Gábor György: a nyugati katolikus egyházban élő cölibátusnak biblikus alapja nincs
Nagyon bátor cselekedet volt Ferenc pápától, hogy ismét fölvetette a cölibátus eltörlésének lehetőségét a katolikus egyházban. A II. világháború óta nem véletlenül merül fel rendre ez a kérdés, mondja Gábor György. A vallásfilozófus szerint azok a vallási hagyományok, amelyek nem képesek megújulni, óhatatlanul eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Beszélgetésünkből az is kiderül, mit gondol a Vatikán a melegekről, és mi az, amiben lényegesen és erőteljesen különbözik az orbáni állásponttól.
Ferenc pápa elképzelhetőnek tartja a papi cölibátus eltörlését. A katolikus egyházfő egy interjúban beszélt erről, és azt mondta, hogy a nőtlenség a nyugati egyházban „ideiglenes, átmeneti előírásnak” számít. Tulajdonképpen mióta él a cölibátus fogadalma?
A cölibátusnak megragadható, biblikus alapja valóban nincs. A középkorban születetett meg ez a fogalom, aminek volt egy nagyon jól kitapintható praktikus lényege, jelesül az, hogy védeni kellett az egyházi birtokokat. Ha nem lett volna cölibátus, a papok megnősültek volna, a házasságból gyerekek születtek volna, akik között szétaprózódhatott volna az egyházi örökség, földbirtokok, egyebek. Ennek tehát volt egy kimondottan praktikus célzata, aminek ma már semmilyen jelentősége nincs. Azt mindenki tudja, hogy a cölibátus a keleti katolicizmusban, az ortodox, vagy a pravoszláv hagyományban, a görög-keletieknél nem létezik. Ugyanakkor teljesen világos, hogy a mai világban ez már nem fenntartható intézmény. A mai világban teljesen természetes vágya és szándéka egy fiatalembernek, hogy családot alapítson. Ha ebben korlátozzák a fiatalokat, akkor nyilván kevesebben kerülnek a papi pályára. Ez egy nagyon racionális dolog.
Vagyis simán eltörölhető lenne?
Egy komoly nehézség azért van. Ezt nekem egy neves teológus mondta Rómában, és bevallom, akkor én nem is gondoltam erre a nagyon egyszerű, személyes problémára. A teológus azt mondta, „képzeld el, hogy hétfőtől megszűnik a cölibátus. Egy fiatalember boldogan fogja megtalálni élete párját, és kart karba öltve sétálgat, miközben a papság jelentős része* idősebb emberekből áll, 50-60 évesek, vagy még afelettiek. Ők már nem fognak párt találni maguknak, és ez nagyon komoly, frusztrált helyzetet fog előidézni.” Ebbe tényleg nem nagyon gondolunk bele, de el lehet képzelni. Az életkoráról ugyan senki nem tehet, de az idősebbeknek már nem lesz olyan lehetőségük, míg a fiatal papoknak megadatik a párkeresés lehetősége. Hozzáteszem – és ezt mindig igyekszem elmondani –, azok a vallási hagyományok, amelyek nem képesek megújulni, és mindig, mindenkor a saját világukra, a mindig adott modernitásra nyitni, azok óhatatlanul el fognak tűnni a történelem süllyesztőjében. Milliárd olyan vallási hagyományról tudunk – de már csak tudunk, leginkább a szakemberek –, amelyik már nem létezik a gyakorlatban. Valamiért eltűntek, pedig egykor prosperáltak. Úgyhogy én a cölibátus eltörlését teljesen normális és bölcs gondolatnak tartom.
A keleti katolikus egyházakban nem volt probléma a vagyon elosztódása? Ott miért engedélyezett a papoknak a nősülés?
Pontosan azért engedélyezett, mert az egyházszakadás után a keleti kereszténységben azt mondják, hogy ők azok, akik az eredeti jézusi, biblikus tanítást képviselik, és ettől tért el a nyugati egyház. Nem nekik kellett magyarázkodniuk, ugyanis ők – ilyen értelemben következetesen – azt mondták, hogy a jézusi, illetve a biblikus hagyományból nem következik a cölibátus. A nősülésre vonatkozóan semmiféle utólagos tiltást nem lehet megfogalmazni.
