Fegyverbe! - Magyarország háborúra készül?
Erős hadsereg nélkül nincs erős nemzet, amelyik ország nem tudja megvédeni magát, az meg is érdemli. Hallhattuk már azt a bölcsességet Orbán Viktortól nemegyszer. Magyarország ígéretet tett, hogy megkétszerezi költségvetésben a hadikiadások részarányát, és ezzel túl is teljesíti a NATO által megkövetelt két százalékot. Minden jel arra mutat, hogy az Orbán-kormány fegyverkezik.
Nem beszélve arról, a nemzetközi sajtót újabban bejárt hírről, hogy Németország legnagyobb fegyvervásárlói a magyarok, a német fegyverexport mintegy harmada a magyar hadsereghez vándorol. Orbán és társai harcias retorikája is azt sugallja, hogy a magyar kormány, ha nem is háborúra, de a feszültség fokozódására számít. Orbán Viktor már 2002-ben olyan paripához hasonlította magát, amely messziről megérzi a puskaporszagot a levegőben, idővel pedig azt is megtudhattuk, hogy nem szereti a kövér katonákat, neki az a halála, ha kövér katonát lát.
Ami tény: ha csak szóban is, a magyar miniszterelnök harcban áll Európával. Különösen annak demokratikus részével, a nyugati demokráciákkal. Jelenleg ugyan „csak” verbálisan vívja ezeket az csatákat, ám időnként ez is meglehetősen félelmetes, nem csoda, ha a magyar emberek egyre értetlenebbül nézik, hogy mi folyik az országban. A magyarok ugyanis, mint a világ minden más nációja, alapvetően békés nép, akik nem harcolni, hanem élni szeretnének. Enni, inni, szeretni, szórakozni.
Joggal feltételezhetjük persze, hogy Orbán és társai saját személyes életükben ugyanezt a szemléletet részesítik előnyben, s a harcias maszlagok csak azoknak a lebutított millióknak szólnak, akik a propaganda legképtelenebb állításait is elhiszik. Azoknak, akiknek a figyelmét harci kürtökkel lehet elterelni a saját nyomorukról, és arról, hogy ráébredjenek: mennyivel jobban élhetnének, ha szeretett vezetőik nem lopnák el a javaikat.
