Fokozódó ellenállás az oktatásban

Magyarországon a tanárok tanítanának, a diákok tanulnának, ha meglennének ennek a feltételei. Sajnos azonban már rég nincsenek. Sok víz lefolyt a Dunán azóta, hogy a Fidesz-KDNP kormány átalakította a közoktatást közneveléssé, és új törvényt fogadott el 2013-ban. S bár az elején a pedagógusok, a szülők, a diákok – a társadalom többi tagjával együtt – csak kapkodták a fejüket a nagy átalakításban, a Fidesz-kormányok azóta is tartó poroszos és ókonzervatív elveket és ideákat élre állító munkájának köszönhetően, mára sikerült elérni, hogy összedőljön, fenntarthatatlan legyen Magyarországon a közoktatás. Sok iskolában pusztán gyermekmegőrzés folyik tanítás címszó alatt, és az esélyegyenlőség a jövő távolába költözött. 

Az ok? Az egyik, hogy a megalázóan alacsony bérek miatt sok pedagógus elhagyta, elhagyja a pályát, s minthogy többségük egyre idősebb, ha tehetik, nyugdíjba vonulnak. A pedagógustársadalom korfája a Magyar Tudományos Akadémia oktatási kiadványa szerint 2008 és 2018 között az idősebbek felé tolódott el: az 50-59 éves tanárok aránya 27-ről 35 százalékra, a 60 évesnél idősebb pedagógusoké pedig 2-ről 9 százalékra nőtt. Ezzel párhuzamosan viszont a 30 évesnél fiatalabb tanárok aránya 9-ről 6 százalékra, a 30-39 éves korcsoporté pedig 27-ről 18 százalékra csökkent. Ennek következtében mára óriási pedagógushiány alakult ki. A PSZ szerint már jelenleg is több, mint 10 ezer főállású pedagógus hiányzik az oktatásból, és ez a szám csak nőni fog, hiszen nem csak, hogy harmadára csökkent a pedagógusnak készülők száma, de, ha a diploma megszerzése után el is kezdik a tanítást, jó harmaduk már az első években elhagyja a szakmát. 

Amióta a Fidesz-KDNP átalakította a közoktatást közneveléssé, történt még egy nagyon fontos dolog. Mára a társadalom is megértette, a pedagógusok harca nem csupán bérharc. Arról is szól, hogy lesz-e még valaha Magyarországon megfelelő létszámú és jól képzett pedagógusgárda, amely meg tudja akadályozni, hogy a társadalom jelentős része beleragadjon a tudatlanságba. Ez a küzdelem arról is szól, hogy ne legyen megtaníthatatlan mennyiségű, és az életben, pláne a munkaerőpiacon egyáltalán nem hasznosítható tananyag, ne legyenek korszerűtlen tankönyvek, a diákok ne legyenek ugyanúgy túlterheltek, mint a pedagógusok.

A kormánynak azonban esze ágában sincs orvosolni a meglevő gondokat, többek között inkább az ellenőrzések és a sztrájkjog szigorításával, az utóbbi láthatatlanná tételével, a polgári engedetlenkedők kirúgásával és fenyegetésével „válaszol” a problémákra. Amennyiben ezt válasznak lehet tekinteni. Sőt, újabb módszerek is vannak már a pedagógusmegmozdulások láthatatlanná tételére, tudtuk meg Nagy Erzsébettől, a PDSZ ügyvivőjétől. Mint mondta, azokban az intézményekben, ahol sokan sztrájkolnának a pedagógusok, nemhogy rendkívüli szünetet rendel el az intézményvezető – van, ahol még azt –, de van, ahol rendkívüli tanrendet is. Bár ilyen jogilag nem létezik, ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek úgy állítják össze az aznapi óráikat, hogy azokba az osztályokba, ahol sztrájkol a pedagógus, olyan pedagógust „rendelnek”, aki nem sztrájkol. Egyszerűen átírják az órarendet, így próbálják eliminálni a sztrájkot. De már a gyerekek sem maradnak ki a fenyegetésből. Az egyik budapesti szakképző intézményben az igazgató közölte a diákokkal, aki nem lesz benn az első két órában, de meglátják fotón, vagy a tévében, hogy részt vett az élőláncban, nem fogják elfogadni tőle az arra a napra szóló szülői igazolást.

