Ez így nem mehet tovább, ilyenkor marad a polgári engedetlenség

A miskolci gimnázium pedagógusai megfogalmazták azt is: „munkabeszüntetésünk erkölcsi indíttatású, egyéni döntéseken alapuló és nem munkahelyi vezetőink – és különösen nem tanítványaink – ellen irányul.

Nem tudjuk elfogadni a köznevelési törvény 2022. májusi módosításait, amelyek lényegében a járványügyi veszélyhelyzetben született 36/2022 (II. 11.) sz. kormányrendelet intézkedéseit emelik át a veszélyhelyzet megszűnte után a köznevelési törvénybe, s ezáltal a sztrájkot a tényleges érdekérvényesítésre alkalmatlanná teszik – most már törvényi szinten –, megfosztva ezzel minket, a pedagógustársadalmat alapvető munkavállalói jogunktól.”

Leszögezik: „érdekérvényesítő erő nélkül nincs minőségi oktatás! Pedig oktatási rendszerünk rengeteg súlyos problémával terhelt, ahogy azt 2016-os nyílt levelünkben és azóta is sokszor megfogalmaztuk már. És a helyzet nem, hogy javult volna azóta…

Akkora a tanárhiány, hogy most már azért is aggódnunk kell, hogy lesz-e egyáltalán bármilyen oktatás. Béreinket még mindig a 2014-es minimálbér alapján határozzák meg. Az életpályamodell szerinti bérek jelentős része a minimálbér alá került. Ezért tiltakozunk a beígért béremelés ütemezése, mértéke és uniós forrásoktól való függővé tétele ellen is. A pedagóguspálya vonzóvá tétele nem tűr halasztást, mert ilyen bérezés mellett nincs utánpótlás, sokan kényszerülnek a pálya elhagyására saját és családjuk megélhetése miatt, s figyelembe véve a magas átlagéletkorú pedagógustársadalomban a nyugdíjba vonulók egyre növekvő számát is a pálya elnéptelenedésének tendenciája egyre fokozódik.”

Levelük végén leszögezik: „pedagógusok nélkül semmilyen oktatás sincs! Az oktatás helyzetéért, valamint tanítványaink, gyermekeink, a nemzet jövőjéért érzett felelősségünk és tiszteletünk okán követeljük a mielőbbi érdemi, széles körű és transzparens tárgyalásokat az oktatás jövőjéről, a pedagógusok méltatlan és megalázó bérhelyzetének azonnali enyhítését!”

A XI. kerületi Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium Kincskereső Tagiskolájának pedagógusai is emelik a tétet mától. Többségük csatlakozik a polgári engedetlenséghez, ahogy a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium, és a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium pedagógusai jelentős része is.

Magát a polgári engedetlenséget az oktatásban a Tanítanék Mozgalom indította újra el. Az okot így fogalmazták meg: „hiába tárgyalnak a szakszervezetek egy éve a döntéshozókkal, hiába írtunk mi is nyílt levelet világos követelésekkel, érdemi választ nem kaptunk. Ezért pedagógusként nincs más lehetőségünk az érdekérvényesítésre, újra be kell vetnünk a munkabeszüntetés, a polgári engedetlenség eszközét. Addig fogunk tiltakozni, amíg a döntéshozók nem hajlandók végre érdemben foglalkozni az oktatási válsághelyzettel. Nem hátrálunk, amíg a kormány nem emeli a diplomás átlagbér szintjére az oktatásban dolgozók bérét, illetve nem adja vissza a tanárok sztrájkjogát.

Mutassuk meg a szakmánk erejét, álljunk ki együtt, minél többen a jogainkért, méltóságunkért, a gyermekeink, tanítványaink jövőjéért!

Elég volt az alaptalan kormányzati sikerpropagandából és a látszatmegoldásokból! Az oktatás jövője a gyermekeink jövője. Emeljük a tétet!”

Szeptember 2-án Törley Katalin tanár, a Tanítanék Mozgalom társalapítója a következőkkel indokolta, miért is van szükség ismét polgári engedetlenségre. „A sikertelen szakszervezeti tárgyalások és a kormány tárgyalóképtelensége, arroganciája és fenyegetőzései után a nyár közepén a Tanítanék nyílt levelet intézett az oktatás irányítóihoz, régi/új főnökeinkhez. Két alapvető követelést fogalmaztunk meg:

– a pedagógusok alapvető munkavállalói jogának, a sztrájkjognak a visszaállítását oly módon, hogy ez az erős és törvényes eszköz az érdekérvényesítésre ismét alkalmassá váljon. E jogunk csorbítása, kiherélése tette szükségessé a téli-tavaszi polgári engedetlenségi hullámot.

