Felejtsük el a nukleáris leszerelést – most Kína húz bele az atomfegyverkezésbe

HírKlikk 2024. június 19. 14:05 2024. jún. 19. 14:05

Egyre beláthatatlanabb távolságba kerül az általános nukleáris leszerelés lehetősége, de még az elterjedés (proliferáció) megakadályozása is. Jelenleg a kínai óriás az, aki minden más nemzetet meghaladó erővel fejleszti nukleáris kapacitásait.

Kiselejtezik a régebbi modelleket, de gyorsan szaporodnak a korszerűbbek és „okosabbak”

„Miközben a globális nukleáris robbanófejek száma elvileg csökken, ahogy a hidegháborús fegyvereket fokozatosan szétszerelik, sajnálatos módon így is évről-évre növekszik az aktív eszközök robbanóereje és hatékonysága” – mondta Dan Smith, a stockholmi Békekutató Intézet SIPRI igazgatója. Ez a tendencia valószínűleg folytatódni fog, és felgyorsul az elkövetkező években – írja az Euronews.

Ami az elterjedést illeti, a következő 20 évben várható az atomhatalmak számának növekedése is. A nukleáris felfegyverkezésre képes országok között említik Németországot, Brazíliát, Dél-Koreát, Szaúd-Arábiát, Dél-Afrikát, de főként Iránt, amely már el is érte az urándúsítás katonai szintjét. Ezekben az országokban csupán politikai döntés kérdése, hogy rálépnek-e a nukleáris útra.

A globális feszültségek 50 éve nem látott páratlan növekedése elősegítheti az ilyen elhatározásokat, különösen azoknak az országoknak a részéről, amelyek nem csatlakoztak a különféle korlátozó egyezményekhez, vagy a megváltozott világhelyzetben fokozottan veszélyeztetettnek érzik magukat, mint például Szaúd-Arábia vagy Dél-Korea.

Az intézet becslése szerint a kínai nukleáris fegyverek készlete 410-ről ötszázra nőtt 2023-ban, tehát egyetlen év alatt csaknem százzal. Peking nukleáris arzenáljának hirtelen bővítése jellemző vonása lett a nagyhatalmi státusz (harmadik világpólus) felé vezető törekvésnek.

Mire jó és mire kell a temérdek kínai atomfegyver?

Peking már a hidegháborús rivalizálás legintenzívebb időszakaiban fenntartott egy kicsi, de rendkívül sebezhető nukleáris erőt, amit megduplázott az utóbbi három évben, de nem csak mennyiségében, hanem műszaki tartalmaiban is.

A mostani terjeszkedés kihasználja, hogy az amerikai és orosz fegyvertárat még korlátozzák az Új START-szerződés számszerű korlátai, és a másodlagos nukleáris államok készletei befagynak, vagy csak fokozatosan nőnek. Tong Csao kutató, a Carnegie Intézet munkatársa szerint Hszi Csin-ping kínai vezető alapvető meggyőződése az, hogy a nukleáris fegyverek a „kínai hatalom bemutatásának” különleges eszközei az Egyesült Államokkal szemben, amely egyre ellenségesebb Pekinggel.

Emlékezetes, hogy a Biden-kormány hivatalba lépése előtt Lloyd Austin védelmi miniszter-jelölt egyetlen stratégiai ellenfelet említett név szerint a Szenátusban, ez pedig Kína volt. Ugyanez a beszéd ma már Oroszországot és Iránt nevezné meg, ami jelzi a geopolitikai viszonyok teljes átrendeződését az elmúlt három évben.

Kína fejlődő nukleáris erői és célba juttató kapacitásai (ICBM) egy stratégiai ellensúly kiépítését célozzák, hogy az Egyesült Államok alkalmazkodóbb álláspontot képviseljen Kínával szemben a globális vitákban. Tong szerint „a nagyobb nukleáris arzenál telepítése arra kényszerítené Washingtont, hogy őszintén tisztelje Pekinget, és óvatosabban járjon el vele szemben” békeidőben, de válság esetén is.

Ennél azért valószínűleg többről is szó van. 1949 óta alapvető nézet, hogy az erős nukleáris képességek egy vezető nemzet alapvető érdekeinek védelmét szolgálják, és a kínai vezetők az atomfegyvert nem csak alkualapnak, hanem politikai fegyvernek is tekintik, hogy távol tartsák az USA-t Tajvantól és a Dél-kínai-tengertől.

