Fleck Zoltán: Magyarországon senki és semmi sem független Orbántól

Matolcsy György jegybankelnök parlamenti beszédében éles kritikát fogalmazott meg, és szembement a kormánnyal, most már Orbán Viktorral is. Mitől ilyen bátor a jegybankelnök?

Ennek többféle magyarázata is lehet. A dolog részleteiről, a személyiség belső vívódásairól, és egyéb szervezeti tényezőkről nyilván keveset tudunk, úgyhogy tulajdonképpen csak racionálisan találgathatunk. Ennek eléggé szűkek a körei, mert ezek a döntések nem mindig racionálisan következnek be. Nyilvánvalóan van egy súlyos szakmai vita, ami régóta tart. Varga Mihály pénzügyminiszter – tehát a kormány – és az MNB között egy másik típusú gazdaságpolitika körvonalazódik. Ennek azonban nincs sok jelentősége egy olyan rendszerben, ahol a kormánynak nem nagyon van se ellenlábasa, se kontrollja, és végső soron mindig neki lesz igaza. Ami – függetlenül az MNB elnökétől – általánosan a Parlamentben zajlik, az a magyar politikai rendszerben nem lényeges, hiszen az országgyűlés ki van iktatva. Ott bárki szabadon beszélgethet, ölelgethet parlamenti képviselőket, nevetgélhet a másikon, és mondhat akár kritikus dolgokat is, nem ez alapján fognak eldőlni a dolgok. Ugyanakkor Matolcsy György egy szakmai közegben is van – én ehhez nem értek, de azt mondják a hozzáértők, állítólag a Magyar Nemzeti Bankban még vannak szakemberek –, és nyilván van egy szakmai nyomás, hogy képviseljen valamilyen szakmai álláspontot a politikai arénában. Ám ennek a következményei a magyar kormány gazdaságpolitikájára nézve meglehetősen „vékonyak” lesznek, mert a kormány azt csinál, amit akar. 

Jogilag lemondathatja a kormány Matolcsyt?

A törvényben az van, hogy a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, és menti fel. Ez nagyon sok szereplőnél így van. A helyzet ez, de még ha nem is ez lenne, miért ne lehetne egyik napról a másikra módosítani az Alaptörvényt? Nem hiszem, hogy bármi akadálya lenne megszabadulni Matolcsytól. Bizonyos értelemben ez a miniszterelnök számára is egy szelep, hivatkozhat arra, hogyha baj van, akkor az azért van, mert az MNB akadályozta a kormány politikáját. Sok ilyen nem jogállami megfontolás is szerepet játszhat ebben. Visszatérve a kérdésre, van egy jogi válasz arra, persze, leválthatják Matolcsyt, mert csak az a garancia, hogy a köztársasági elnök nevezi ki, vagy menti fel. De milyen garancia a köztársasági elnök? Ám, ha mondjuk ad absurdum csak az Alkotmánybíróság jóváhagyásával lehetne ezt megtenni, az mit garantálna? Vagy mit, ha a parlamenti kétharmaddal, netán az MNB Monetáris Tanácsának a javaslatára lehetne megtenni? Mindenki és minden intézmény a miniszterelnök kezében van. Persze, jogilag is, meg de facto is leváltható Matolcsy, de lehet, hogy az hajt politikai hasznot, ha hagyják beszélni.

Tulajdonképpen mennyire független a jegybankelnök?

A jogállamokban feltétel, hogy függetlennek kell lennie a jegybanknak, ráadásul úgy, hogy együtt kell működnie a kormánnyal. A gazdaságpolitikában azért az nem jó, hogyha kétfelé rángatják a gazdasági döntéshozatalt. Fontos, hogy a pénzügypolitika és a gazdaságpolitika koherens legyen. Ezért nem szakértőként is azt gondolom, hogy eléggé hátrányos következményei lehetnek a piacokon is, ha folyamatosan azt látják, hogy a kormány gazdaságpolitikája eltér a jegybankétól. Ezeket a konfliktusokat meg szokták oldani. Nálunk semmi nem független, nem tud igazán független lenni. Ami történik az MNB-ben, az a miniszterelnök jóváhagyásával történik. Ha nem tetszett volna neki, amit az MNB alapítványokkal csinálnak, akkor nem csinálták volna. Ha nagyon nem tetszene neki, és akadályozó tényezőnek látná Matolcsy György parlamenti felszólalásait, akkor Matolcsy György nem lenne jegybankelnök. Őszintén szólva, ez a függetlenség alig-alig létezik.

