Mitől retteg Kövér László?

A KlikkTV Mélyvíz című műsorának vendége volt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, aki a magyar oktatás előtt álló kihívásokról, az új oktatási vezetés első lépéseiről és az elmúlt évek központosított rendszerének következményeiről beszélt. A beszélgetés során egyértelművé tette: az oktatásban már most érzékelhetők azok a változások, amelyek egy szabadabb, szakmailag autonómabb rendszer felé mutatnak.

Új hangnem az oktatásirányításban

A műsor elején szóba került Kövér László kijelentése, amelyben a tanári tiltakozások jelképévé vált kockás inget emlegette politikai ellenfelei kapcsán. Totyik Tamás szerint a múlt sérelmeinél fontosabb kérdés, hogy milyen változások érzékelhetők jelenleg az oktatásban.

A szakszervezeti vezető úgy látja, hogy már az első lépések jelentős különbséget mutatnak az előző időszakhoz képest. Ennek egyik jelképes példája, hogy az új oktatási miniszter hivatalba lépése után néhány nappal részt vett a Pedagógusok Szakszervezetének kongresszusán. Mint fogalmazott, miniszter utoljára 2010 előtt jelent meg a szervezet rendezvényén, ezért ez önmagában azt jelzi, hogy a szakszervezetekhez való viszony alapvetően megváltozott.

Totyik szerint az elmúlt években még személyes egyeztetésre sem volt lehetőség a döntéshozókkal. „Pintér úrral soha nem tudtam beszélni szakszervezeti vezetőként” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy az új vezetés már a hivatalos egyeztetések során igyekszik bevonni az érdekképviseleteket és a civil szervezeteket is.

A változások között említette a sztrájktörvény módosításának előkészítését, amely szerinte a 2021 előtti állapot helyreállítását célozza. Emellett megkezdődött az Európai Uniónak tett vállalások teljesítését szolgáló jogszabályok kidolgozása, valamint a tankönyvpiac részleges felszabadítása is.

Bár a teljes szabad tankönyvválasztás rövid idő alatt nem valósítható meg, a minisztérium olyan átmeneti megoldásokon dolgozik, amelyek lehetővé teszik feladatgyűjtemények, szöveggyűjtemények és digitális tananyagok használatát. Ez a pedagógusok számára jóval nagyobb mozgásteret jelenthet, mint amit az elmúlt években tapasztalhattak.

A központosítás ára

Totyik Tamás szerint az oktatás elmúlt másfél évtizedének legfontosabb jellemzője a rendkívüli mértékű központosítás volt. Véleménye szerint ennek elsődleges célja a forráskivonás lehetett.

A szakszervezeti vezető úgy fogalmazott, hogy a központi irányítás segítségével jelentős összegeket lehetett kivonni az oktatásból, miközben a források más területekre kerültek át. Szerinte a GDP-arányos oktatási ráfordítások csökkenése, valamint az a tény, hogy bizonyos időszakokban többet költöttek sportra vagy propagandára, mint az oktatási intézmények fenntartására, világosan mutatja az akkori prioritásokat.

A központosítás ugyanakkor nem csupán pénzügyi kérdés volt. Totyik szerint az iskolarendszert teljes mértékben átjárta a politikai kontroll. Saját tapasztalataira hivatkozva arról beszélt, hogy a helyi politikai szereplők gyakran meghatározó befolyást gyakoroltak az igazgatói kinevezésekre is.

A pedagógusok szakmai szabadsága jelentősen beszűkült. Nemcsak a tananyagot és a tankönyveket határozták meg központilag, hanem azt is, milyen ütemben és milyen módszerekkel kell tanítani. Totyik szerint ennek a rendszernek a lebontása kulcsfontosságú, mert a tanároknak vissza kell kapniuk azt a lehetőséget, hogy az adott osztály igényeihez igazítsák a munkájukat.

Úgy véli, az adminisztratív terhek csökkentése és a teljesítményértékelési rendszer átalakítása szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a tanárszobákban és a tantermekben felszabadultabb légkör alakuljon ki. Jelentős előrelépésnek nevezte azt is, hogy az igazgatói pályázatok elbírálásakor a minisztérium kikérte a tantestületek véleményét.

Egyenlőtlenségek és hosszú távú reformok

A beszélgetés második felében az oktatási rendszer mélyebb problémái kerültek előtérbe. Totyik Tamás szerint az új oktatási vezetés egyik legfontosabb erénye, hogy rendszerben gondolkodik. Kiemelte, hogy Lannert Judit az oktatást nem önmagában, hanem a koragyermekkori fejlesztéstől a felnőttképzésig terjedő folyamatként kezeli.

A szakszervezeti vezető szerint a korai fejlesztés kulcskérdés. Ha egy gyermek már az első életéveiben nem kapja meg a megfelelő támogatást, annak következményei végigkísérik az egész iskolai pályafutását. Ezért a bölcsődei és óvodai rendszer fejlesztése legalább olyan fontos, mint a közoktatás reformja.

Totyik rámutatott arra is, hogy a magyar iskolarendszer Európa egyik legszelektívebb rendszere. A nemzetközi mérések szerint a családi háttérből fakadó különbségeket nem csökkenti, hanem sok esetben tovább növeli. A legjobban és a legrosszabbul teljesítő tanulók közötti különbség Magyarországon az egyik legnagyobb Európában.

Ennek kezeléséhez szerinte nem elegendő a tantervek módosítása. Átfogó pedagógusképzési és továbbképzési reformra van szükség, amely felkészíti a tanárokat a különböző hátterű és eltérő szükségletű gyerekek oktatására. Külön hangsúlyozta az autista és ADHD-val élő tanulók integrációjának fontosságát, valamint azt, hogy a pedagógusok mellé megfelelő számú asszisztensre és szakemberre van szükség.

A társadalmi szegregáció kérdését sem kerülte meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon több száz olyan település van, ahol két iskola működik, és az egyikben szinte alig találhatók hátrányos helyzetű tanulók, míg a másikban arányuk rendkívül magas. Szerinte ez a jelenség hosszú távon fenntartja és újratermeli a társadalmi különbségeket.

Totyik Tamás úgy látja, hogy a következő évek legfontosabb feladata a tudásalapú társadalom újjáépítése lesz. Szerinte az oktatás fejlesztése nem csupán szakpolitikai kérdés, hanem Magyarország gazdasági és társadalmi jövőjének alapfeltétele. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a szükséges változások nem valósíthatók meg egyik napról a másikra. A pedagógusképzés átalakítása, az egyéni fejlesztésre épülő szemlélet elterjesztése és a társadalmi különbségek mérséklése legalább öt-tíz éves folyamat lesz, amely messze túlmutat egyetlen kormányzati cikluson.