Kína nukleáris modernizációját leginkább egy ködös politikai vízió vezeti, mert konkrét katonai célokat nem fogalmaz meg. Emiatt a fejlesztések valódi célja átláthatatlan, és leginkább arra a nacionalista vágyra lehet következtetni, hogy az ország emelkedjen a legerősebbek sorába, és legyen részese a nukleáris paritásnak. Ez azt a képességet jelenti, hogy azonos pusztítást tudjon okozni, mint amekkorát ellenfele mér rá. Még akkor is, ha a kínai arzenál harcra készségével kapcsolatban akadnak problémák.

Ennek megfelelően Peking folyamatosan halad a nukleáris paritás felé, és ezt nem fogja abbahagyni mindaddig, amíg el nem ér valamiféle „stratégiai egyenértékűséget” az Egyesült Államok nukleáris erejével. A Pentagon adatai szerint a kínai csapásmérő képességek legalább 1,000 robbanófejre bővülhetnek 2030-ra. Ilyen arányú fejlesztésekre a másik két nagyhatalom nem lesz képes.

A katonai elemzések nem találnak olyan megfogható célt, hogy Kína használni akarja ezeket a fegyvereket. Még Tajvan esetében sem, hiszen jószerivel elképzelhetetlen, hogy atomcsapással sújtsa azt a területet, amit önmaga elválaszthatatlan részének tekint. A valódi használati kockázat Európa, Ukrajna, a NATO és Oroszország viszonylatában jóval magasabb. Jellemző különbség, hogy míg Kína sosem említette meg a nukleáris fegyver bevetésének lehetőségét, az orosz politika annál sűrűbben megteszi.

Noha az ország teljes nukleáris fegyverkészlete alacsonyabb marad, mint az Egyesült Államoké vagy Oroszországé, de vitathatatlanul a harmadik atomhatalommá lép elő a következő években, és fegyverzete elérheti az összes többi ország aktív arzenálját együttvéve – jósolja a békekutató szervezet.

Ugyanakkor az összes atomhatalom terveket készít vagy már lépéseket is tesz a nukleáris erők növelésére. Jelenleg bármely pillanatban 2100 rakéta áll azonnali bevetésre készen szerte a világban, túlnyomórészt amerikai vagy orosz silókban, bombázókon vagy nukleáris tengeralattjárókon.

Nem taktikai, hanem távlati gondolkodás

A Kínai Kommunista Párt elnökválasztó kongresszusán Hszi Csin-ping elnök azt a távlati célt jelölte meg, hogy 2047-re Kína érje el vagy haladja meg mindkét nagy vetélytársa katonai kapacitásait. A hagyományos fegyverzetek mellett ide a nukleáris erők is értendők. A kínai gazdaság jelenlegi sanyarú viszonyai ellenére sem látszik olyan szándék, hogy ezen a tempón csökkentenének. Sőt.

A Foreign Policy értékelése szerint Kína éles szemmel ismerte fel a két másik nagyhatalom relatív megtorpanását a nukleáris területen, és kihasználja bizonytalankodásukat a következő 50 év stratégiáit illetően. Az Egyesült Államok ritkábban nyilatkozik nukleáris terveiről és inkább a befagyasztás-csökkentés politikáját erőlteti, míg Putyin orosz elnök olyan vállalásokat jelent be, amelyekre egész biztosan nem lesz képes.

A kínai bővítés nem teljesen egyedi, mert akkor következik be, amikor más országok is készleteik bővítésén vagy modernizálásán iparkodnak – állapítja meg a SIPRI. Az intézet tájékoztatása szerint Észak-Korea, Franciaország és India az elmúlt évben lépéseket tett fegyverzete bővítésére, míg Izrael – amely hivatalosan nem ismeri el, hogy rendelkezik atomfegyverekkel – szintén készleteinek modernizálásán dolgozik.

Kína a küzdelmes gazdaság és a Covid-járványból való lassú kilábalás ellenére is folytatja jelentős védelmi beruházásait. Peking tavaly a költségvetés mintegy hat százalékát fektette be védelembe, és ez a 29. egymást követő év, amikor védelmi kiadásai nőnek.

Forrás: Euronews


Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom