Formálódik a Budapest NERport
Orbán Viktor célja, hogy minden jövedelem, vagyon közvetlenül vagy közvetve hozzá tartozzék, jogellenesnek ez soha ne minősüljön, és ő folyamatosan fenntarthassa az ellenőrzést. Így jellemezte a Budapest Airport megvásárlásával kapcsolatos kormányzati szándékot Csillag István közgazdász. A volt miniszterrel annak kapcsán beszélgettünk, hogy a kormány törvényt módosítana, a repülőtér működtetését átengedné egy állami érdekeltségbe tartozó gazdasági társaságnak.
Mi a célja a törvénymódosításnak, mit készítenek ezzel elő?
Hasonló jellegű tulajdonosi megoldást, mint amit a Vodafone esetében láttunk. A Vodafone megvásárlását valójában egy magántársaság, a 4iG hajtotta végre, de minthogy nem lett volna se elég pénze, se megfelelő ráhatása az eladóra, ezért pénzügyi, hatalomtechnikai, befolyásszerzési mankóként az államot használták. A repülőtér története is hasonló. Arról szól, hogy egy vélhetően magántulajdonban lévő, repülőtér-üzemeltetéssel foglalkozó társaság az államot használja föl arra, hogy megkerülhessen bizonyos szigorú szabályokat. Előírás, hogy bizonyos vagyonelemek kizárólagos állami tulajdon tárgyai lehetnek, illetve csak koncesszióban és meghatározott időre szerezhető meg az azokhoz kapcsolódó üzemeltetési jog. Ez az új jogszabály azt szolgálja, hogy a két szigorú szabályt próbálják meg – ha nem is kijátszani, de finoman szólva – felülírni.
Ismét az történik tehát, amit már sokszor láttunk, hogy a kormány saját gazdasági, hatalmi érdekének megfelelően alakítja a jogszabályi környezetet?
Ez tökéletesen megfelel a Fidesz egész eddigi működésének. A Fidesz sosem lop, az ugyanis jogellenes cselekedet lenne, hanem úgy változtatja meg a jogi környezetet, hogy ami történik, például jövedelmek, vagyontárgyak, eszközök magánzsebekbe juttatása, az a jog betűje szerint ne legyen kifogásolható, legföljebb az igazságosság és az erkölcs nevében. Gyaníthatóan most is ez történik. Az akció egyik szála, hogy Orbán megpróbálja az Európai Uniónak vele szemben ellenséges vagy gyanakvó többségét azzal megpuhítani, hogy üzlethez juttatja azokat. Ahogyan a német Rheinmetallal kötött fegyverüzlet kapcsán is történt. Itt még nem tudjuk, ki a nem állami résztvevő, de amennyire hírlik, egy francia repülőtér-üzemeltető cég. Az álca az, hogy egy stratégiainak mondott vagyon Gyurcsány általi eladása miatt a „repülőtérre kent gyalázatot” lemossák. A valóság, hogy a haveri körnek való osztogatás mellett szerezzenek maguknak támogatókat különböző ügyekben, leginkább az uniós pénzek feloldásához. Most a német cégek mellett képbe kerülhetnek a franciák, ahogyan a paksi fűtőanyag-beszerzésnél is vizsgálják a francia beszállítói lehetőséget.
Azután egyszer csak megjelennek a magyar magáncégek is?
Persze, a rokonszenv-szerzés mellett előbb-utóbb láthatunk az esetleges francia cég és az állami magyar mellett a haveri körből kikerülő magán magyart is. Ma még nem látható, hogy ez ki lehet. A logika 15 éve ugyanaz. Vagyis, hogy Orbán dönt arról, kinek a zsebét gazdagítsa az a vagyontárgy, amit itt magyar földön magyarok hasznosítanak. Ilyenek a banki szolgáltatások, a telekommunikáció, a kiskereskedelem, az energia-szolgáltatás, és ilyen a magyarországi autópálya-használat, de ilyen a világ országaiba Magyarországról repülő utasoktól származó bevétel egy részének a megszerzése.
Olyan ez, mint a feudalizmus korában a királyt illető regálé jövedelem?
Igen, akkoriban a király döntött arról, hogy a neki befolyó pénzből kit részesít valamilyen jövedelemben. Itt most az történik, hogy Orbán – a kapitalizmus természetének tökéletesen ellentmondva –, minden, magyar polgárok által vásárolt szolgáltatás működtetésének a jogát adja oda a haveri körnek, feltéve, hogy 1. magyar polgárok pénzéből, 2. a magyar államhatár által határolt kereskedelmi, vagy üzleti térben valósul meg a szolgáltatás. Egyszerűbben: mindent, ami nem export, mindent, ami járadék, azt Orbán (legalábbis strómanjai, családtagjai és haverjai útján) ellenőrizni akarja és lefölözni. Sajnálatos azonban, hogy ezt a fajta akciózást soha egyetlen magyar ellenzéki párt nem fájlalta. Abban, hogy magyar kézbe kerüljenek az üzletek, azaz a magyar zsebbe magyar király tegye az esélyt a pénzszerzésre, mélyen egyetértettek. Ma már nincs a porondon képviselője a magyar fogyasztónak, a magyar adófizetőnek – viszont jóval több van magyar járadékvadászokból.
Miért annyira fontos Orbánnak a repülőtér megszerzése?
Orbán mindent, amit lehet – az 5 forintos tételtől az 5 ezer milliárdosig –, meg akar és meg fog szerezni. A lényeg, hogy minden jövedelem, vagyon közvetlenül vagy közvetve hozzá tartozzék, jogellenesnek ez soha ne minősüljön, és ő folyamatosan fenntarthassa az ellenőrzést. Ehhez pedig korlátlan ellenőrzés és hatalom kell. Állandóan kerítéseket épít nem csak függőlegesen, hanem vízszintesen is. Még a gólyák is csak Orbán engedélyével repülhetnek be, vagy ki a magyar légtérbe.
Pénz nem számít, a reptér is meglesz
A magyar kormány 2005-ben privatizálta a budapesti repülőtér üzemeltetésének jogát, amelyet akkor a brit BAA International Ltd. szerzett meg 75 évre. 2007-ben a német Hochtief AirPort GmbH (2013-tól AviAlliance) megvette a BAA tulajdonrészét, azóta ő a fő tulajdonos. A német cég mögött kanadai nyugdíjalap áll, mellette egy másik kanadai és egy szingapúri vállalkozás is tulajdonos a repülőtérben. Az Orbán-kormány évek óta tervezi a Budapest Airport megvásárlását. Többször próbálkoztak, de a tulajdonos mindannyiszor elutasította ajánlatukat. A megvétel terve évekre lekerült a napirendről, többszöri nekirugaszkodás után ismét leállították a folyamatot. 2023 februárjában újból felélesztették az ügyet. A lebonyolítással megbízott Nagy Márton közölte, hogy a kormány többségi részesedésre törekszik, nyitott a tárgyalásokra. A Bloomberg a közelmúltban megírta, hogy a kormány legújabb ajánlata négymilliárd euró körül van, a repülőtér tulajdonosai hajlandók az újabb tárgyalásokra. Az üzlethez feltehetően hitelre lesz szükség, így nem lehet véletlen, hogy a magyar állam tíz éves eurókötvényt adott ki, a befolyt pénzt a felvásárlásra is felhasználhatják. A Bloomberg információi szerint a magyar állam 51 százalékos tulajdonrészt szerezne vissza, 49 százalék jutna a „baráti” társbefektetőnek, aki (amely) egy repülőtér-üzemeltető lehet. |