Focikönyv-bemutató Felcsúton

Dr. Dávid Ferenc       2020. június 1. 14:22 2020. jún. 1. 14:22

A futball mindig vigasz és elégtétel volt a magyar ember számára” - mondta Orbán Viktor miniszterelnök, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (PFLA) alapítója szombaton, Felcsúton, ahol bemutatták a „Labdarúgás és tudomány” című tanulmánykötetet, ami a felcsúti klub webshopjában 12500 forintért vásárolható meg. Orbán így folytatta: „Úgy értjük a futballt, hogy az nem más, mint zseniális megsejtések és ihletettségek története. Futballistákra van szükség, akik kimennek a pályára, és ott valami olyat tesznek, ami senki másnak nem jutott volna eszébe. Ide szeretnénk eljutni. Könyv már van, tudomány, elmélet már van, futballisták kellenek. Várjuk, hogy a kötet tartalma átköltözzön a valóságba, s lássuk a gyerekeket, akiknek már ott van a lábukban a tudomány, hogy képesek egyetlen mozdulattal felülírni mindazt, amit a szakemberek leírnak. Ez a kötet segítségére lesz mindenkinek, hogy futballistákat neveljenek.”

Lehet, hogy sokat késett ez a könyv? 1969. december 3-án a magyar labdarúgó-válogatott 4-1-es vereséget szenvedett Marseille-ben a csehszlovák csapattól. Ezzel Magyarország – a futballtörténelem során először – elbukott egy vb-selejtezőt, és nem jutott ki a mexikói vb-re. Végh Antal  még 1974-ben, „Miért beteg a magyar futball?” és 1986-ban „Gyógyít6atlan?” címmel (hatot kaptunk a Szovjetuniótól)  írt könyvet a magyar foci akkori állapotáról. Mindkét könyv címe végén kérdőjel szerepel, és így utólag visszagondolva, a feltett kérdés 40-50 év távlatában talán megválaszolható. Ma már sokan tudjuk, hogy miért válságágazat hazánkban a labdarúgás. Egy újabb könyv segíteni fog a „feltámadásban”?

1986-ban jártunk utoljára vb-n, és a 2016-os franciaországi EB-re is csak azért jutottunk ki pótselejtezővel, mert 24-re emelték a tornán résztvevők számát. Itt voltak jó meccseink, de azt követően, visszazuhantunk az európai harmadosztályba. Akkori „sztárjaink” (Gera, Király) visszavonultak, Szalai megkopott, Dzsudzsák Balázs meg továbbra is az arab világban bohóckodik. Ellentétben az PFLA alapítójával, számomra (sajnos) ritkán jelent vigaszt és elégtételt a magyarok szereplése, mivel leggyakrabban rossz játékkal és vesztesként hagyjuk el a pályát. Legyen szó klubcsapatról, vagy válogatottról. A labdarúgás tényleg varázslatos sportág, és valóban kell hozzá ihletettség. De ez édes kevés: tehetség, szenvedély, harci szellem, erő és csiszolt tudás nélkül semmire nem megyünk. Az 1875-ös alapítású angol Blackburn Rovers F.C. latin mottója az „Arte et labore”, amelyet a városi címerből vettek át, s szó szerint azt jelenti, hogy „Művészet és munka által”, de a csapat fordításában így hangzik: „Tehetség és kemény munka”. Ilyen egyszerűen állnak a focihoz a ködös Albionban.

 A magyar labdarúgás elmúlt évtizedeiben alig-alig bukkantak fel futball-fenoménok, és akik mégis felszínre kerültek, azok nagyon hamar leszerepeltek. Vajon miért? Erre is választ ad ez a tankönyv? Tíz éve „állami felügyelet” alatt focizgatnak a labdarúgóink úgy, hogy közben meghonosodott az akadémiai rendszer is. A végrehajtó hatalom és a törvényhozás – a kormányfő akaratának megfelelően – számolatlanul adta a pénzt a sportágnak, de sajnos a színvonal alig-alig emelkedett. És az is csak attól, hogy az alaposan feltőkésített Ferencváros és Videoton képes volt vásárolni néhány közepesnél jobb képességű ukrán és délszláv focistát. A nemzeti válogatott mérlege siralmas. Mit és kit adott az akadémiai szisztéma a magyar labdarúgásnak? Mit is mondott a miniszterelnök? „Könyv már van, tudomány, elmélet már van, futballisták kellenek.” Tehát akkor ő is tudja, hogy Magyarországon pillanatnyilag nincs valódi labdarúgás, nincsenek igazi futballisták. Minden évben lehet könyveket írni, újabb akadémiákat alapítani és vadonatúj stadionokat építeni – de mindez csak akkor segít, ha a sportágban a teljesítmény-központú finanszírozás és az igazi versenyszellem meghatározó szerepet kap. Addig smafu az egész. A legjobb tankönyv sem ér semmit, ha nincs jó pedagógus (edző), nincs egészséges rivalizálás (korosztályos bajnokságok), és hiányzik a következetes számonkérés, a teljesítményhez illeszkedő finanszírozás.

A könyvbemutatón készült 35 fős csoportképen a miniszterelnök társaságában feltűnik az MLSZ elnöke, a mindenhol (is) jelenlevő Schmitt Pál, a Testnevelési Egyetem rektora (Mocsai úr) és még sokan mások. A fotón viszont nem látható egyetlen fiatal labdarúgó sem, holott ez a tankönyv – remélem –, hogy az ő érdeküket, az ő fejlődésüket szolgálja. Szóban és írásban a magyar foci mindig a csúcson volt. Mikor lépünk már előre a valódi rangsorban, mikor lesz a játék is világszínvonalú? Újabb ötven évet kell erre várnunk? Persze, addig még sok tankönyvet lehet írni.