Gábor György: a tudásról sem gondolkodnak demokratikusan – 1. rész

Az egyetemeink háromnegyede bevallottan fideszes irányultságú alapítványi kuratórium alatt működik. A közoktatást most hagyják el azok a tanárok – köztük a történelem szakosok is –, akik nem akarnak a státusztörvény hatálya alatt dolgozni. Eközben pedagógus átképzések indultak és indulnak Schmidt Mária főigazgató Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítványánál, főleg történelmet tanító pedagógusoknak. Ezek az oktatás teljes elfoglalásának lépései? 

Látszólag távolról kezdem a választ. Nemrég olvastam egy remek cikket, ami arról szólt, hogy a magyar kormány által oly mélyen gyűlölt és elutasított Svédországban – amelyről Menczer Tamás államtitkár épp szeptember vége felé mondott el minden rosszat, ami valószínűleg úgy jutott eszébe, hogy kormányülésen belenézett a tükörbe, ahol megjelent a saját kormánya, és valójában a saját kormányára reflektált – a Stockholmi Egyetemnek felépítették és átadták egy vadonatúj campusát. Ez a hipermodern Albano Campus, amely 15 ezer diáknak, kutatónak és oktatónak ad otthont, s ahol 1000 lakás is felépült az egyetemi hallgatók számára. A legmodernebb kutatóközpontok, a legkorszerűbben felszerelt laboratóriumok vannak benne, napelemes fűtési rendszerrel. Mindez 250 millió euróból. Ehhez képest Magyarországon 533 millió eurót költöttek a Puskás Arénára, 658 millió eurót az atlétikai stadionra. Ebből a pénzből – ahogy a cikk írója felhívta a figyelmet – tulajdonképpen öt olyan egyetemi campus épülhetett volna föl, mint a Stockholmi Egyetemé, Pécsett, Szegeden, Debrecenben és még kettő Budapesten is. Vagyis két vacak stadionra, ami nem hozza a pénzt, csak viszi – hiszen évről-évre fenn kell tartani, állagot kell óvni –, 1191 millió eurót költöttek. Ha hozzáadjuk ehhez az összes felépített vidéki stadiont is, akkor 2000 millió eurót tapsolt el az Orbán-kormány stadionokra, miközben a svédek 250 millió euróból egy hipermodern tudásközpontot húztak fel. Ebben minden benne van. Benne van az, hogy mit is gondol az Orbán-kormány Magyarország jövőjéről. Meggyőződésem, hogy Magyarország jövőjét, de a jelenét sem a stadionok, a futball és a különféle sportrendezvények határozzák meg, hanem egyedül a kreatív, vitákhoz hozzászokott tudás, értelem és tájékozottság. A tudás otthona pedig az iskola, megalapozója az oktatás, ami az általános iskolában kezdődik, és tart az egyetem végéig. Sőt, azon is túl, hiszen ma már nincs oktatás továbbképzés nélkül, doktori iskolák nélkül, a tudás legmagasabb szintjének elérése nélkül. Vagyis az Orbán-kormányt nem érdekli a jövő, a jövő nemzedéke, a tudás, a fenntarthatóság, kizárólag a saját pillanatnyi jelene, és a saját pillanatnyi anyagi érdekeltségei foglalkoztatják. Ami egyébként nem siker, csak mézesmadzag, „Patyomkin-siker”. A XXI. században a kisvasutakra, jövőt pusztító akkumulátorgyárakra, meg az összes kamu hazugságra, tengeri jachtozásokra, egymás közti csencselésekre rengeteg pénzt eltapsolnak, miközben például az általuk gyűlölt Svédországban ennek töredékéért egy olyan campust építenek fel, ami már a XXII. századot idézi fel, hisz a jövőnek készíti elő a tudást, a tudós főket. És ehhez tapsol a fideszes holdudvar, tapsolnak a luxushelyzetbe hozott szolgaegyházak és felekezetek, és tapsol a „közszolgálatilag” agymosott lakosság jelentős része. Ez az egyik, amit le kell szögezni.

Mi a másik? 

A másik, hogy amit ez a köztörvényes társaság gondol az oktatásról, az nem azonos azzal, amit az ókortól kezdve gondoltak róla, egészen napjainkig, az információs- és tudástársadalmakig. A jelenlegi rezsim nem azt gondolja, hogy a tudás, az emberi agynak a bővített újratermelése tesz egy országot igazán gazdaggá, esélyessé, magabiztossá, védetté, hiszen a tudás egy védőpajzsot is jelent. (Lásd a fent emlegetett svéd projektet.) A mai magyar hatalom a tudást mindenekelőtt megszűrve, átrostálva szeretné látni, saját maga által meghatározva, hogy mi tartozhat a tudás fogalmába és mi nem. Aztán nem demokratikus módon gondolkodnak a tudásról. Pillantsunk csak rá a közoktatás rendszerére. Az, aki ma súlyosan hátrányos körülményekből érkezve kezdi meg a tanulmányait, mint például sok roma gyerek, esélyt sem kap a fölzárkózásra, s gyakorlatilag 6-8 éves korában már eldőlt az egész élete: sorstalanná vált. Esélyt sem kap a felzárkózásra, esélyt sem kap arra, hogy a nemzeti keresztény kormány által rászabott kasztból valaha is kitörjön. Továbbá ez a társaság a tudásról azt gondolja, hogy azzal kizárólag a saját maga klientúráját szükséges „újratermelni”. Az egész MCC, a Mathias Corvinus Collegium ezt példázza: a saját hasonlatosságukra kigondolt klientúra előállítását. Iszonyatos pénzeket raknak bele – ráadásul ezeket a pénzeket épp a közoktatástól, és a még államinak meghagyott egyetemektől veszik el –, hogy a saját káderutánpótlásukat állítsák elő futószalagon. Másrészt az oktatási rendszer egészét az indoktrinációra alapozzák, vagyis arra, hogy a saját maguk ideológiájára legyártsák a jövő nemzedékét, amely az „újjobbágyság” nemzedéke lesz, az egydimenziós új szolganemzedéké. Vagyis nem a tudás és a kompetencia fejlesztése a lényeg, nem az, hogy művelt, vitaképes emberfőket neveljenek, akik megállják a helyüket a nemzetközi munkaerőpiacokon. Ne feledjük: a tudománynak a legfőbb lényegi eleme a vita. A tudás ott kezdődik, amikor valaki rákérdez az elfogadott tételekre, igazságokra, kánonokra. Így kap esélyt az, hogy új dolgok, új ötletek, új eljárások, új módszerek, új technológiák születhessenek meg, a világ megközelítésének és elsajátításának új lehetőségei. Most épp a viták elől zárják el a jövő nemzedékét: a vita, a kritikai hozzáállás ma roppant mód gyanús. A „vita” már ott eldől, hogy manapság a közoktatásban mindenki azonos tankönyvből kénytelen tanítani, mintha csak egyentanárok és egyendiákok volnának kívánatosak. Nincs önálló tanár, önálló diák, önálló, autonóm személy. Gyakorlatilag vissza kell böfögni a Nagy Központi Gondolatot. Vagyis művelt, vitaképes, felkészült emberfők helyett a jövő indoktrinált, kézi vezérelt, önállótlan jobbágyai.  

(Folytatjuk)