Fleck Zoltán: az Orbán-kormány terjeszkedésének kulcsa a pénz és a hatalom
Az Orbán-kormány bármilyen önkormányzati, vagy társadalmi ellenkezés esetén presztízskérdést csinál abból: ha egyszer eldöntött valamit, abból nem visszakozik. Így van ez rádió egykori épületeinek lebontása ügyében is. A megmentésért folyó küzdelmet pedig politikailag kilátástalanná teszi, hogy Józsefváros nem baráti önkormányzat – véli Fleck Zoltán. A jogszociológus szerint nyugodtan feltételezhetjük, ha a kabinet valamihez feltétlen ragaszkodik, akkor abban vagy pénz van, vagy lehetőség a hatalom növelésére. Ez egy állandóan terjeszkedő hatalmi logika.
Józsefváros a Lex Pázmány után egy közigazgatási perben és az Alkotmánybíróságon is megpróbálja megállítani a Rádió-épületek bontását, ezt Pikó András Facebook-posztjában tette közzé. Ön szerint győzhet Józsefváros a Magyar Rádió egykori épületeinek megmaradásáért folytatott harcban?
Az ügy jogi részleteit, azt, hogy az építésügyi jogszabályok mit mondanak erre, nem nagyon ismerem. Ám ami a politikai tartalmi része ennek az ügynek, az kilátástalanná teszi a küzdelmet, mert Józsefváros – mint tudjuk – nem baráti önkormányzat. Mostanában pedig a helyi érdekeket védve, még fideszes önkormányzatok is szembekerültek a kormánnyal. Tehát nincs esélye olyan intézménynek, amelyik a saját döntési hatáskörét, az autonómiáját védené. Az elmúlt évek alatt kiszedtek az önkormányzatok kezéből minden hatáskört, és a köz ügyeiben – az iskoláktól kezdve egy csomó mindenben – ott maradtak a feladatok, amelyeket nem tudnak teljesíteni, mert a pénzt is elvonták tőlük. Persze végső soron egy ilyen bontás is megtámadható a bíróságon, de onnan kezdve, nem lehet tudni, hogyan fog végződni az ügy.
Ez is politika?
Sajnos, a józsefvárosi ügynek is politikai természete lett. Az lenne a természetes, ha szakmai szempontok vitatkoznának egymással. Most attól félhet a helyben lakó, hogy nem szakmai, hanem presztízs és hatalmi szempontok döntenek.
De túl azon, hogy a kabinet tervei szerint bővítenék a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, s ennek jegyében lebontanák a Magyar Rádió korábbi épületeit, miért olyan fontos az Orbán-kormánynak, hogy még egy rendelettel is fölülírja az önkormányzat döntését?
Az a helyzet, hogy ez egy nagyon értékes ingatlan, egy olyan ingatlan, amelyet – ha megépül a campus, akkor – egy újabb tollvonással el lehet venni, vagy más „barátnak” adni. Ezek az úgynevezett baráti felsőoktatási intézmények, amelyeket átalakítottak, vagy egyházi intézmények lettek, egészen más kezelés alatt vannak. A másik oldal az Andrássy Egyetem. Csak emlékeztetnék rá, hogy az az épület az ELTE szociológiai tanszéke volt sokáig, és évtizedekig állt ott felállványozva és nem rendbe hozva. A józsefvárosi ügyben nyilván ingatlanszerzésről is szó van. Én nem tudom eldönteni, hogy szakmailag, építészetileg kinek van igaza. Nem értek hozzá, nem is akarom eldönteni, de az biztos, hogy a helyben lakóknak, az önkormányzatnak lehetne szava abban, hogy mit akar, és ezt egy konszenzusra törekvő kormány felismeri.
Miért ír mindent fölül a politika Magyarországon? Tényleg mindent a saját tulajdonának tekint ez a kormány, ingatlanokat ajándékoz, kisajátít, törvénnyel mindent felülír, magyarul hűbéri uradalmának tekinti egész Magyarországot, azt vesz el és attól, ahonnan és akitől akar?
Amikor a presztízs-szempontokat említettem, akkor arra gondoltam, hogy presztízskérdést csinál a kormány: ha egyszer eldöntött valamit, abból nem visszakozik. Bármilyen önkormányzati, vagy társadalmi ellenkezés is van. Főleg, ha olyanok ellenkeznek, akiket könnyű lejáratni, és eleve az „ellenség térfelén vannak”. Az nem biztos, hogy mindent megtehet a kormány, de az biztos, hogy fenn akarja tartani a mindenhatóság látszatát. Azon alapul a hatalma, hogy ilyen eseteket nem veszít el. Ezért kell minden döntési fórumon az ő embereinek ülniük. Különösen azokat az ügyeket nem szabad elveszítenie, amelyekből neki gazdasági, vagy politikai haszna származik. Ezért aztán nyugodtan feltételezhetjük, hogyha valamihez feltétlen ragaszkodik, akkor abban vagy pénz van, vagy lehetőség a hatalom növelésére. Ez egy állandóan terjeszkedő hatalmi logika.
Ez elég szörnyű Magyarország jövőjére nézve…
Az biztos. Minden szempontból. Olyan helyeken voltak sikeres ellenkezések, ahol már tulajdonképpen az egész környezetet átalakította. Ilyen a Balaton környéke és a kikötők világa. Ott egy-két helyen sikerült a helyieknek részleges eredményeket elérni, de tulajdonképpen az egész Balaton már az övék. Azokon a helyeken, ahol stratégiai fontosságú vagy nagy értékű ingatlanok vannak, ott számíthatunk rá, hogy az ország az övék.
És mit tehetünk mi?
