Gábor György: a leggyalázatosabb tézis hangzott el az érdi evangélikus prédikációban

A Soá óta nagy általánosságban nem jellemző – és az evangélikus egyház idehaza azok közé tartozik, amelyre a legkevésbé – mondta Gábor György. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy nagyjából két évezred óta létezik az a teológiailag megalapozott masszív antijudaista irányzat, amit az érdi lelkész képvisel. A kérdés az, hogy ez a következő időszakban nagyobb hangsúlyt és szerepet kap-e, ugyanis a legutóbbi időkben ez a hang Magyarországon a keresztény egyházak körében kifejezetten marginálisnak számított. 

A vallásfilozófus szerint az egyházakon belül tradicionálisan létező irányzatról van szó, amely már a II. században létezett, s elsősorban egy bizonyos Markión nevű, később eretnekké nyilvánított hitszónokhoz volt köthető. Ő már határozottan szembefordult a zsidósággal, s azt mondta: a zsidók istene nem azonos a keresztények istenével, a zsidóké egy alacsonyabb rendű és gonosz demiurgosz, mesterember. Továbbá azt is hirdette, hogy a héber Bibliát, azaz az Ószövetséget ki kell emelni a szent kánonból, s le kell választani az Újszövetségről, mert nem méltó arra, hogy mellé kerüljön. „Ez a gondolatmenet hagyománnyá vált, és azóta mindig is létezett, hol erősebben, hol halkabban. A holokauszt után ez a hang erőteljesen visszaszorult, s a különböző egyházak, a katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok a saját korábbi nézeteiket felülbírálták és szembefordultak azokkal” – idézte fel Gábor György.

A nácizmus idején, 1939-ban a Német Evangélikus Egyháznak volt egy hírhedt nyilatkozata, az úgynevezett godesbergi nyilatkozat, amely ugyanezt a markionita álláspontot képviselte. Azt állították, hogy a keresztény gondolkodással ellentétben, a kereszténység nem folytatása vagy beteljesülése a judaizmusnak, hanem a kereszténység a judaizmus kibékíthetetlen ellentéte. Éppen ez a hang volt az, amely a holokauszt után, például a II. vatikáni zsinat kezdeményezésére, ha nem is szűnt meg véglegesen, de nagyon elcsendesedett – folytatta a történeti áttekintést Gábor György, aki szerint ezért is olyan meglepő, ami Érden történt. Ugyanis az, amit a magát evangélikus lelkésznek tekintő ember mondott, az a legsötétebb, legaljasabb és a leggyilkosabb antijudaista, antiszemita állítás. 

„Azért a leggyilkosabb, mert tudjuk, az a majd kétezer éves tézis, hogy a zsidók – úgy általában mind – megölték Jézus Krisztust, egyszerűen nem igaz. Az érdi „lelkész” pedig, ha történetileg felkészült lenne és a Biblia értelmezésével is tisztában volna, akkor nem állítana ilyen ostobaságot és gazemberséget” – vélte a vallásfilozófus – „hiszen akkor tisztában volna ennek az állításnak a következményeivel, a gyilkos pogromokkal, kiűzetésekkel, a legkülönbözőbb vádakkal (vérvád, szentségek meggyalázásának vádja, kútmérgezés stb.), kényszerkeresztelésekkel, a hagyományos nagypénteki gyilkosságokkal, zsidóverésekkel, zsidók lakta települések elpusztításával.”  

