Farkas András: brutálisan romlik majd a kisnyugdíjasok helyzete
Amikor nagyon magas az infláció, nagyon gyorsan romlik a forint értéke, és úgy tűnik, hogy senki sem tudja, hogyan lábalunk ki a válságból, mit tehetnek a nyugdíjasok? Bízhatnak a kormányban, vagy imádkozhatnak – kérdezte Bolgár György a Klikk TV Tíz című műsorában a nyugdíjszakértőtől. Farkas András emlékeztetett, van törvény, amely valamelyest biztonságot ad, mert kimondja, hogy a nyugdíjak minden évben az inflációt követik, de ez már akkor is ezer sebből vérzett, rengeteg méltánytalanságot okozott, amikor kisebb volt az infláció. A szakember elmagyarázta, milyen elvek mentén működik a magyar nyugdíjrendszer, és azt is, hogy miért fontos ezek közül a szolidaritás elve: mert nem engedhetjük meg, hogy 600 ezer, 100 ezer forint alatti nyugdíjból élő ember azzal szembesüljön idén télen, hogy fűteni fog-e, vagy éhen hal.
A magyar nyugdíjrendszer első vérző sebe, hogy minden nyugdíjas ugyanakkora emelést kap, akármekkora is a nyugdíja. Ez már önmagában is szétszakítja a nyugdíjas társadalom szövetét, hiszen a most novemberi, 4,4 százalékos nyugdíjkiegészítést ugyanúgy megkapja az is, aki százezerből, meg az is, aki ötszázezerből él. Az abszolút értéket tekintve, így van, aki óriási emelésben részesül – kezdett bele a magyarázatokba Farkas András.
A nyugdíjszakértő szerint a másik probléma, hogy Magyarországon az úgynevezett inflációs nyugdíjemelés utólagos, tehát mindig csak utólagosan korrigálják vissza. Eszerint jövő januárban mindenki megkapja majd azt az emelést, amit a jövő évi költségvetésbe terveztek, de az csak 5,2 százalék, miközben mindenki tudja, hogy az infláció ennek akár a hétszerese is lehet egyes területeken. Tehát rendezni kell. De az idén is júliusig kellett várni az első korrekcióra, novemberben meg ugye jön a következő. Ezekkel együtt 13,4 százalékra emelik a nyugdíjat miközben már most húsz százalék fölött van az infláció. A kimutatások szerint év végére ez még több lesz.
Ez a harmadik vérző seb – folytatta Farkas –, mert, ha nem jól becsülik meg az éves inflációt és az utolsó negyed évi már kilóg belőle, akkor ez egyszerűen a nyugdíjasok kára lesz. A különbséget le kell nyelnie a nyugdíjas társadalomnak, amit viszont már egyre többen nehezményeznek, hiszen a bőrükön érzik a különbséget.
Ebből adódik a következő nagy probléma. A nyugdíjasok ugyanis csak utólag kapják meg a nekik járó pénzt, ami azt jelenti, hogy kamatmentesen hiteleznek az államnak több hónapon keresztül. Ez két-három százalékos inflációnál fel sem tűnik, de most, amikor az elismert infláció is 14-15 százalékos éves szinten, ráadásul a nyugdíjas ennél jóval többel szembesül, mert amikor bemegy a boltba, dupla áron veszi a kenyeret, és lassan háromszoros áron veheti a sajtot. Megoldás lenne erre, ha a nyugdíjakat úgynevezett csúszó felértékeléssel havonta állapítanák meg és kompenzálnák a tényleges havi inflációra – javasolta Farkas András.
Ahogy magyarázta: egy százalék nyugdíjemelés az körülbelül 40 milliárd forintba kerül. Összességében nem kis pénzről beszélünk, de hogy ez niként ér el a nyugdíjasokhoz, az drámai mértékben eltér. Eddig sem volt jó a kisnyugdíjasok helyzete, de most abszolút lesújtóvá válik, mert „brutálisan romlani fog a 100 ezer forint alatt részesülők helyzete”, és ők sokan vannak, mert 100 ezer alatt kapnak 600 ezren, sőt, 80 ezer forintnál kevesebb a nyugdíja 320 ezer idős embernek.
Ez pedig azért alakulhatott így, mert az ekvivalencia a hazai nyugdíjrendszer vezérlő elve. Vagyis amennyi járulékot befizettünk az évek alatt, annak az értékének nagyjából meg kell egyeznie azzal, amit nyugdíjként megkapunk. Viszont elfelejtettük a másik elvet, a szolidaritásét, ami meg azt jelenti, hogy minden modern rendszerben vannak olyan újraelosztási folyamatok, amik nem hagyják éhen halni a nagyon szegény nyugdíjasokat. Ugyanis nem biztos, hogy önhibájából lett valaki nagyon szegény.
Az egész magyar nyugdíjrendszer legméltánytalanabb része – részletezte Farkas –, hogyha valakinek régebben állapították meg a nyugdíját, akkor azonnal rákerült egy elszegényedési csúszdára, ami levitte adott esetben teljesen a nyomor szintjére. Mert a magyar nyugdíj-megállapítás módszere szerint mindig a nyugdíjba vonulás évét, az egy évvel megelőző, nemzetgazdasági átlagkereseti szinthez kell igazítani az úgynevezett életpálya átlagkeresetet, amitől pedig függ maga a nyugdíj.
Ha valaki olyankor ment el nyugdíjba, amikor pocsék helyzetben volt az ország és nem figyeltek az átlagkeresetek növelésére, akkor bizony pici lett a nyugdíja, mert kicsi lett a szorzója. Ha közelítünk a mostani évekhez, akkor a megnövekedett átlagkeresetek szintje – leginkább a minimálbér és a garantált bérminimum miatt, ami nagyon jó volt az ilyen magas infláció előtti időkben –, a friss nyugdíjasok ellátásában tükröződött. De így a régiek pokolian lemaradtak. Már 2004-ben kellett emiatt hozni egy olyan rendkívüli törvényt, amivel korrigálták a korábban megállapított nyugdíjakat, mert teljesen elszakadt a munka nyugdíjelvtől a nyugdíjak összege, ami jobban függött attól – és ez most is így van –, hogy melyik évben lett valaki nyugdíjas. Ezt pedig a nyugdíjkövető korrigálások sem tudták lekövetni, tehát erősen kinyílt az olló – fejtette ki Farkas András.
A kialakult helyzet megoldására magát a nyugdíj-megállapítás módját kell átalakítani úgy, hogy ne függhessen ennyire attól, ki melyik évben megy nyugdíjba – folytatta a gondolatmenetét. Ehhez viszont mindenképpen hozzátartozik, hogy a már megállapított nyugdíjak emelését nemcsak az inflációhoz kell kötni, hanem figyelembe kell venni azt is, hogy melyik évben lett az ember nyugdíjas. Ebben a folyamatban nagyon fontos a szolidaritási elv, hiszen nem engedhetjük „most télen a nyugdíjasokat azzal szembesülni, hogy vagy fűt vagy éhen hal” – mondta a szakértő.
A Klikk Tv Tíz című műsora ide kattintva nézhető meg.
