„Ezt a háborút az ukránok lényegében megnyerték”

Csak úgy lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy sikeres-e az ukrán ellentámadás, ha meghatározzuk, hogy mihez viszonyítva – válaszolta kérdésünkre Lázár Zsolt hadiipari elemző. Ha az ukránok saját terveivel vetjük össze azt, hogy most hogyan állnak a hadmozdulatok, akkor nem sikeres, hiszen ennél többre számítottak. Jelzi ezt az is, hogy Ukrajna egyre nagyobb hatótávolságú rakétákat kér nyugati partnereitől, magyarán távolabbról kénytelen támadni az orosz erőközpontokat, mint azt eredetileg tervezte. A lényeg azonban a szakértő szerint sokkal inkább az, hogy Ukrajnában nem tudtak hatalomba ültetni egy oroszbarát rezsimet, sem elfoglalni a fővárost, és az ország katonailag ellent tudott állni.

„Nincs jelentősége annak, hogy mit nyilatkozik egy-egy politikus, akár Putyin, akár Zelenszkij, de még a hadsereg vezetőinek szavai sem mérvadók, mert az események a fronton zajlanak” – emelte ki Lázár Zsolt. Az orosz elnök nyilatkozhat arról, hogy szerinte nem sikeres az ukrán ellentámadás, de ennek nincs információértéke, csak az oroszoknál feltehetően borzalmas állapotban lévő morált próbálhatta Putyin megtámogatni. Az azonban nem feltétlenül csak fogadkozásként értelmezhető, hogy az ukrán fél kijelentette, télen is folytatnák az előrenyomulást. Az lehetséges ugyanis, hogy szeretnék folytatni a támadást, de ez elsősorban az időjárás függvénye. Hiába érkeztünk be a harmadik évezredbe, a híres-hírhedt orosz sár, a raszputyica ugyanúgy kifoghat az igazán modern eszközökkel megtámogatott ukrán hadseregen. Ha viszont befagy a föld, akkor lehetővé válik a szárazföldi mozgás.

Ugyanúgy igazak a régi törvényszerűségek arra is, hogy ezt a háborút sem lehet megnyerni csak a levegőből drónok és rakéták segítségével. Már csak azért sem, mert az ukránoknak nincs olyan fejlett légierejük, mint az Egyesült Államoknak, amely erre a harcászatra építette ki katonai stratégiáját. Hiába jár súlyos áldozatokkal, muszáj erőltetni a szárazföldi összecsapásokat is, mert így lehet érdemi sikereket felmutatni – összegezte Lázár Zsolt.

Előfordulhat, hogy a következő hetekben a zaporizzsjai régióban fekvő Tokmark egy újabb „Bahmuttá” válik, azaz olyan várossá, amelyet utcáról-utcára ostromolnak majd meg. Ehhez azonban a tél beállta előtt el kellene érnie az ukránoknak azt. Ezt a katonai hadműveletet például végezhetné az ukrán haderő télen, hiszen egy városban az időjárástól, latyaktól, sártól függetlenül is lehet folytatni a harcokat. Tokmark azért került az ellentámadás célkeresztjébe, mert fontos útvonalon fekszik. A hatalmas alapterületű Ukrajnát pár közlekedésre alkalmas út szövi át, ezért egy-egy ilyen vonal elfoglalásával vagy tönkretételével komolyan meg lehet bénítani az ellátást és a kapcsolattartást.

Kérdésünkre, hogy jellemző megnevezés-e orosz részről a „húsroham” kifejezés az ukrán ellentámadásra, az elemző hozzáteszi, hogy az eléggé cinikus az oroszoktól, hiszen ők is ezt csinálják. Sőt, az orosz-ukrán háború egyre inkább az orosz-finn, avagy a téli háborút idézi. 1939-ben nagy magabiztossággal, gyors sikerben bízva rohanta le a szovjet haderő a gyengének ítélt szomszédját, Finnországot, amely azonban váratlanul hősiesen ellenállt, komoly veszteségeket okozva az orosz óriásnak. Mintha a történelem ismételné önmagát. 

„Ezt a háborút az ukránok lényegében megnyerték” – értékelte a helyzetet Lázár Zsolt, függetlenül attól, hogy mi lesz a harcok pontos kimenetele, amelyet azonban egyelőre még nem lehet megjósolni, ahogy azt sem, hogy hajlandóak lesznek-e a felek a közeli jövőben tárgyalóasztalhoz ülni, és lehet-e majd ott véget vetni a harcoknak.