Nem Szájer az első, akit Orbán visszahozott és nem is az utolsó

Parádésra sikeredett Szájer József visszaemelése a közéletbe: a négy éve csúfos körülmények között visszavonulásra kényszerült vezető fideszes politikus, aki egy önálló intézményt (a Szabad Európa Intézetet) és ott egy igazgatói posztot kapott a Terror Háza nagyasszonyától, Schmidt Máriától, most egy nyilvános rendezvényen mutathatta be a Frontvonalban című új könyvét. Mi lehet a reaktiválásának a mögöttes célja? Ami nagyon látványosra sikerült, hiszen Lévai Anikó is ott ült a pódiumon, noha ő a legritkábban vállal nyilvános szereplést, kiváltképpen olyat, ahol újságírók is jelen vannak. 

Egyrészt persze nehéz megfejteni azt, hogy pontosan mi játszódik le a Fidesz háza táján, illetve – hogy pontosabban fogalmazzak – Orbán Viktor fejében. Az egyik lehetséges magyarázat lehet, hogy Orbán azt üzeni: ő bármit és annak az ellenkezőjét is megengedheti magának. Nem csodálkoznék azon, ha hamarosan Varga Judit és Novák Katalin is megjelenne a közéletben. Emellett Szájer reaktiválásával Orbán a saját – amúgy nem indok nélkül – (meg)bukott) kádereinek, tágabban, a Fidesz belvilágának is megmutatja, hogy aki kitart, annak van remény, az visszaszivároghat. Azért azt ne feledjük, hogy nem ez az első ilyen reaktiválás. Példaként gondoljunk csak Lázár Jánosra, igaz, az ő esete nem volt ennyire durva. Egyszóval láttunk már olyat a Fidesz környékén, mint a Szájer-reaktiválás. Az is fontos, hogy Orbán ezzel is azt demonstrálja: gondoskodik az övéiről. Megjegyzem, ezt más politikai közösségekben nem tapasztaljuk. S hogy ez mit jelent? Vegyük például Simicska történetét: azután, hogy leleplezte a Fidesz-világot, menekülési útvonalat biztosítottak a számára, kapott néhány milliárdot, hogy szépen éldegélhessen. 

Ön szerint lehet még készülni további reaktiválási meglepetésekre is?

Mindenesetre kíváncsi leszek arra, hogy ki lesz majd az új washingtoni magyar nagykövet. Én azt is el tudom képzelni, hogy Novák Katalin így tér majd vissza. Mindenesetre az orbáni politikai gátlástalanság azt is magában foglalja, hogy bármit megcsinálhatunk. Ha szükség van valakire, azt reaktiváljuk. S benne van ebben a gesztusban a nagyfokú romlottság is.

A píszí, azaz a politikai korrektség miatt persze nem esik szó Orbánék oldalán a Szájer-ügy egy másik vonulatáról, arról, hogy Szájer meleg, amivel önmagában persze semmi baj sincs. Ettől hogyan tud eltekinteni a meleg-üldözéstől hangos Fidesz-világ?

Sőt! A fideszes világban még azt felvethetik: talán ők lennének homofóbok? Hiszen itt van ez a bevallottan meleg fiú, ez a Szájer Józsi. Természetesen nem az a baj Szájerrel, hogy meleg, hanem az, hogy egy olyan meghatározó politikai szereplő, aki azt állítja magáról, hogy az iPaden írta az alaptörvényt, ami ugyan valójában egy fércmű, de annyira talán mégsem, hogy útközben készüljön el. A meghatározó politikai szereplő, Szájer minden létező szabályt felrúgott: kijárási tilalom és nagyobb csoportosulások tilalma idején elment egy illegális partira, ahonnan a rendőrség megjelenésekor egy ereszcsatornán próbált elmenekülni, a hátizsákjában – azóta sem megerősítetten – drogokkal. A problémát csak fokozza, hogy itt van egy ember, aki mindennel szembemegy, a törvénnyel éppen úgy, mint a saját értékrendjével, s nem erről beszélnek például a sarki kocsmában, hanem arról, hogy bántották ezt az áldott jó embert. Holott jelenleg is folyik a melegek üldözése, igaz, már a Mi Hazánkra bízta a Fidesz a homofób háború folytatását. 

Vajon nem hordoz kockázatokat Orbán számára ez a mostani lépés?

