Végre egy jó hír: Novák Katalin visszatalált a munka világába
„Egy pokoli másfél év van mögöttem. Nagyon embert próbáló időszak volt ez a másfél év, úgyhogy nem mondom azt, hogy amikor a napi hálaadást mondtam el reggelente, akkor nem volt olyan nap, amikor egy picit ne gondolkodtam volna el rajta, hogy mi is az, amiért ma hálát tudok adni. De mindig volt olyan, amiért hálát tudtam adni. Ez az úristenbe vetett töretlen hit átsegített a legnehezebb pillanatokon is.” Ezt mondta az idén júniusban Temesváron Novák Katalin, a Közéleti Kávéház nevű értelmiségi klub vendégeként. Mostanra vége a megpróbáltatások sorozatának, jönnek a dolgos hétköznapok, a volt államfő ugyanis munkába állt. Ez, ha úgy vesszük, áldozat volt tőle, mert azzal, hogy ismét a munkaalapú társadalom megbecsült tagjává lett, havonta 5,7 millió forintot veszít.
A köztársasági elnökről szóló törvény szerint ugyanis a volt államfők havi állami jövedelme megszűnik arra az időre, amíg olyan munkát vállalnak, amellyel társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségük lesz, vagyis biztosítottnak minősülnek.
Mint ismeretes, a tavaly februárban a kegyelmi ügybe belebukott Novák Katalint a hatályos magyar szabályozás szerint élete végéig megillette (volna) az Országgyűlés Hivatalától kapott havi bruttó 5,7 millió forintos juttatás, ezen kívül egy háromfős titkárság, gazdaasszony, szolgálati gépkocsi sofőrrel, és még sok más, a hétköznapi halandók számára elérhetetlen földi hívság. Mindemellett élete végéig jár neki a három helyett immár két főre apadt titkárság, kiemelt egészségügyi ellátás, első osztályon történő utazás külföldre és évi 73 millió forintos adománykeret. Utóbbiaktól csak abban az esetben kellene megválnia, ha – ellentétben a havi 5,7 milliós ellátmánnyal, ami munkába állásakor automatikusan megszűnt – lemond róluk. Ennek jelenleg nincs nyoma, így a magyar adófizetők nagyvonalú gesztusának köszönhetően, akárcsak a többi volt államfő esetében, továbbra is élvezheti ezeket a juttatásokat.
Novák Katalin 2010 októberében, amikor családjával még Németországban élt, arról írt a blogjában, hogy hálás a sorsnak, amiért „nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként kell élniük röhejes jövedelemből.” Nos, a volt államfőt ez a veszély most sem fenyegeti, mert a sors továbbra is kegyes hozzá. Mint a 444 megtudta, a volt államfő a családi tulajdonban lévő Aranyklinika Egészségügyi és Innovációs Kft.-ben folytatja tevékenységét. Október 1-je óta résztulajdonosa a családi vállalkozásnak, melynek további tagjai – egyikük sem névrokon csupán – dr. Novák Zoltán Dávid, dr. Novák Zoltán és dr. Novák Zoltánné. A társaságnak nincs oka a panaszra, ők szintén hálásak lehetnek a sorsnak, mert 2021 és 2024 között óta 520 millió forintról 1,6 milliárdra, azaz több mint háromszorosára nőtt az árbevételük.
Ha Novák Katalinnak pokolira sikerült az elmúlt másfél év, akkor mit mondjunk mi, többi magyarok, akik soha nem voltunk sem hivatalunkat kitöltő, sem pedig idő előtt megbukott államfők. Számunkra sem sikerült jól az elmúlt 15 év, úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a még ma is tartó időszak az átlagmagyarok számára nem volt diadalmenet. Különösen az elmúlt néhány év volt nehéz, amikor nemcsak az elszegényedés és a kilátástalanság miatt szenvedtek sokan, hanem mindezt tetézte a kormányzat oldaláról egyre inkább csúcsra járatott hisztéria és gyűlöletkeltés. Soros után Brüsszel került a célkeresztbe, egy ideje pedig az ukránok elleni uszítás. Mindez eddig több tízmilliárd forintjába került a magyar adófizetőknek, egy olyan gazdasági helyzetben, amikor sok más helye is lett volna a hergelésre kidobott pénznek.
Persze annak ellenére, hogy – szemben például a 30 ezer forintos élelmiszerutalvánnyal megdobott nyugdíjasokkal – biztosítva volt számára a gondtalan élet, Novák Katalinnak sem lehetett könnyű és meg lehet érteni, ha pokolként élte meg a bukása óta eltelt másfél évet. Az lehetett a baj, hogy több kellett volna a reggelente elmormolt hálaimából. Kettő legalább, de lehet, hogy három. Nem biztos, hogy ez segített volna napjainak jobbá tételében, de egy olyan embernek, aki még államfőként képes volt azt nyilatkozni, hogy gyerekként az iskolában a magyar himnuszt csak csukott szájjal énekelhették, a reggelenként elrebegett hálaima is bőven belefér.
A lényeg azonban nem ez, hanem hogy Novák volt államfő annyi hányattatás után visszatalált a munka világába. Ami – a Sztárom a párom című film nyomán elmondható – nagyon jó hír a Kutyák és Lovak olvasóinak.
