitikai, költségvetés-politikai elképzeléseket, miáltal nemcsak több idejük van az alkalmazkodásra, de javul döntéseik feltételeinek kiszámíthatósága is. Amúgy ez megfelelt az unió elvárásainak, az EB is szorgalmazta a költségvetés mielőbbi elfogadását az időben való felkészülés érdekében.

Csakhogy nálunk az új gyakorlatra való áttéréssel semmivel sem lett kiszámíthatóbb a kormányzati politika.

Egyrészt, mert a következő évre szóló költségvetési számok nem a ténylegesen várható adatokra, hanem a bázis év előirányzataira (a 2016-os költségvetésnél a 2015. éviekre) épültek. Terv a tervre…, tervek halmozódtak egymásra, amelyektől a tényleges folyamatok lényegesen különböztek. Az Orbán-kormánynak eddig szerencséje volt, mert a növekedési pályák – amelyekre az éves költségvetések épültek – az előirányzottaknál kedvezőbben alakultak. Számításaim szerint, 2015 és 2019 között a GDP-nek – a tervadatok alapján – 17,6 százalékkal kellett volna nőnie, ehelyett ténylegesen 22 százalékos növekmény mutatkozott. Vagyis öt év alatt hat évnyi GDP-többlet termelődött ki, hiszen a 4,4 százalékpontos különbözetet nyugodtan tekinthetjük egy jó növekedési év dinamikájának. Ebből a kormánynak több százmilliárdos szabad pénzköltési lehetősége adódott, amivel élt is rendre. Innen eredtek az év végi nagy pénzszórások is, amikor a kormány bátran érvényesíthette a politikai preferenciáit (sport, hitélet, határon túliak finanszírozása).

Másrészt azért sem tudta az előrehozott költségvetés-készítés a kiszámíthatóságot, a felkészülhetőséget javítani, mert a kormány minden évben – az elfogadott költségvetésen túl – folyamatosan ötletelt. 2016 végén például olyannyira, hogy a befogadott intézkedések nyomán, a Nemzetgazdasági Minisztérium új makrogazdasági és költségvetési programot tett közzé 2017-2020-ra szólóan (többek közt ekkor hirdették meg az egykulcsos társasági adót, a szociális hozzájárulás évekre előremutató csökkentését, a legkisebb bérek radikális emelését stb.). Vagy a 2019-es költségvetést is rendesen átszabták a családvédelmi akcióprogram tételei.

Az előrehozott költségvetés-készítésből a kormány profitált.

Részint, mert elkerülte, hogy gyakorlatilag háromnegyed éven keresztül folyjék a vita a költségvetésről, ráadásul a nyári elfogadásnál lankadtabb a társadalom figyelme is. Részint, mert a sorozatosan alátervezett adatokkal játszva, a kabinet rejtett költségvetési tartalékot épített ki magának, s ezzel növelhette a mozgásterét. Közben a kiszámíthatóság elve elporladt, a magyar költségvetések átláthatatlanná, követhetetlenné lettek. Legfeljebb a zárszámadásoknál értesülhettünk a történések tendenciáiról. Vagyis utólag, úgy nagyjából háromnegyed évvel a költségvetési év zárását követően, amikor már a kutyát sem érdekelték a folyamatok… Patyomkin költségvetések készültek, hátterükben a kormány tetszés szerint rendelkezhetett átcsoportosításokról, többletforrások felhasználásáról.

Nem véletlen, hogy az Open Budget Survey, amely kétévente vizsgálja nemzetközi szinten az egyes országok költségvetésének átláthatóságát 109 mutató segítségével, legutóbbi, 2019-ről szóló jelentésében úgy találta, hogy Magyarország az elérhető 100 pontból csak 45-öt teljesített. Egy ponttal gyengébbet a 2017. évinél.

 A romlásunk folyamatosnak tűnik:

2015-ben még Albánia, Törökország, Ukrajna mögöttünk volt a rangsorban, 2019-re azonban elénk kerültek. Sőt, ebben az évben már az unió sereghajtói lettünk, leszakadtunk régiós társainktól. Figyelemre méltó, hogy ebben a rangsorban olyan államok vannak előttünk, mint például Afganisztán, Kazahsztán, Uganda, Szenegál, Kenya, Mongólia…

A nemzetközi vizsgálat során, kifogásolták, hogy a kormány nem hozza nyilvánosságra a költségvetési irányelveket, a féléves értékeléseket, nem mutatja be az új intézkedések hatásait. Továbbá, hogy az országgyűlés is csak korlátozott figyelmet gyakorol a költségvetés felett, bizottságai nem vizsgálják a költségvetés évközi végrehajtását, a kormány nem kéri a parlament jóváhagyását a többletek elköltésénél. Nem tüntetik fel az egyes fejezetek és címek által korábban kapott vagy tervezett összegeket, amikhez viszonyítani lehetne, és gyengének találtatott a társadalom bevonása a költségvetések elkészítésébe és felügyeletébe. A felmérés alapján, a jelentést készítők összességében azt állapították meg, hogy „a kormány továbbra is saját belügyének tekinti a költségvetést”.