Akárhogyan is, könnyen lehet, hogy Orbánnak szüksége van Szájerre ebben a számára egyre nehezedő helyzetben, amikor a kitörést keresi az elszigeteltségből. Sokat segíthet ugyanis neki egy ilyen kiváló uniós kapcsolatokkal rendelkező háttérember. Lehet, hogy Szájer egyenesen nélkülözhetetlen abban a csapdahelyzetben, amibe Orbán került.

De hát látszólag sorra válnak valósággá Orbán reményei, s az amerikai elnökválasztás eredménye csak egyetlen, még ha fontos példa is erre. Akkor hol van itt a csapdahelyzet, a kitörési kényszer az elszigeteltségből?

Természetesen le lehet írni, hogy ez Orbán számára a nagy győzelem időszaka – láttuk is, hogyan ünnepelte ő és a holdudvara Donald Trump győzelmét, mintha ő nyerte volna meg Trumpnak a választást. De ennek azért az is lehet az érdekes és sajátos következménye, hogy az Európai Unió összekapja magát, és akkor a jelenleginél is sokkal nehezebb helyzetbe kerülhet Orbán. Persze nem biztos, hogy így lesz, mert elképesztő dolgok történnek, kezdve az osztrák szélsőjobb győzelmétől a romániai elnökválasztásig a világ jobbik felén egy szélsőjobbra sodródás megy végbe. Ez persze még nem jelenti a világ jobbik részének a végét, csupán azt, hogy a hagyományos politikai elit még nem találta meg a választ a populista kihívásra. Majdnem mindenhol tapasztalható ez a fejlett világban: Svédországtól Hollandián át Németországig a hagyományos politika erői – a konzervatívok, a szocialisták és a liberálisok mellé én idesorolom a zöldeket is – mintha nem találnák a jó válaszokat az embereket foglalkoztató problémákra, s a modern kommunikációs eszközök használatát sem képesek megfelelően elsajátítani. A közösségi média világa ugyanis teljesen új helyzetet hozott létre, amit a romániai elnökválasztás is mutat: a média támogatása nélkül, minimális erőforrással nyerte meg az első fordulót Calin Georgescu független jelölt (a többi román párt által szélsőségesnek nevezett Románok Egyesüléséért Szövetséghez, AUR közelálló egyetemi oktató – a szerk.). De ugyanezt lehet elmondani ideahaza Magyar Péter előretöréséről is. Merthogy ma már nem elsősorban pénz kérdése az, hogy valaki teret, lehetőséget találjon a politikai mezőben. Kreativitás, odafigyelés, a közösségi médiafelület használata, újszerű hangvétel, erőteljes populizmus – ez az, ami segít. Szomorú hír – az én olvasatomban legalábbis –, hogy úgy tűnik, a – számomra fontos – értékalapú politizáló mainstream nem tud visszatérni a sajátjaihoz, nem találja a választ az új kihívásokra. Egyre inkább érvényes a Gábor Zsazsának tulajdonított mondat: mindegy, mit mondanak valakiről, csak foglalkozzanak vele. Feleletet kell találni az ellenőrzött és ellenőrizetlen közösségi felület által felvetett kérdésekre is. Merthogy ma már egyszerűen nincs ezeken szűrő.

Mennyire lehet hiteles Szájer visszatérése, pláne annak a fényében, hogy jól megadta annak az alaphangját, mondhatni egy vaskos csúsztatással indított, mondván: azért ment el, mert belefáradt a sok küzdelembe?

Szájer nem azért lépett ki négy éve, mert belefáradt a küzdelembe, hanem azért, mert súlyos köztörvényes bűnöket követett el. Reaktiválása a gátlástalanság példája. Ugyanakkor a saját közösség elfogadja, mondván, ha a főnök így gondolja, akkor ez is rendben van. A kocsmában mondhatják, hogy mi ugyan nem szeretjük a buzikat, de azért tényleg bántották ezt a rendes fiúcskát... 

Mit lehet tenni?

Kérdés, hogy ezzel az egész Szájer-üggyel mit kezd a politikai ellenzék? – már ha még van ilyen. S mit kezd vele a média? Miként reflektál erre. Az jó, hogy legalább beszélünk róla. A magam részéről rengeteg bajom van ezzel az egész üggyel. Például az, hogy Szájer miért nem hagyta ott a pártját, amikor a Fidesz beindította a homofób uszítást? S az is a bajom, hogyan rúghat fel minden jogszabályt egy meghatározó politikai szereplő, s úszhatja meg ezt egy négy éves visszavonulással. Gondolom, persze kellő juttatással azért csak biztosították számára a megfelelő életet...