Arra a kérdésünkre, hogy miért most erősödtek fel a zsidók elleni megnyilvánulások, Gábor György azt válaszolta: az utóbbi időben érzékelhetően felerősödött a világban az antiszemitizmus, ami három dologra vezethető vissza. Egyrészt arra a baloldali Izrael-ellenességre, amely a woke ideológiájával közösen lép fel Izrael állam és a zsidóság ellen. Izraelt gyarmatosítóként írják le, a zsidóságot a nemzetközi pénz legfőbb urának és mozgatójának, egyfajta misztikus háttérhatalomnak. De persze továbbra is jelen van a hagyományos, népies, jobboldali, úgynevezett völkisch antiszemitizmus, amely rendre felbukkan a nehezebb gazdasági időszakokban, válságok idején, s az egzisztenciát veszélyeztető kihívásokra csupa leegyszerűsítő, populista, sztereotípiáktól hemzsegő választ kínál. Végül, de sajnos nagyon is nem utolsó sorban kell beszélni az iszlám antiszemitizmusról, amely a fundamentalizmus eszmerendszerétől vezetve, afféle katonai-stratégiai doktrínaként Izrael megsemmisítésére és a zsidó-keresztény hagyomány fölötti győzelemre törekszik. Ezek a jelenségek divathullámokkal is párosulnak, lásd az Egyesült Államoknak a woke-ideológiájától megfertőzött egyetemeit, amely mélyen bornírt, de életveszélyes ideológia, s ugyancsak gerjeszti az antiszemitizmust. Azt, hogy a fenti ideológiákhoz, vagy azok bármelyikéhez mennyiben kötődik az érdi „lelkész”, azt megtippelni sem szeretném – tette hozzá a vallásfilozófus. 

Volt már olyan Magyarországon, hogy egy ilyen kijelentés után az egyház vagy az egyházak elhatárolódjanak az őket képviselőktől? – kérdeztük Gábor Györgyöt. „Míg a nyugati világban számtalan ilyen eset volt, és gyakran hallottunk kiközösítésről stb., Magyarországon nem igen tudok erre példát mondani. Pedig lett volna rá alkalom, sajnos nem is egy, amikor az önmagára, a saját hagyományaikra és az elemi humánumra valamit is adó egyházaknak kellett volna hasonlóképp lépniük. Csak a példa kedvéért utalnék a református egyházon belül arra, hogy ifj. Hegedűs Lóránt számtalan megnyilatkozásával és viselkedésével – legalábbis az én megítélésem szerint – nemcsak az egyetemes humánum és a civilizáció alapértékeit sértette meg, hanem saját egyházának értékrendjét is” – mondta, de megjegyezte: mindez persze az egyház saját jogkörébe tartozik, s nekik kellene döntést hozniuk azokról a papokról, lelkészekről, akik nézeteikkel garantáltan kiváltják a civilizált világ undorát. Az, hogy az egyházak kevésbé hajlandók levonni a konzekvenciákat, legyen az ő szégyenük.  

A zsidók elleni támadások oka nagyon messzire vezethető vissza – mutatott rá Gábor György. Napjainknál maradva, az antiszemitizmus már említett három nagy forrása szintén tradicionálisnak mondható. A XIX. századi romantikus antikapitalizmus az eredője a baloldali antiszemitizmusnak: a kapitalizmus, amely ebben a gondolatkörben egyenlő a kizsákmányolással, a pénz korlátlan és zabolázhatatlan, maga a rossz, amely rossz mögé a zsidó alakját képzeli a romantikus antikapitalizmus. Vagyis a kapitalizmus megdöntendő zsidó rendszer – vélik ezek a progresszív, forradalmi aktivisták.

A jobboldali, a hagyományos antiszemitizmus sztereotípiái szintén sok évszázadosak. Ennek része az is, hogy a keresztény hagyomány születésétől kezdve a zsidóságot „üdvtörténeti” konkurenciának tekinti. Ezért minden olyan esetben – így az érdiben is – az a teória figyelhető meg, amely minden olyan eseményt, ami a zsidóságot negatívan érintette, üdvtörténeti jelnek tekint. Mint például a jeruzsálemi Második Templom lerombolását, amelyről a korai keresztény szerzők azt mondták, így kellett történnie: annak a városnak, ahol Jézus Krisztust megfeszítették, pusztulnia kell, a kultuszcentrumát le kell rombolni, s a lakosságot vagy meg kell ölni, vagy földjükről elűzni. Azaz a zsidóságnak el kell tűnnie a föld színéről, s át kell adnia a stafétabotot a győztes kereszténységnek. Eszerint tehát a zsidóság bárhol és bármilyen körülmények között bekövetkezett pusztulása a kereszténység diadalát jelenti. „Ez a gyalázatos állítás hangzott el Érden is, hogy tudniillik mivel a zsidóság keresztre feszítette Jézus Krisztust, az Isten „nem ellenezte” a holokausztot. Tehát az „Istengyilkosság” következménye a zsidó nép kollektív büntetése” – fejezte be elemzését Gábor György.