– az oktatásban dolgozók bérét emeljék a diplomás átlagbér szintjére, a fokozódó tanárhiány mérséklése érdekében oly módon, hogy az oktatásban dolgozók kapjanak azonnali, már szeptemberi bérükben érvényesített jelentős béremelést, és szülessen írásos garancia arról, hogy a bérek felzárkóztatása és értékállósága két éven belül megtörténjen – tehát a diplomás átlagbér szintjére.”

Válaszul lekezelő, semmitmondó propagandaszövegeket, fenyegetéseket kaptak. Továbbá a diákjaikért érzett felelősségükön keresztül történő zsaroló nyomásgyakorlást, szakmaiságuk megkérdőjelezését. (Mint emlékezetes, Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár egy, a szakszervezeteknek írt levélben is felhívta a pedagógusok figyelmét arra, hogy a polgári engedetlenség „a hatályos jogban ismeretlen tiltakozási eszköz”, ami szerinte a diákokat is későbbi jogsértésekre ösztönözheti. „Milyen erkölcsi alapokon állnak és tanítanak azok a pedagógusok, akik önmaguk sem tartják be a rájuk vonatkozó jogszabályokat?” – szegezte a kérdést az érdekvédőknek.)  Ezért a Tanítanék Mozgalom tagjai arra kérték a kollégákat, hogy álljanak ki szakmai méltóságukért, a szabadságukért, a rossz, kártékony törvények ellen. S főleg álljanak ki a gyerekekért, tanítványaikért óvodától egyetemig. 

A két megfogalmazott követelés ugyanis csak egy küszöb, egy nulladik és első feltétel annak érdekében, hogy tovább léphessenek az oktatási rendszer alapvető, átfogó reformjának megvalósítása felé.

„Ma a gyerekek sehol az országban nem kapják meg a nekik járó színvonalas, valós igényekhez alkalmazkodó oktatást, iskolarendszerünk helyenként lassan már a gyerekfelügyeletet sem képes biztosítani. A pedagógusok több mint tíz százaléka hiányzik a rendszerből, az ország minden pontján, és az oktatási rendszer minden szintjén.

A hatalom képviselői, akiket mi fizetünk az adónkból, méghozzá busásan, fejezzék be hol arrogáns, arcpirító, hol a sikerpropaganda cukormázától csöpögő hazug kommunikációjukat, és tegyék a dolgukat. Azonnali intézkedéseket várunk!”

A pedagógusok melletti kiállás első bizonyítéka a Diákok a Tanárokért szervezet több ezres pénteki tüntetése volt, amely bebizonyította, már a diákok is látják, az ő rovásukra, az ő bőrükre megy, hogy az oktatás Magyarországon elkeserítő helyzetben van. A „Szabad ország, szabad oktatás!”, a „Nincs pénz, nincs tanítás!”, a „Nincs tanár, nincs jövő!”, a „Becsüljétek meg a tanárainkat!” skandálásával vonult a tömeg. Az az öt diák, aki felszólalt, arról beszélt: el kell érni, hogy a kormány oldja meg a tanárhiányt, és legyen a tananyag tanulható mennyiségű. Élhetőbb körülményeket is követeltek azt iskolákban, ahogy több figyelmet is, mert „az oktatás nemzeti ügy”.

A polgári engedetlenséggel szemben egyébként nem volt mindig ilyen szigorú a Fidesz. Emlékezetes, hogy 2007. február 2-án a Fidesz országgyűlési és európai parlamenti képviselői elbontották a budapesti Kossuth Lajos teret hónapok óta elkerítő kordont. Polgári engedetlenségi akció keretében távolították el bő negyed óra leforgása alatt az akkor ellenzéki párt tagjai azokat a kordonokat és kerítést, amelyet még 2006. október 23-ára virradóra, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából szervezett ünnepség előtt állítottak fel. Akkor Orbán Viktor azt mondta: „„Ez egy polgári engedetlenségi mozgalom. Szerintünk alkotmánysértő az a rendelet (a kordon felállítása – a szerk.), amit a rendőrség kibocsátott.  Ez demokráciában, tízen-egynéhány évvel a rendszerváltás után elfogadhatatlan. Láthatóan a kormányzat tehetetlen vagy nem is akar semmit sem tenni. Inkább úgy látom, hogy a rendőrséget támogatja, meg az alkotmánysértéseket próbálja fedezni. Ez így nem maradhat, ilyenkor marad a polgári engedetlenség. Az azt jelenti, hogy tudjuk, hogy mit teszünk, és vállaljuk mindennek minden szükséges jogi következményét.”