Fideszes szavazók: inkább rendes magyar emberek lopjanak tőlünk, mint mások
Magyarország hagyományosan jól teljesít, ami a korrupciót illeti. Mondhatni, korrupcióban mindig is nagyhatalom voltunk, de nehéz nem észrevenni, hogy az utóbbi években még bele is erősítettünk, és az EU többi országa csak a hátunkat nézheti ebben a versenyben. Esélyük sincs megszorítani bennünket, az uniós országok közül csak Románia és Bulgária tud lépést tartani velünk. Nincs ebben meglepő, de ami még ennél is szomorúbb, a legtöbb embert ez nem különösebben zavarja. Megszokták, megtanultak együtt élni vele, életük részévé vált.
Az Eurobarometer egyik tavalyi felmérése szerint az uniós országok lakosai közül Magyarországon a legnagyobb az emberek toleranciaindexe a korrupcióval szemben, a Transparency International egy felmérése pedig azt is megállapította, hogy a kormánypárt szavazóinak 80 százaléka nem tekinti veszélynek a korrupciót. Igaz, a TI jelentéseit a kormánypárti politikusok nem szokták mellre szívni. A legtöbbször azzal söprik le az asztalról, hogy a TI mögött Soros György áll, ő ad pénzt a működésükre, természetes, hogy az ő terveit hajtják végre. Csak hát, a Fidesz 2010 előtt, igaz, akkor még ellenzékben, hivatkozási pontként tekintett a TI jelentéseire, akkor még nem volt bajuk azzal, hogy Soros pénzéből működnek.
Inkább rendes magyar emberek lopjanak tőlünk, mint mások. Ezt üzeni a felmérés eredménye, miszerint a kormánypárti (fideszes) szavazók mintegy 80 százaléka nem lát veszélyt a korrupcióban. És valóban nincs itt semmi látnivaló, elvégre rendes magyar zsebekbe vándorolnak a milliárdok. Ami – valljuk be – még mindig jobb, mintha idegenek tennék el a pénzt, vagy a magyarországi libernyákok. A „mieink” ugyanis sokkal sármosabban tudnak lopni, a magyar ízlésnek megfelelőbben. Ahogyan például a milliárdos gázszerelő, a miniszterelnök kötélbarátja, vagy éppen veje gazdagodik, abban csak az ellenzék és külföld lát kivetni valót. Mások ugyanis jóval durvábban csinálnák, mint ők, a magyar néplélektől idegen módon, ami sértené az önérzetünket, ezért is kell visszautasítanunk minden külföldről érkező bírálatot.
Az, hogy a korrupció rontja a gazdaság teljesítményét, csak kevesek tudatában áll össze. Sokan már fel sem szisszennek, ha azt hallják, hogy egy Fidesz-közeli nagyvállalkozó pályáztatás nélkül nyer milliárdokat. Akkora pénzekről van szó ugyanis, amelyeket az átlagember fel sem tud fogni. Kiesik a látókörünkből a nagy pénz, mi a kicsihez vagyunk szokva (szoktatva) – ha keveset lopnak, fel is háborodunk rendesen. Jaj annak, aki egy boltból elvisz tízezer forintot, halálra rémisztve ezzel az ott dolgozó eladókat. De ha – teszem azt – a külügyminiszter a családjával együtt egy heti hatvanmillió forintért bérelhető jachton nyaral, az még akkor sem veri ki a biztosítékot, ha mindenki tudja, hogy hivatalosan nem lehet ennyi pénze. Pedig, ez az igazi korrupció, hiszen a hajó tulajdonosa egy olyan NER-közeli nagyvállalkozó, aki nem minden érdek nélkül ennyire bőkezű a külügyminiszterhez. A befektetés ugyanis busásan megtérül, hiszen milliárdos közbeszerzéseket kapott az elmúlt években. Mint ahogyan az a hoteltulajdonos sem járt rosszul, aki Semjén Zsolt 2016-ban nagy port kavart svédországi vadászkalandjainak számláit rendezte. A háziasított rénszarvasra vadászó kereszténydemokrata politikus a saját hivatalos jövedelméből nemigen tudta volna kigazdálkodni a külhoni vadászkalandokért fizetendő milliókat, ám erre nem is volt szükség. Segítségére sietett egy önzetlen jó barát, aki aztán bizonyára megtalálta a számítását.
Ez az a rendszer, amelybe a magyar emberek többsége beletagozódott és csak kevesen vannak, akik lázadnak ellene. Hofi elhíresült mondása, miszerint korrupció az, amiből kihagyják az embert, ma minden korábbinál aktuálisabb és érvényesebb.
Mert tényleg jobb, ha a mieink lopnak meg bennünket. Ha az említett 80 százalékon múlna, még a Himnuszt is elénekelnék azok tiszteletére, akik a zsebükben kotorásznak. Vagy, ha azt nem, a Nélküled című nótát mindenképp.
