Felemelt fejjel érdemes politizálni!

Szombaton közel hetvenen összejöttünk Jászapátin (kertben és betartva a szükséges távolságot) és arról beszélgettünk, hogy mi lesz 2022-ben Magyarországon és mi lesz a Magyar Szocialista Párttal. Sorra vettük a tényeket, és a beszélgetésünk alapján, ezt teszem most én is.

1) Az ellenzéknek, ha ma lennének a választások 70-75 képviselője lenne, amennyiben mind a 106 körzetben egy jelöltje állna szemben a „hatalmi párt” jelöltjével. Nem elérhetetlen tehát, hogy elérjük a 100 mandátumot, vagyis a kormányzáshoz szükséges többséget. Érdemes tehát küzdeni és nem feladni!

2) És érdemes együtt küzdeni. Ha 2018-ban elfogadja a DK, az Együtt, a Jobbik, az LMP és a Momentum az MSZP javaslatát, hogy legalább az egyéni jelölteket közösen indítsuk, akkor 53 egyéni mandátumot nyerünk, szemben az elnyert 15 mandátummal. Ha 2018-ban még közös lista is lett volna, akkor az ellenzék 46 további listás mandátumot is kap. Ebben az esetben az ellenzéknek 99 mandátuma van, míg a „hatalmi pártnak” 100 (53 egyéni és 47 listás). Mennyivel másabb lenne ma az élet! Akkor, az MSZP egyedül maradt javaslatával, mert a többi ellenzéki pártot jobban izgatta saját sorsa, és lemondtak arról, hogy közösen megküzdjünk a kormányváltásért. Kár volt.

3) Ez a tapasztalat és a bizakodás indokolta, hogy néhány nappal ezelőtt, a szocialisták kezdeményezték a tárgyalások megkezdését a 2022-ben sorra kerülő választásokra. Javaslatunknak lényege, hogy a több mint kormányváltás, vagyis a korszakváltás akkor érhető el, ha az egyéni körzetekben közösen indítunk egy ellenzéki jelöltet, közös listát állítunk és világos alternatívát mutatunk a mai hatalommal szemben – egy közös miniszterelnök-jelölttel. Így érhető el, hogy a közös ellenzéki lista két-három százalékkal többet érjen el, mint a „hatalmi párt” és legalább 100 mandátumot szerezzünk. Ennyi előny kell ugyanis ahhoz, hogy a külhoni szavazatokat és a különböző választási manipulációkat ellensúlyozni tudjuk. Azt állítom, hogy ez nem lehetetlen feladat!

4) A korszakváltáshoz szükséges előny azonban akkor érhető el, ha az ellenzéki pártok mindegyike több támogatót szerez, mint amennyivel ma rendelkezik De jottányit sem közeledünk a többség elnyeréséhez, ha az egyes ellenzéki pártok egymás támogatóit próbálják átcsábítani magukhoz, mert azzal nem lesz egy darab új szavazó sem, és marad a mai nyolc-tíz százalékos hátrányunk. Az élet nagyon gyorsan bebizonyította, hogy mennyire álságos volt, amikor a két disszidens budapesti polgármester arra hivatkozott, hogy a DK-mezben jobban tudják a kerületük érdekeit érvényesíteni, mint amikor még az MSZP tagként választották meg őket. Megjegyzem az összes ellenzéki szavazó támogatásával.

5) Az MSZP-nek emelt fejjel, minden erővel azon kell lennie, hogy növelje támogatottságát, hogy hozzájáruljon a közös sikerhez. Van azonban még egy motiváló tényező, ami kötelességévé teszi, hogy kudarcaiból okulva, új támogatókat nyerjen meg! A politikai pártok közül ugyanis egyetlen baloldali párt, amely a 130 éves szociáldemokrata mozgalom mai örököse. Ezt nem herdálhatja el! Lengyelországban, ahol a baloldali párt erőtlené vált, politikai képviselet nélkül maradtak a munkavállalók, a hátrányos helyzetben lévők. Két jobboldali erő viaskodik egymással, és hiába a nagy múltú modern szakszervezeti mozgalom létezése, képtelen a munkások és az alkalmazottak érdekeinek védelmére. Az igazságosság, a szolidaritás, az esélyegyenlőség értékeit képviselő politikai párt nélkül sikertelen minden munkahelyi, ágazati vagy országos érdekvédelmi szervezkedés.