Most komolyan? Meg van lepődve?

Tudom persze, hogy egy végtelenül álszent és morálisan züllött világban élünk. Ennek minden oldalon megvannak a jelei. Nem csak Orbánék oldalán, hanem mindenütt. Nehezen kezelhető ez az új világ. Ahogy egy ócska szélsőjobbos vádjaira reagál a Zeneművészeti Akadémia rektora, ahogy egy vidéki zsidó vallási közösség nem enged valakit fellépni azért, mert egy teljesen megalapozatlan és igazolatlan állítást hallunk valakiről. El tudom képzelni, hogy logikus és fontos, hogy Magyar Péter egyedül induljon 2026-ban, de kérdem én, ehhez miért kell megalázni azokat, akik az elmúlt tizennégy évben próbáltak valamit tenni, még ha kudarcosan is. Nem lehet azt mondani rájuk, hogy lepaktáltak a Fidesszel, miközben azok, akik ezt mondják, mind ezt csinálták. Morális kérdés ez, kell-e, lehet-e belerúgni azokba, akik megpróbálták Orbán leváltását, még ha nem is sikerült nekik.

Meglehetős indulatot érzek önben, ilyet én legalábbis még nem tapasztaltam beszélgetéseinkben. Egy Szájer-reaktiválás ilyen érzelmeket váltana ki önből?

Nem csak a Szájer-ügyről van szó. Az foglalkoztat, hogy mintha a hagyományos politikai értékek tényleg válságban lennének a világban. Kiszabadult a szellem a palackból, s nehéz visszagyömöszölni. Nyilván nem vagyok pesszimista a végkifejletet illetően, a fejlett nyugati világ meg fogja oldani. Ausztriában is hiába nyerte meg a választásokat a szélsőjobb, nem ők alakítanak kormányt; Franciaországban is ezt látjuk, s a már említett Romániában pedig majd kiderül, hogy mi történik az elnökválasztás második fordulójában. A másik oldalon pedig azt már láttuk, hogy mi történt az Európai Parlament  választásán: majdnem kétharmadot vitt az értékalapú politikai elit. De mégis, mintha valamit nem jól reflektálnának azok, akiknek a felelősségük megtalálni a válaszokat. Elképedve nézi a világ, ahogy egy nőgyűlölő, kirekesztő, hazudozó, súlyos bűnöket elkövető bukott politikai szereplő nyeri meg az amerikai elnökválasztást, aki olyanokat mond, hogy a haiti bevándorlók megeszik az amerikaiak házi kedvenceit, a kutyákat és a macskákat. De a győzelme azért nem azt jelenti, hogy az egész Egyesült Államok meghülyült, hanem azt, hogy egy nagyon kiélezett helyzetben 2-2,5 százalékkal nyert Trump. És ez nálunk, a románoknál is így van. 

El van keseredve?

Mindez természetesen elkeseredetté, rosszkedvűvé, reményt vesztetté teszi az embert. Az biztos, hogy az értékalapú politikai elitnek van feladata, ami nem más, mint megtalálni a válaszokat, megoldásokat a fenti problémákra. Ezt meg kell tenniük azoknak, akik tényleg komolyan gondolják, hogy a politika nem csak egy játszótér, ahol az egyetlen cél a hatalom megszerzése és megtartása, akik szerint ez nem tét nélküli játék egy játéktáblán. Mert az nem járja, hogy valaki bármit tehet, reaktiválhatja, visszahozhatja a sok kárt okozott bűnözőt; s az sem, hogy ellophatja a fél országot, miként az sem, hogy nem számít, ha valaki a háza mellett, egy 1600 fős faluban, közpénzből stadiont épít, vagy hogy a barátja, a gyereke, a hozzátartozói mindent visznek. Jelzésértékű, hogy ma már ott tartunk, hogy Orbán a focirajongása miatt egy fontos nemzetközi találkozót a Puskás Ferenc stadionban rendeztet meg, bizonyára újabb százmilliókért építve rá egy megfelelő helyszínt. Nem járja, hogy ez sem számít, hogy megmutatja, mert megmutathatja. Ugyanez a gátlástalanság, az érték nélküli, csak a hatalomról szóló játszma érhető tetten a Szájer József-jelenségen.