Nem először bírálta Matolcsy keményen a kormány gazdaságpolitikáját, már tavaly decemberben, a parlament gazdasági bizottságában is támadta azt. Ám előtte való hónapban, novemberben „véletlenül” kiderült Matolcsy Ádámról – a jegybankelnök 36 éves fiáról –, hogy a kormányfő földije (Mészáros Lőrinc) és veje (Tiborcz István) után ő is a százmilliárdosok ligájába igazolt. Lehet, hogy innen ered Matolcsy indulata?

Az is lehet, és az is lehet, hogy fordítva van, vagyis ezeknek a dolgoknak a kiszivárogtatása, vagy sugalmazása a kormány zsarolótechnikájának része. Ez belefér egy olyan hatalomgyakorlásba, ahol az eszközökben nem nagyon válogatnak. A helyzet az, hogy van egy felület, amit látunk, és van egy másik felület, ami az elmúlt 12 év alapján valószínűleg működik. A nyilvánosság csak következtethet arra, hogy kiről mik derülnek ki, milyen típusú üzelmekben vett részt, és azt hogyan kezelik. Amit látni a jogrendszerből és a működésből, az az, hogy meglehetősen kérdéses a függetlensége bárkinek ebben a rendszerben, ahol az intézményes garanciák egyike sem működik. 

Ön jogszociológusként mit gondol, hová vezethet az, ha az ország vezetésében – ahogy Matolcsy mondta – elvi ellentét van a kormány és a jegybank között? 

Egy közvetlen következménye biztosan van, bizalomvesztéshez vezet és sok minden más miatt ez kritikus lehet. Elsősorban nem a magyar állampolgárok bizalmáról van szó, mert az sok minden mástól függ. Itt a befektetők, az európai intézmények bizalmáról van szó, és ez a bizalom nagyon jelentős kérdés a piacon. Abban, hogy milyen besorolásban vagyunk, milyen kategóriába kerülünk a befektetők különböző monitorozó listáin, nagyon nagy szerepe van annak, azt látják-e, hogy Magyarországon alkotmányos eszközökkel meg tudják oldani a különböző konfliktusokat, vagy ide-oda rángatják a magyar gazdaságpolitikát. Egy olyan helyzetben, amikor óriási az eladósodás, nem jön az európai pénz – és valószínűleg nem is fog jönni, de ha jönne is –, súlyos károkat okoz egy ilyen típusú konfliktus, a bizalomvesztés. Nem arról beszélek, hogy a Matolcsynak nem kéne akármit is elmondania, hanem arról, hogy egy kiegyensúlyozott, alkotmányos diszkusszióban ezt lehet kezelni. Nálunk a nyoma sincs egy ilyen típusú eljárásnak. 

Jelentheti-e ez azt, hogy repedeznek a NER falai?

A NER, mint olyan, eleve nem egy stabil intézmény. Stabilnak azt a szervezetet, vagy politikai rendszert mondhatjuk, amelyik képes szabályozott módon megoldani a konfliktusait. Nálunk a konfliktusokat elfojtják, kiiktatják. A kritikus véleményeket megzsarolják, eltüntetik, elhallgatják. Nem is arra gondoltam, hogy ez egy stabil rendszer lenne, de attól még sokáig működhet. A repedezés is létezik. Egy olyan rendszerben, ahol a kormánytagok nem autonómok vagy függetlenek, ott igazából csak látszólagos az, hogy egy hangon beszélnek. Hogy mi van a mélyben, azt csak elképzelni tudjuk, mert nem nagyon látunk bele. Néha ilyen jeleket tapasztalunk, és abból következtethetünk. Én azt hiszem, igen repedezik a NER fala. Minél válságosabb lesz a helyzet, az eladósodás, az EU-s politika, a háborúban való pozíciónk morális elviselhetetlensége, a felsőoktatással kapcsolatos őrület, az elit gyerekeit is érintő közoktatási megalázás. Mindez – és még egy csomó más – érintheti a NER szavazóbázisát is. Ettől repedezik a NER fala.