Mostanában egyre többször lehet arról olvasni különböző művekben, bizonyos tanulmányokban, hogy maga Jézus is nős volt…
Ez az értelmezés sokféle szabályt és lehetőséget megad, de azért a dogmatika nem ez. Egy dolog a történeti értelmezés, és más dolog a hit értelmezése. Történetileg lehet úgy érvelni, hogy Jézus esetleg talán mégsem volt nőtlen, de a nyugati hagyomány egyértelműen azt mondja, hogy nőtlen volt. Ez nem történeti kérdés, hanem hitbéli. Azok az állítások, amelyek azt mondják, hogy Jézus esetleg nős volt, még jobban erősítik a hitnek azon állítását, amit a keletiek vallanak ebből a szempontból: vagyis a cölibátusnak semmiféle jézusi, vagy biblikus hagyománya nincs.
A pápa említett interjújában a melegekkel kapcsolatban is állást foglalt, kijelentette, hogy Isten – amint az evangélium hirdeti is – mindenkit szívesen lát egyházában, így a melegeket is. Ezt a kijelentését vajon az LMBTQ ellen küzdő békepárti Orbán is komolyan veszi végre, hiszen a magyar miniszterelnök szereti magát a Vatikánnal egy szinten emlegetni?
Ahhoz nem kell jóstehetség, hogy Orbán a pápának ezt a kijelentését nem fogja komolyan venni. Egészen pontosan arról van szó, minden olyan esetben, amikor az ember az orbáni álláspontra rákérdez, akkor az a csúsztatott és nagyon durván manipuláló álláspont hangzik el, hogy nekik a melegekkel nincs semmi bajuk, de a következő mondatban összemossák azt a pedofíliával, azt a látszatot keltve, mintha a két dolog azonos lenne. Vagy arra futtatják ki a gondolatot, hogy számukra a család továbbra is a férfi és a nő kapcsolatára építő egység, és ezzel kenik el dolgot. Amúgy a Vatikán sem változtatta meg a család összetételét érintő nézetét, számukra is a férfi és a nő kapcsolatát jelenti. Ámde szerintük nem bűnös az azonos neműek párkapcsolata, és ami a legfontosabb – ebben mennek szembe az orbáni állásponttal –, nem következik abból minden bűncselekménynek minősülő magatartás, vagyis a pedofília. Az orbáni álláspontban az az elfogadhatatlan, aljas és manipulatív dolog, hogy ez a két dolog összemosódik, mintha az egyikből következne a másik.
Visszatérve a cölibátusra, fontos az egyháznak, hogy most foglalkozzon a cölibátus eltörlésének gondolatával?
Azt gondolom, persze, sok mindennel kell foglalkozni, de a nyugati katolikus egyház szempontjából fontos ezzel is foglalkozni, pontosan azért, amit az előbb elmondtam. Nevezetesen, hogy szociológiailag egyre erőteljesebben kimutatható, hogy üresednek a templomok, a papi utánpótlás egyre hiányosabb, nincs elég pap, aki a szentségeket kiszolgáltatja. Ezen nyilvánvalóan változtatni kell. Ezért merült fel a cölibátus eltörlésének kérdése. Egyébként ez egy nagyon bátor dolog a pápa részéről, komoly ellenérzés várható ugyanis az erősen konzervatív és vele szembenálló irányzattól. A cölibátus kérdése a II világháború után rendre felmerül. Nagyon erősen került elő Németországban és Hollandiában, az északi katolicizmus területén. Ugyanakkor valóban megoldást kell találni arra, hogy nem vonzó a papi pálya a fiataloknak, hiszen többségük nem szereti, ha korlátozzák a boldogsághoz, kiteljesedéshez való jogát. Márpedig nagyon sok fiatal a családban és a gyerekvállalásban szeretne kiteljesedni. Ezekre a dolgokra muszáj megtalálni a választ valamilyen módon.
