Fidesz és járvány jegyesek – Minden külön értesítés helyett
Reflexió a „veszélyhelyzet" őszig való meghosszabbításának hírére: igazából mindent szinte kezdettől lehetett tudni.
A veszélyhelyzet adta lehetőségek messze meghaladják az állampolgári jogok korlátozásának indokolt mértékét; a Fidesz kedvenc módszerének, a rendeletekkel kormányzásnak általánossá tételére használja. S közben folytatja bevált eljárását: saját szándékaival, saját bűneivel vádolja az ellenzékét.
Minderre a „szájkarate", a „halálkormány" emlegetése nem megfelelő válasz – valójában nem is válasz. Csak azt érik el vele, hogy az ellenzéket lerángatják, vagy maga ereszkedik le a Fidesz mocsarába.
A veszélyhelyzet arra jó, hogy a járványról rendőrök beszéljenek, köztereinken fegyveres katonák járőrözzenek (viszont: minden tiszteletem a kórházakban segédkező katonáknak – nem a kórházparancsnokoknak…), a kormány képviselője csütörtökönként a megfegyelmezett sajtó munkatársainak hazudozzon, meg bejelentéseket tegyen. Aki akarja, péntekenként láthatja-hallhatja Orbán Viktor hibbant és/vagy hibbantaknak szánt öntetszelgő, hazug igehirdetését.
Közben az országot hírblokád alá helyezték: nem úgy, mint egykor, hanem csupán a „köz"- és terrormédia birtoklásával: megelégszenek azzal, hogy aki tájékozott akar lenni, annak kutatnia kelljen az orgánumok, a „hírek" között. A többieket pedig naponta hergelik, uszítják, hol Sorossal, hol Gyurcsánnyal, hol Brüsszellel, hol a helyét nem vagy nehezen találó ellenzék oltásellenességével – leginkább együtt mindegyikkel. Az uszítás közös eleme, gyúanyaga a néha nyílt, többnyire azonban szándékoltan áttetsző módon leplezett rasszizmus: Isten, Család, Haza, nemzetikereszténység…
Az a bitangság, ahogy emberek csoportjai számára fontos (jel)szavakkal tudatosan visszaélnek, nem példátlan, de aljasságát tekintve csak a legocsmányab rendszerekéhez hasonlítható.
Ám mindez csak Patyomkin-fal, amely többé-kevésbé takarja az ország jogfosztásba taszítását, és eszeveszett kirablását. A rablás minden korábbit felülmúl: úgy rabolnak, mintha maguk örökké élhetnének, örök időkre bebiztosíthatnák hatalmukat, gazdagságukat.
A Fidesznek a járvány igazi „szövetségese": alkalom az emberi jogok nyílt, radikális korlátozására, az ellenzéki gondolkodású, érzelmű emberek semlegesítésére, politikai értelemben vett paralizálására – miközben a rablás sosem látott mértékű, s az önkény minden korábbinál inkább elszabadult.
Aki szétnéz ebben az országban, szinte mindenhol fölfedezhet botrányos eseményeket: helyi, egy ideje a járványra hivatkozva teljhatalmat szerzett Döbrögik uralmát nyögi a magyar vidék, miközben egész régiók szakadnak le – reménytelenül. Ám a rablás nagyüzemi méretekben folyik: gyanús körülmények között beszerzett és kétséges hatékonyságú kínai vakcinával és kínai hitelből építendő, „stratégiai fontosságú" kínai egyetemmel. A magyar egyetemek „modellváltásával", azaz fideszes hitbizományba szervezésével, álalapítványok kezére juttatásával.
Az ország fideszesítését az egészségügy szétverése, katonai függelmi viszonyokba kényszerítése és a kultúra elbitorlása tetézi be.
S itt a legújabb „javaslat" az egyetemek, kiadóvállalatok „stratégiainak" minősítéséről, jelentési kötelezettségeiről, civil szervezetek ÁSZ általi ellenőrzéséről...
Minden „törvényesen" zajlik, a maguk „törvényei" szerint. Állapotainkat jól jellemzi az alábbi francia aforizma, a 18. századból:
„Nincs az az erőszak vagy bitorlás, amely ne hivatkozna valamely törvényre."
(Vauvenargues, 1715-1747)
Fideszes polgármesterek felhívásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt: ne legyen ellenzéki előválasztás, őrizzük meg nyugalmunkat… Mit mondjon erre az ember?
Palkovics dumája jut eszembe arról, hogy meg akarja őrizni régi szokását, a tárgyalási hajlandóságot…
A kormány pedig „törvényjavaslatot" nyújtott be a „veszélyhelyzet" őszig való meghosszabbításáról. Mintha a járvány ellen kellene, s nem arra, hogy tiltakozások, egyetemfoglalások, sztrájkok nélkül – ellenállás nélkül! – verjenek át mindent. S ha szükségesnek látják, szeptemberben újra meghosszabbítják…
Minderre a halálkormány emlegetése csak szájkarate. A hatásos válaszhoz legalább két dologra van szükség.
Egyrészt azonnali, politikailag értelmezhető ellenállásra, ha kell, polgári engedetlenségre: tettekre. A fészbukozás kevés, az üzengetések céltalanok, a könnyen blokkolható népszavazási kezdeményezések tévutat jelentenek.
Másrészt pedig az egyesült ellenzéknek a nyilvánosság előtt kell megvitatnia és kidolgoznia azt a stratégiát, amely – a fideszes „jogállammal" való diszkontinuitás alapján – lehetővé teszi a Magyar Köztársaság alkotmányos demokrácián alapuló újrateremtését.
Különben..?
Különben adjunk igazat Balassi Bálintnak, aki Selmecbánya városának írt levelében ekképpen vélekedett:
„Hiú az erő nélküli harag."