Amíg ez a csoport van hatalmon, addig nagyon keveset. Azon kéne elgondolkodni – és ezt már most kellene mondani ellenzéki politikusoknak és mindenki másnak is –, hogy értéke van a köz szavának, és a köztereknek, és még ha igaza is van a kormánynak egy-egy döntésben, akkor is meg kell hallgatnia az ott lakókat, az autonómiával rendelkezőket, nem lehet lesöpörni a társadalmi véleményeket. Jelen helyzetben csak annyit lehet tenni, hogy azt kell mondani: tessék minket meghallgatni, az önkormányzatnak szót adni, figyelembe venni a véleményét! Az is fontos, hogyha majd eltűnik ez a politikai garnitúra, mit lehet tenni a közterekkel. Már most be lehet jelenteni, hogy a köz döntése, a közterületek és a közügyek fontosak lesznek, azok nem sajátíthatók ki. Ezt kéne mondani, de nem hallom azt a hangot, amelyik folyamatosan azt mondaná, hogy mi egy olyan kormányt akarunk működtetni, amelyben a köz ügyei valóban a köz érdekét szolgálják.
|
A józsefvárosi ügy dióhéjban Az Orbán-kormány tervei szerint bővítenék a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, s ennek jegyében lebontanák a Magyar Rádió korábbi épületeit. Pikó András, Józsefváros polgármestere emiatt egy rendeletben helyi védettség alá helyezte az egykori székházat, ám a legújabb változtatás miatt az Orbán-kormány rendelete szerint mindez nem számít. A Magyar Közlöny december 22-i számában ugyanis megjelent a 626/2023. (XII. 22.) rendelet, ami arról szól, hogy az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktus miatt a hatóságoknak nemcsak a helyi önkormányzat által meghatározott örökségvédelmi követelményeket, helyi védelmet, hanem az önkormányzat által kihirdetett változtatási tilalmat sem kell figyelembe venniük az állami kiemelt beruházások ügyében, ráadásul emellett a szükséges közútkezelői engedélyeket sem az önkormányzat, hanem a közlekedési hatóság adja ki mostantól. Pikó András, Józsefváros polgármestere Facebook-oldalán azt írta minderről: „A Lex Pázmány véglegessé tette az önkormányzatok és a magyar lakosság kiszolgáltatottságát és jogfosztottságát a területükön, a szomszédságukban építeni akaró állammal, vagy kormányzati kegyben lévő beruházóval szemben. Ez a jogfosztás egyenes következménye annak, hogy egy partnerségért és társadalmi egyeztetésért küzdő önkormányzat minden törvényes eszközzel élt annak érdekében, hogy az életüket meghatározó döntések ne az általa képviselt lakosok nélkül, a fejük felett szülessenek. A jogfosztás oka tehát egy helyi ügy, de a kormány által választott „megoldás” nem csak a józsefvárosi lakosok és önkormányzat jogait vette el rendeleti úton, hanem minden magyarországi állampolgárét és önkormányzatét. A folyamat, aminek látszólag a végére értünk, rengeteg tanulságot hordoz közállapotainkat és a jövőnket illetően. 1) Nincs olyan írott vagy íratlan szabály, elv, vagy törvényi akadály, amit ne hágna át a kormány, ha hatalmi, politikai vagy gazdasági érdekei ezt diktálják. Ha kell, rendelettel írnak felül törvényt, vesznek el jogot, hatáskört, vesznek semmibe helyi véleményt, akaratot, szomszédok jogait. 2) Nem számít az adott szó, ígéret, ez a kormány az adott szavát is bármikor megszegi. A Pázmány Campus ügyében az első, lakosságot bevonó társadalmi egyeztetést 2022 elejére ígérték, de megszegték az adott szavukat és az emiatt tiltakozók, a társadalmi egyeztetésért küzdők ellen politikai rágalomhadjáratot indítottak. 3) Nincs két Fidesz, egy az ország vezetésében, és egy helyben. Csak egyetlen Fidesz van, amely csak a hatalmat szolgálja. Józsefvárosban inkább gyáván menekülőre fogta, minthogy azok mellé álljon, akiknek az érdekeit védeniük, képviselniük kellene. Sehol sem képviselik a helyi lakosokat a hatalommal szemben, mindig a hatalmat képviselik a helyiekkel szemben. 4) Nincs az az ár, ami drága lenne a hatalom akaratával szemben. A Pázmány ügye azt bizonyítja, hogy nem számít a pénz, több ezer ember életének és otthonának biztonsága. Egyetlen hatástanulmány nélkül bontanak és majd építenek, nem tudjuk milyen hatása lesz ennek a közelben lévő épületekre, és a bennük élőkre. Ez így nem beruházás, hanem kockázatos emberkísérlet. 5) Ezeket a döntéseket emberek hajtják végre, akik a kormányzati döntés és akarat mögé bújnak. De ha az emberkísérlet, ne adja Isten, rosszra fordul, akkor személyes felelősséget kell viselniük nekik is. A legnagyobbat azoknak, akik megrendelőként és kormányzati felelősként jegyzik a Pázmány-beruházást: Lázár János miniszter és Lánszki Regő államtitkár, Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora. Polgármesterként arra esküdtem fel, hogy a józsefvárosiakat fogom szolgálni, az ő érdekeiket fogom védeni. Alkotmánybíróságon és közigazgatási bíróságon fogjuk megtámadni a meghozott döntéseket és mindent megteszünk, hogy csökkentsük a lakosaink érdeksérelmét és azokat a veszélyeket, amelyeket egy előkészítetlen, felelőtlen bontás okoz. Mindezek ellenére, a Magyar Rádió épületeinek bontása nemsokára elkezdődik. A magyar jogállam lebontása ezzel egy újabb állomásához érkezik.” |