Gyanítom, ha legközelebb a 2021-es magyar költségvetést és annak elkészítését elemzik, több pontot vesztve fogunk lefelé csúszni a világlistán. A bemutatott költségvetésből ugyanis egyáltalán nem derül ki, hogy mire alapozódik. Az, hogy a fejezetek és címek kereteinél nincs más adat csak a 2021-re szóló tervszám, nem újdonság. Hiszen mióta technikailag külön mutatják be a működési és a felhalmozási költségvetést (aminek semmi értelme az önbecsapáson kívül), nem találtak még két rubrikának helyet a bázis év összegeinek prezentálására. Ám az minden elképzelést felülmúl, hogy az összesített adatokat tartalmazó táblázatokban bázisként a 2019-re eredetileg előirányzott számok szerepelnek.

Így a 2021-re prognosztizált összegeket azokkal a számokkal lehet egybevetni, amelyeket tavaly nyáron fogadtak el azzal a feltételezéssel, hogy 2020-ban négy százalékkal növekszik a gazdaság. Ennek pedig tudjuk jól, hogy „kampó”.  A táblázatokban bemutatott adatoknak semmi közük a valósághoz! Ennyi erővel, akár a Lidl árlistáját is beírhatták volna. Hogy történhetett ez meg?

Úgy, hogy az államháztartásért felelős minisztériumban meg sem kísérelték átszámítani az idei, jókora gellert kapott költségvetést. Pedig Orbán Viktor néhány héttel ezelőtt beígérte, hogy lesz átdolgozott ez évi költségvetés, és azt be is fogják mutatni. Ám ez elmaradt, ami után óhatatlanul is felmerül a kérdés: egyáltalán tud itt valaki, valamit is arról, hogy miként alakulnak az idei költségvetés számai? Mielőtt bármit is mondanánk a 2021-re bemutatott változatról, le kell szögezni, hogy nincs annál nagyobb vétség, minthogy azt nem létező, füstbe ment terv adataira építették.

Vagy mégsem?

Kételyünk onnan fakad, hogy a Költségvetési Tanács véleményében szerepelnek olyan számok is, amelyek viszonyítási alapja a 2020-ban várható összeg. Így például megtudhattuk, hogy a központi alrendszer (önkormányzatok nélküli államháztartás) bevételei jövőre 2,6, a kiadásai 0,7 százalékkal lesznek nagyobbak az idénre várhatónál. (Ebből erős megszorítás olvasható ki.) Hogy a társasági adónál 20 százalékos növekedést, az áfánál és a lakosság befizetéseinél egyaránt 8 százalékos többletet várnak stb. Ám, ha léteznek 2020-ra várható adatok – és kétlem, hogy ezeket a Költségvetési Tanács prognosztizálta –, miért nem hozzák azokat nyilvánosságra? Miért a titkolódzás a mi pénzünk felett? De ennél is súlyosabb a kérdés: miért kellett három hónapon át 250 munkatársat 150 ezer munkaórában a Pénzügyminisztériumban dolgoztatni (Varga Mihály közlése) azért, hogy májusban beterjesszék a parlamentben a jövő évi költségvetést? Nincs rá nézve törvényi kötelezettség, senki nem kérte – főleg így nem, hogy 2020-ról nem tudunk semmit. Miért gondolják, hogy a prezentált anyag „hiteles” tájékoztatást tud adni a jövőről, amihez majd a cégek és a háztartások alkalmazkodnak, amikor olyan időket élünk, hogy a következő hónapokat sem látjuk előre.

A költségvetési tervezet arra épül, hogy idén három százalékkal csökken a GDP, azzal a feltételezéssel, hogy a második félévben már rendeződnek a munka világában a dolgok. Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem. Mindannyian a vírus kiszolgáltatottjai vagyunk, és visszatérésének lehetőségét is kommunikálja a kormány. Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem. Ha mindenki sötétben tapogat – nem tehet mást –, miért gondolja a kormány, hogy a 2021-es költségvetés majd megvilágosodást, eligazítást ad a koromsötét alagútban?

A Költségvetési Tanács a jelentésében helyesen fogalmazott, amikor jelezte, hogy a 2021-es költségvetés legnagyobb kockázata 2020, s egy újabb vírushullám „egy teljesen új szerkezetű költségvetést tenne szükségessé” (4.o.). De ha ekkora a kockázat, akkor miért csak 270 milliárd forintos kockázatot képeztek a jövő évi költségvetésben, ami hozzávetőleg a fele az eredeti 2020. éviben szereplőnek? Talán, mert ekkor kisebbre kellett volna szabni a növekedést, aminek választások előtti évben nem jó az optikája…

Napok óta gondolkodom, miért kellett most, az adott körülmények közt, ragaszkodni a korai költségvetés-készítéshez. Ráadásul még a 2021-ben induló uniós ciklus forrásait sem ismerjük. Találgatásaim sorában nincsen más megfogható támpont, mint amit az elmúlt hónapokban a kormány egyéb, fontos területeken is tett, illetve nem tett. Évtizedes szokásainak megfelelően, a presztízs- és kommunikációs szempontok igényei rendre felülírták a valóságos és nagyon is kézzelfogható igényeket. Meglehet, hogy ezúttal is a magabiztos és az élet minden területét uralni képes kormányzás látszatának megteremtése fontosabb volt, mint annak belátása, hogy 2020 első félévének drámai eseményei minden várakozást felborítottak. Miért kell bohócot csinálni a parlamentből, amikor ennek az imaginárius költségvetésnek a számadait vitatják, védik a védhetetlent? Orbán hiúsága eddig terjedne? Hogy ő meg tudja mutatni: akkor is megcsinálja, ha a széllel szemben is…?

Erről meg az a mondás jut eszembe, hogy csak az ökör következetes.