Nincs kegyelem!
„Öt új vizsgálóbizottságot hoz létre az új parlament. Ezek közül az egyik a Kegyelmi Botrány Felelőseit Feltáró Vizsgálóbizottság. Hogy mi? Tisztázzuk: ebben az ügyben semmilyen jogsértés nem történt. K Endre feleségének joga volt ügyvédi segítséggel kegyelmi kérvényt benyújtani. Balog Zoltánnak joga volt a kérvényt támogatni. Varga Judit igazságügyminiszternek joga volt az államfőnek a kegyelmet nem javasolni. Novák Katalin államfőnek joga volt ennek ellenére a kegyelmet megadni. Az igazságügyminiszternek joga volt a kegyelmi határozatot a korábbi véleményével ellentétben ellenjegyezni. Bár szokatlan, de jogszerű, hogy az ellenjegyzésre egy nap alatt sor került. Nincs az a vizsgálat, ami mást tudna kideríteni. Mindezt a bizottság életre hívói is tudják, ezért trükkhöz folyamodnak. Nem a közélet érintett szereplőinek nyilvánvalóan jogszerű tetteit vizsgálják, hanem a botrány felelőseit keresik. Csakhogy a botrányt az akkori ellenzék robbantotta ki. Azon mit vizsgálnak? Mi fog tehát történni? Börtönbüntetés terhe mellett berendelik majd az előző hatalom embereit, és kamerák kereszttüzében, az erkölcsi vádlott szerepére kényszerítve őket százegyedszer is elmondatják velük, amit már százszor elmondtak. Semmit nem fognak feltárni, de napirenden tartják az ügyet. Erre van szüksége Magyarországnak? (Bencsik Gábor facebook)”
A végével kezdem, kedves Bencsik Gábor. Bizony, erre van szüksége Magyarországnak, nevezetesen arra, hogy a Parlament ne csak törvényhozói szerepkört töltsön be, hanem valódi népképviseleti alakzatként kontrollfunkcióit is ellásson. Ennek törvényi hátterét a közeli jövőben biztosítja az Országgyűlés plenáris fóruma, miszerint szigorú büntetés vár arra, aki beidézése ellenére nem jelenik meg a bizottsági meghallgatáson. Bencsik nem érti (vagy nem akarja érteni), hogy a Kegyelmi Botrány Felelőseit Feltáró Vizsgálóbizottság nem nyomozóként/ügyészként/bíróként fog fellépni, hanem a felháborító ügy politikai és morális hátterét/összefüggéseit kívánja megismerni. Mindjárt írok is egy konkrét példát. A hírek szerint a Sándor-palota által közzétett dokumentumok alapján a köztársasági elnök igazgatósága (kabinetfőnöke) sem támogatta Kónya Endre kegyelmét, Novák Katalin ennek ellenére adott kegyelmet. Indoklást nem fűzött hozzá. Ez szerintem egy érdekes és fontos részlet, hiszen azt eddig is tudtuk, hogy Varga Judit nem javasolta a kegyelmet K. Endre esetében, de az nem volt ismert, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal illetékes szervezeti egysége sem támogatta a kegyelmi felterjesztés elfogadását, azaz nem értett egyet K. Endre esetében a kegyelmi jog gyakorlásával. Bencsiket nem érdekli, de engem igen, hogy mi történt azt követően, hogy Varga Judit akkori igazságügyi miniszter elküldte a Sándor-palotába az általa nem támogatott felterjesztést a Sándor-palotába.
- Miért támogatta az elnökasszony a kegyelem megadását, ha a legközvetlenebb munkatársai (kabinet) ellenkező – az igazságügyi miniszterrel egyező - tartalmú javaslatot fogalmaztak meg?
- Balog püspök – még ha Bencsik urat untatja is – még egyszer mondja csak el, hogy miért tartotta érdemesnek ezt az embert (K. Endre) kegyelemre. Bencsik az „előző hatalom berendelt embereiről” ír a fentiekben. Balog Zoltán egyházi személy, és én eddig úgy tudtam, hogy egy püspök nem a hatalom embere, hanem más szolgálatot teljesít! Vagy tévedek?
- És azt is tudni szeretném (pontosan), hogy milyen úton került vissza a dokumentumcsomag Varga miniszterasszony elé. Tényleg megpróbálták átvágni, és valóban egy aktakupaccal álcázva tették az asztalára a dokumentumot ellenjegyzésre?
- Engem nagyon érdekel, hogy volt-e szerepe más hivatalos (és nem hivatalos) személynek abban, hogy K. Endre kegyelmet kapott. Gondolok itt elsősorban a korábbi miniszterelnökre, szóba kerülhetnek az előző kormány tagjai, de az Igazságügyi Minisztérium és a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársai is. Ők mindannyian beidézhetők, és hiszem, hogy végre Novák Katalinnak is szint kell vallania.
Igen, szükség van erre a bizottságra, és egyáltalán nem baj, hogy az érintett személyek a kamerák kereszttüzében fognak válaszolni a kényelmetlen kérdésekre. A választópolgároknak joguk van megismerni ennek a piszkos ügynek valamennyi részletét. De nem csak az igazság kiderítése a cél, hanem az is, hogy veszélyeztetett gyermekek (és azóta már felnőttek) százai és ezrei érezzék és tudhassák, hogy az általuk választott parlamenti képviselők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ilyen gyalázat még egyszer ne fordulhasson elő. Nos, ezért (is) kell a vizsgálóbizottság, amelynek végleges jelentését bizonyára nyilvánosságra fogják hozni. Ja, hogy annak tartalma Bencsik úr számára teljesen érdektelen? Sokunk számára viszont nem!