Ezért van annak jelentősége, hogy az MSZP a költségvetési vitában – mint szociáldemokrata párt – kiállt azért, hogy ne legyen állás munkaszerződés nélkül, ne legyen állás tisztességes fizetés nélkül, és a nulla órás munkaszerződéseket, a kikényszerített magánvállalkozói foglalkoztatást felszámolják. A bérek esetében ugyanis nem csak az jelent problémát, ha azok tartósan a termelékenységet meghaladó mértékben növekednek, hanem az is, ha attól tartósan elmaradnak. Ekkor az életszínvonal stagnál, a kis- és középvállalkozások nem találnak megfelelő keresletet, az innováció nem tud elterjedni. A vállalkozók – alacsony bérek mellett 0 ugyanis nem motiváltak az új technológiák bevezetésére. Ezért tudatos életszínvonal- és bérpolitikára tett az MSZP javaslatot a vállalkozások és a szakszervezetek közötti bér- és termelékenységi megállapodások megkötésével. Jövőre arra lenne szükség, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló minimálbére 180 000 forint, a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben pedig, a garantált bérminimum 230 000 forint legyen. Ezt egészítette ki az MSZP azzal, hogy a közfoglalkoztatottak bére se legyen alacsonyabb, mint a mindenkori minimálbér. Az ápolási díjak alapösszegét a minimálbér szintjére, a GYOD összegét a minimálbér 125 százalékára emeljék.

A minimálbér és a bérminimum emelése egyfelől, a bérek maximalizálása másfelől állhatja útját az egyre irreálisabb különbségeknek. Az utóbbira az az MSZP javaslata, hogy a vállalatvezetők bónusza ne haladhassa meg az alapbérük 20 százalékát, és a 10 millió forintot meghaladó vezetői bérek ne legyenek levonhatók a vállalat adóalapjából, mint költségek. Ezzel párhuzamosan, a vállalatok nyereségének egy részét egyenlően osszák fel a mindenkori munkavállalók között. Az indokolatlanul alacsony társasági adó három százalékkal való növelése mellett, a következő három százalékot kapják meg a dolgozók osztalék formájában. Így lesz egyébként azonos szinten a személyi jövedelem és a vállalkozás adóterhelése, vagyis mindkettő 15 százalék.

Azt is javasoltuk, hogy mindenki azonos összegű – az átlag-nyugdíjnak megfelelő, ez ma 140 ezer forint – 13. havi nyugdíjat kapjon, mert minden nyugdíjas „ugyanannyit ér" a társadalomnak és a bevásárláskor is mindenki ugyanannyit fizet a vásárolt termékekért. Ezzel az azonos összegű 13. havi nyugdíjjal a nyugdíjasok közel kétharmada jobban járna, mintha a nyugdíjak arányában fizetnének nekik. Ez a megoldás ráadásul költségvetési többletforrás nélkül teszi lehetővé az alacsony nyugdíjasok helyzetének javítását és azt, hogy az öregségi nyugdíjon kívül nyugellátást kapó árvák, az özvegyek és a szülők is megkapják ezt a juttatást.

Elkészült az újjáépítés programja, amelyet szeptemberben mutatunk be, s amit képviselni fogunk a tárgyalásokon. Az MSZP a garantált szociális minimum bevezetését fogja javasolni, amely biztosítja a nélkülözésmentes élethez szükséges jövedelemszintet a közösségi javak és szolgáltatások, jövedelem-kiegészítés, szociális juttatások révén. Ez a javaslat nem más, mint az alapjövedelem bevezetése, azok számára, akiknek a jövedelme, juttatásai nem érik el a létminimumot, ami ma havi 125 ezer forint.

A tárgyalások ősszel megkezdődhetnek, s ha az ellenzéki pártok együtt képesek olyan programot felmutatni, amely sokak szemében választható alternatívát jelent a mai hatalommal szemben, ha az ezt hitelesítő személyek szakértelme, tisztessége vitathatatlan, akkor korszakváltás lesz Magyarországon! Megváltjuk önmagunkat és visszanyerjük a szabadságunkat – mint ahogy annak idején a jászok és kunok tették.