Fleck Zoltán: az olyan vendéget, aki folyamatosan az asztalra köp, többet nem hívják meg

Miért tetszik a kormánynak a veszélyhelyzet, mi haszna van belőle? 

Kényelmesebb és egyszerűbb így kormányozni, nem mintha a parlament akadálya lenne bárminek. Véleményem szerint ez egy szimbolikus dolog is, azt akarja üzenni, hogy nincsen semmi, ami megfékezheti a kormány akaratát, szándékait. Ezen túl, hadd érezze minden állampolgár azt az „óvó tekintetet és kezet”, ami csak a kormányé lehet, másé nem. A parlament pedig akármennyire is korlátozott, mégis csak a nyilvánosságnak egy tere. Egy-egy törvényhozási aktusnál elhangozhatnak ellenvélemények is, amire egy-két újságíró még rá is „ugorhat”, és még úgy tűnhet, mintha az egy legitim vélemény lenne, holott semmi köze a politikához. A politika szerintük az, amit a kormány csinál. 

A kormány a propagandájában mekkora és milyen szerepet szám a veszélyhelyzet meghosszabbításának?

Rendkívüliséget akar sugallni. Ez azt jelenti, hogy a felhatalmazása igen tág, és szokjunk hozzá, állandó veszélyben élünk, tehát van egy félelemkeltő üzenete is a dolognak. Érezze az állampolgár, hogy ez a felhatalmazás nem egyszerűen közjogi, hanem azért van, mert a világ ilyen veszélyes, emiatt van szükség stabilitásra, erőre, harciasságra és még sok olyan dologra, ami ehhez a militáns kultúrához tartozik. Ezt pedig a kormány erősen akarja velünk tudatni.

Közben mintha az Európai Unió magatartása is megváltozott volna Magyarországgal szemben. Ha szükségesnek látják, a közös állásfoglalások ügyében egyszerűen megkerülik a magyar véleményt. Erre több példa is volt az utóbbi napokban. Lehet, hogy az EU rájött, hogy egyszerűen nem kell figyelni a magyarokra? 

Egy demokratikus közösségnek az egyetlen egészséges önvédelmi reflexe, hogy a szabályokat felrúgó renitenst nem tekinti partnernek. Nekem, mint újságolvasónak kicsiben ugyanez az érzésem van. Felháborodom azon, hogy a demokratikus sajtóban is tele vannak a híroldalak olyan emberek véleményével, akik egyáltalán nem érdekesek. Folyamatosan hülyeséget beszélnek, állandóan akadályozzák a humanisztikus véleményeket, társadalmi áramlatokat, vagy adott esetben a döntéseket. Természetes védekezés, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket. Egy olyan vendéget, aki folyamatosan az asztalra köp, a legközelebbi vacsorára már nem hívjuk meg. 

Hová fog ez vezetni?

Valamilyen következményének kell lennie annak, hogy a modern demokrácia egyetlen fontos működési elvét, a konszenzuskeresést tíz évig próbálta az EU dialógusként, párbeszédként értelmezni. Kiderült, párbeszédet csak olyanokkal lehet folytatni, akik legalább minimális szinten becsületesek, és nem rúgnak fel minden megállapodást, nem mondanak ellent állandóan önmaguknak. 

Nekünk, magyaroknak pedig abba kell belenyugodnunk, hogy rendkívüli jogrendben fogunk élni ezentúl? 

Akárminek hívhatjuk, teljesen mindegy, hogy közjogilag milyen státuszban van, ez akkor is egy autokrácia, ami a demokrácián kívül áll. Megteszi nekünk azt a szívességet a kormány, hogy közjogilag is bebetonozza a rendkívüli állapotot. Ez azt jelenti, hogy a kormánynak nincs semmilyen közjogi gátja, vagyis nincs jogállami korlát, nem is demokrácia. Ez csak egy közjogi kifejezése annak, ami működik. Egyébként abból is látszik, hogy tényleg értelmetlen a dolog, hogy e nélkül is ugyanúgy kormányozna, mint ezzel együtt. Akkor sem lenne jogállam és demokrácia, ha nem lenne kihirdetve vagy meghosszabbítva a vészhelyzeti állapot. Tulajdonképpen könnyebb azért itt nekünk, akik azt mondjuk, hogy tessék átnézni a hazugságokon, és megnézni, hogyan működik a rendszer. Az saját magáról állítja ki folyamatosan a bizonyítványt.