Pedig jó lenne, ha a kormány végre komolyan venné a tiltakozókat, és a tiltakozások okát is. Néhány napja megszólaltak a külföldön tanuló diákok, akik nem oly rég hagyták maguk mögött a magyar köznevelést. Nyílt levelükben kiálltak volt tanáraik és diáktársaik mellett. Azt írják: „Mi, külföldön tanuló magyar egyetemi hallgatók megbotránkozva figyeljük a mai magyar közoktatás helyzetét. Értjük ezalatt volt tanáraink méltatlanul alacsony fizetését; a közoktatásban tanuló magyar diákok folyamatosan romló, nemzetközi összehasonlításban rossz átlagteljesítményét; a szegregált oktatási rendszert, amely felzárkóztatás helyett ellehetetleníti a hátrányos helyzetű diákok előremenetelét; illetve a túlzottan központosított állami oktatást, amely nem teszi lehetővé a döntések szakmai alapú, hatékony meghozatalát.

Nekünk, külföldön tanuló magyar diákoknak is megvoltak a saját tapasztalataink a magyar közoktatásban. Láttuk a tanáraink leterheltségét, az igazságtalanul hátrahagyott, hátrányos helyzetű diáktársaink tehetetlenségét, illetve tapasztaltuk a hiányos, nem a 21. század kihívásaira szabott tanterv hatásait.

Szeretnénk viszont kifejezni végtelen hálánkat volt tanáraink felé, akik minden kihívás ellenére, óriási odaadással tették lehetővé azt, hogy most külföldi felsőoktatási intézményekben is megálljuk a helyünket. Volt tanárainknak köszönhetjük azt a magyarságtudatot is, melyet egyetemi éveink alatt nemhogy nem vesztettünk el, de elkezdtünk még inkább magunkénak érezni.

Fontosnak tartjuk azonban azt is kimondani, hogy a közoktatás évtizedek óta romló állapotáért a jelenlegi magyar politikai és társadalmi berendezkedés is felelős. Az a berendezkedés, amelyben a közszolgálati média volt arca a tényszerűségre nemhogy nem törekszik, de a tények létezésében nem is hisz; ahol ugyanezen médiumtól kiszivárgott hangüzenet igazolja az agresszív politikai elfogultságot, melyet bátran nevezhetünk propagandának; ahol politikai kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek sokszoros esélyekkel indulnak közbeszerzési pályázatokon, megcsúfolva ezzel mind az igazságos verseny, mind pedig a közpénz értékét; illetve amelyet – a nemzetközi elemzői és akadémiai konszenzust követve – az Európai Parlament demokratikusan választott képviselőinek elsöprő többsége kiáltott ki választásos autokráciának.

Nem véletlen tehát, hogy ez a rendszer aránytalanul korlátozza a tiltakozó tanárok sztrájkjogát, majd megtorlással igyekszik elhallgattatni őket; illetve, hogy médiája nem számol be a megmozdulások valós méretéről.

Mi, külföldön tanuló magyar hallgatók szilárdan állunk ki a volt tanáraink és diáktársaink mellett az általuk vívott hősies harcukban, illetve fejezzük ki erős kétségeinket a jelenlegi hazug, kirekesztő és vezérelvű politikai berendezkedéssel szemben.”

A pedagógusok, diákok és szülők együtt fogadták el kilenc pontos követelési listájukat az október 23-i tüntetésen. Ez a következő:

Változást az oktatásban!

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!

2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!

3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!

4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!

5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!

6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!

7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!

8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!

9. Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!