Ferencz Orsolya: Nagy Márton az egyik felelőse a Fidesz vereségének
A magyar űrkutatás felépítése, a szakmaiság háttérbe szorulása, a kormányzati döntések mechanizmusa és a Fidesz utolsó ciklusának működése is szóba került a KlikkTV Centerpálya című műsorában, amelynek vendége Ferencz Orsolya volt. A korábbi űrkutatásért felelős miniszteri biztos és országgyűlési képviselő nemcsak saját területének átalakításáról beszélt, hanem arról is, hogy szerinte az elmúlt években rendszerszintűvé váltak bizonyos működési zavarok a kormányzásban. Úgy fogalmazott: nem sértettségről van szó, hanem arról, hogy „sérült a szakmaiság”, és ezt szerinte sok területen tapasztalni lehetett.
A szakmaiság helyét nem veheti át az erőszak és a pénz
A beszélgetés egyik központi témája a magyar űrkutatás helyzete és az ágazatban végbement változások voltak. Ferencz Orsolya felidézte: több mint harminc éve dolgozik űrkutatóként, és csak ezt követően vállalt politikai szerepet, ezért saját megfogalmazása szerint „nem a szél fújta abba a székbe”, amelyet miniszteri biztosként betöltött. Állítása szerint tudatosan kérte a lehetőséget arra, hogy 2018 után újraszervezhesse a magyar űripari és űrkutatási szektort, amely addigra szerinte teljesen elveszítette jelentőségét.
A korábbi biztos emlékeztetett arra, hogy Magyarország ugyan már 2015-ben teljes jogú tagként csatlakozott az európai űrügynökséghez, de a terület nem kapott valódi figyelmet és döntéshozói támogatást. Mint mondta, ezen akart változtatni, és ebben egyetemi kutatók, kis- és középvállalkozások, valamint szakemberek széles köre vett részt. „Elképesztő mennyiségű munkát tettek bele” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a szakmai közösség nélkül nem lehetett volna felépíteni az ágazatot.
Ferencz szerint a fordulópont akkor érkezett el, amikor a szektor már kézzelfogható eredményeket tudott felmutatni. Úgy fogalmazott, talán „túl jól sikerült” a terület fejlesztése, mert 2024-re hirtelen más kormányzati szereplők is érdeklődni kezdtek iránta. Ironikusan jegyezte meg, hogy ekkor „hirtelen érteni kezdett hozzá Nagy Márton és minisztériuma”, majd gyorsan hozzátette: ez természetesen irónia volt, mert szerinte semmilyen valós szakmai tudás nem állt a háttérben.
A politikus szerint a Hunor-programon kívül fokozatosan elvették tőle az űrkutatás szakpolitikai területeit, és olyan szereplőkhöz kerültek, akik nem rendelkeztek megfelelő szakértelemmel. A folyamatot úgy írta le, mint amelyben „az erőszakoskodás és a háttérbeli súly” végül felülírta a szakmai érveket. Hangsúlyozta ugyanakkor: nem személyes sérelemről beszél, hanem arról, hogy egy ágazat fejlődési érdekei sérültek.
Orbán Viktor felelőssége és Nagy Márton kritikája
A műsorban szóba került az is, hogy ki viseli a politikai felelősséget azokért a döntésekért, amelyek átalakították az űrkutatás irányítását. Ferencz Orsolya egyértelművé tette: jogilag a miniszterelnök felelőssége megkerülhetetlen. Emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor maga mondta ki a választási kampány után, hogy mindenért ő a felelős. Ugyanakkor hozzátette: nem kíván találgatni arról, hogy pontosan kik és milyen háttéralkuk révén alakították a folyamatokat.
Arra a felvetésre, hogy egy elhanyagolt szektorból sikerült olyan területet létrehozni, amelyben sokan hirtelen gazdasági potenciált kezdtek látni, Ferencz nem tagadta: szerinte valóban akkor kezdődtek a konfliktusok, amikor láthatóvá vált az űripar gazdasági jelentősége. Mint fogalmazott, az Európai Unión belül egyre nagyobb szerepet kap a kettős – polgári és védelmi – felhasználású technológiai fejlesztés, és ez hatalmas gazdasági lehetőséget jelent.
Példaként említette, hogy az Európai Unió 2028-tól 131 milliárd eurót különítene el az űr- és védelmi szektorra. Szerinte ez olyan volumenű forrás, amelyből Magyarország is profitálhatna, de csak akkor, ha megfelelő szakmai megalapozottsággal építkezik. „Mindenféle hagymázas, elrugaszkodott prezentációkkal nem” – jegyezte meg, utalva azokra a tervekre, amelyeket szerinte már nem szakmai alapon dolgoztak ki.
Különösen élesen fogalmazott Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerepével kapcsolatban. A beszélgetés végén arról beszélt: korábban belső fórumokon is figyelmeztetett arra, hogy ha a Fidesz elveszíti a választást, abban szerinte jelentős szerepe lehet Nagy Márton gazdaságpolitikájának. A politikust „sem emberileg, sem szakmailag” nem tartja alkalmasnak arra, hogy ekkora területet irányítson, és úgy véli, nem kellett volna ilyen befolyást kapnia a kormányban.
Nem boszorkányüldözésre, hanem vizsgálatokra van szükség
Ferencz Orsolya a beszélgetés során többször hangsúlyozta, hogy az általa tapasztalt jelenségeket nem egyedi esetnek tekinti. Szerinte a problémák különösen a Fidesz utolsó ciklusában váltak gyakorivá, ezért szerinte nem szerencsés egységesen „16 évről” beszélni. Úgy fogalmazott: az utolsó négy évben sokkal gyakrabban fordult elő, hogy háttérbe szorultak a szakmai szempontok.
A volt miniszteri biztos azt is hangsúlyozta: nem tekinti magát sértett embernek, és azt is visszautasította, hogy kritikáit puszta személyes konfliktusként kezeljék. Szerinte amikor szakemberek megszólalnak – legyen szó oktatásról, szociális ágazatról vagy éppen az űrkutatásról –, nem saját sérelmeiket akarják elmondani, hanem arra figyelmeztetnek, hogy sérült az adott terület érdeke.
A politikus ugyanakkor világossá tette: szerinte nincs helye boszorkányüldözésnek, de szükség van valódi vizsgálatokra. Úgy fogalmazott, hogy a nagy parlamenti legitimáció nem ad felhatalmazást jogintézmények „szétverésére”, arra azonban igen, hogy a jog eszközeivel minden kétséges ügyet kivizsgáljanak. „Egyetlen hazánk van, egyetlen nemzetünk van” – fogalmazott, hozzátéve, hogy minden politikai oldal közös érdeke az ország sikeressége.
A beszélgetés végén Ferencz Orsolya arról is beszélt: szerinte az ellenzék egyik korábbi hibája éppen az volt, hogy gyakran „ellendrukkerré” vált, miközben egyetlen kormánynak sem lehet érdeke, hogy saját országának sikertelenségében legyen érdekelt. Bírálni és kritizálni szerinte szükséges, de az ország érdekeit minden politikai szereplőnek szem előtt kell tartania. A magyar demokrácia működéséről azt mondta: harminchat éve próbál felnőni ahhoz a népképviseleti rendszerhez, amelyben a szakmaiság és a politikai felelősség egyensúlya valóban működni tud.
