Ha a Fidesz nem is, a Fidesz-szavazók kellenek az új alkotmányhoz

A parlamenti konszenzus önmagában kevés

A beszélgetésben szóba került, hogy Melléthei-Barna Márton Magyar Hangnak adott interjúja szerint az új alkotmány ügyében parlamenti konszenzusra lenne szükség. Laczó Adrienn szerint ugyanakkor egyelőre nem világos, pontosan mit jelentene ez a konszenzus, és az sem látszik, hogy valamennyi parlamenti párt kész lenne részt venni az egyeztetésben. Úgy vélte, az eljárási szabályokról való parlamenti megállapodás fontos lehet, de az alkotmányozásból nem maradhatnak ki azok a társadalmi csoportok sem, amelyeknek nincs vagy jelenleg korlátozott a parlamenti képviseletük.

Fleck Zoltán szerint a parlamenti konszenzus önmagában nem feltétlenül fejezi ki a teljes politikai közösség akaratát. A parlament ugyan jogosult lehet az alkotmányozás eljárási rendjének meghatározására, de egy ilyen jelentőségű folyamatnál szerinte érdemes lenne a szükségesnél szélesebb körű együttműködésre törekedni.

A műsorban a Fidesz jelenlegi hozzáállása is szóba került. Bóka János korábbi nyilatkozatai alapján a Fidesz bizonyos közjogi folyamatokban azért nem kíván részt venni, mert azokat illegitimnek tartja. Szentpéteri Nagy Richard szerint azonban még ebben a helyzetben is fontos lenne, hogy a Fidesz szavazói ne maradjanak ki az alkotmányozásból. Mint fogalmazott, egy új alkotmány akkor lehet mindenkié, ha azok is részt vehetnek a folyamatban, akik jelenleg ellenzéki pártra szavaznak.

Nem mindent kell beleírni az alkotmányba

A vendégek egyetértettek abban is, hogy az új alkotmánynak nem feltétlenül kell minden társadalmi és politikai vitát részletesen szabályoznia. Laczó Adrienn szerint éppen az lehet a cél, hogy olyan alapvető értékek kerüljenek a szövegbe, amelyekkel a társadalom jelentős része azonosulni tud. Fleck Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalom értékrendszere folyamatosan változik, ezért egy alkotmánynak kellően absztraktnak kell lennie ahhoz, hogy későbbi változások mellett is működőképes maradjon.

Példaként az abortusz kérdését említette, amelynek minden részletét szerinte nem az alkotmánynak kell eldöntenie. Az alapelveknek ugyanakkor egyértelműeknek kell lenniük: az emberi jogok tiszteletének, az egyéni szabadságnak, a pluralizmusnak és a hatalom korlátozásának olyan garanciákat kell jelenteniük, amelyek nem függnek az aktuális politikai többségtől.

A vita során az is felmerült, hogy lehet-e helye szociális jogoknak az új alkotmányban. Szentpéteri Nagy Richard szerint az ilyen kérdésekben is elképzelhető olyan megfogalmazás, amely különböző politikai értékeket képes egyidejűleg megjeleníteni. Hozzátette: a korábbi alkotmányozási kísérletekben is komoly vita zajlott többek között az állam szociális jellegéről.

A nehezen módosítható alapokat kellene létrehozni

Laczó Adrienn szerint az alkotmány hitelességéhez az is hozzátartozik, hogy ne szabályozza túl az élet minden területét. Ha ugyanis túl sok részletszabály kerül bele, akkor a társadalmi változások miatt gyakran kellene módosítani. Ehelyett szerinte egy szikárabb, az állami berendezkedés alapjait rögzítő szövegre lenne szükség, amelynek megváltoztatását viszont nagyon nehézzé kellene tenni.

Fleck Zoltán az alkotmányozást ennél is szélesebb társadalmi folyamatként értelmezte. Szerinte nemcsak az alkotmány szövegének létrehozásáról van szó, hanem egyfajta „pedagógiai programról” is, amelyben a társadalom megtanulhatja, mi az alkotmány funkciója, melyek az alapjogok, és miért vannak olyan kérdések, amelyekről nem lehet egyszerű politikai többséggel dönteni. Ebben szerinte a médiának, a civileknek, a kormányzatnak, a politikai elitnek és a szakembereknek egyaránt szerepe lehet.