Gábor György: az egyház tagjai nem szentek, hanem halandó, földi emberek

Korábban 600 évig nem volt arra példa, amit 2013-ban XVI. Benedek pápa megtett, egészségügyi okokra hivatkozva, lemondott tisztségéről. Az egyház élén Ferenc pápa követte őt, aki akkor 76 éves volt és remek egészségügyi kondíciónak örvendett. Ám azóta eltelt tíz év, térdproblémái miatt láthattuk őt tolókocsiban is. Amennyiben fokozódnak az egészségügyi gondjai, elképzelhető-e, hogy ő is önként távozik tisztségéből? 

Ezt nagyon nehéz megjósolni. Erre már ő maga is tett célzást, sőt, nagyon határozott utalást, hogy – tekintettel az egészségi állapotára – nem kizárt, adott esetben ő is lemond. Vagyis elképzelhető. Persze, az egészségi állapot még egy pápánál is – aki Szent Péter trónján ül – meghatározó, hiszen földi halandók vagyunk valamennyien. Arra azonban emlékeztetnék, hogy XVI. Benedek lemondásának sem feltétlenül az az oka, amit megneveznek, vagy aminek látszik. Bár voltak fizikai jelei annak, hogy az egészségi állapota megromlott, de azért hála istennek, a lemondás után még sokáig élt. Nála is nagyon sok egyéb ok volt, amiről már tudunk, ír róla a szaksajtó is. Például több nagyon komoly terve volt a pápaságának az elején, amiket szeretett volna megoldani, ám nem tudta. Ilyen volt többek közt a Vatikáni Bank esete. A Vallási Művek Intézetét – ahogy a bankot hivatalosan nevezik – az ő pápasága előtt – amikor Ratzinger bíborosként a Hittani Kongregáció prefektusa volt – nagyon sok belülről érkező támadás, kritika érte. Többek között felmerült a pénzmosás, a maffia pénzének átmosása is. Tudjuk azt, hogy a ’80-as évek végén bűncselekmények zajlottak le, a bank elnökét, Roberto Calvit, a londoni Blackfriars hídnál találták meg felakasztva. Öngyilkosságnak volt álcázva, de valójában gyilkosság volt. A pápának, XVI. Benedeknek nagyon komoly elképzelései voltak e terület reformjáról. A pápasága elején egyre-másra robbantak a nyugati sajtóban az egyházi körökben elkövetett abúzusokról szóló beszámolók is, amelyek azóta már sokkal szélesebb nyilvánosságot kaptak. Ezekkel is próbált valamit kezdeni, de nem nagy sikerrel. Sőt, voltak olyan felvetések, annyira nem sikerült ezekkel megbirkóznia, hogy akarva, akaratlanul még bizonyos esetek eltussolásában is részt vett. Miután nem járták végig következetesen ezt az utat, bagatellizálták, relativizálták, mondhatnám eltussolták ezeket az ügyeket. Aztán a Vatikánon belüli nagyon éles harcok is elkeserítették XVI. Benedeket. Ő kiváló gondolkodó, teológus volt, ám nagyon sokan azt mondták róla – és ebben lehet igazság –, hogy nem volt jó főpásztor.  Az elméleti, teológiai kérdésekkel mélységesen tisztában volt, de mint vezető – a római katolikus egyház legfőbb feje – kevésbé volt sikeres.

Ferenc pápával sem száz százalékosan elégedett a Vatikán, túl liberálisnak tartják. Azt vetik a szemére, hogy haladó szellemű, több ízben kritizálta már az egyház melegellenes megnyilvánulásait, a szegényekhez való viszonyát, más a véleménye az abortuszról, a második házasságról, mint a konzervatívoknak. Állást foglalt az orosz-ukrán háború ügyében is. Lehet, hogy mindez szúrja a Vatikán szemét, és állítólag van, aki azt akarja, hogy mondjon le…

Hogyne! Hatalmas ellenzéke van Ferenc pápának. De hát különbözőek vagyunk, van olyan ember, aki az ilyesfajta támadásokat jobban tűri, és van olyan – pontosan egy tudós, aki a szobájában a könyvei között érzi jól magát –, aki kevésbé edzett az ilyen dolgokban. Nagyon fontos, hogy XVI. Benedek úgy lett pápa, hogy – mint említettem –, előtte a Hittani Kongregáció prefektusa volt, és II. János Pál pápa mellett a legfontosabb teológiai iránymutató tevékenységet végezte. II. János Pál abszolút népszerű volt. Nyilván neki is volt ellenzéke, de elhanyagolható. Vagyis XVI. Benedek egy olyan elődje után ült Szent Péter trónjára, aki roppant népszerű volt, és nem csak egyházi körökben, hanem civilek, fiatalok között is, kitűnően alkalmazta a modern kommunikációs eszközöket. Praktikus szempontból is ragyogóan működő pápa volt. XVI. Benedek megválasztása nagyon nagy váltást jelentett, és ennek minden traumáját sokkal erőteljesebben érzékelhette, mint az a Ferenc pápa, akinek ilyen értelemben ő már előkészítette az útját. Ráadásul Ferenc pápa politikailag is aktív területről érkezett, neki magának is, mint egyházi vezetőnek, komoly politikai múltja volt Argentínában. Így nem hasonlítható a Németországból érkező, kiváló gondolkodóhoz, XVI. Benedekhez. 

Lehet, hogy éppen ez szúrja a Vatikánban sokak szemét. Elképzelhető, hogy a vatikáni konzervatívok – ahogy azt állítólag egy bíboros mondta – gyakorlatilag kiközösítik Ferencet egy titkos terv keretein belül, hogy kiszorítsák őt a hatalmából? 

Igen, sőt, lehet olvasni, és nem csak a pletykarovatokban, hanem komolyabb sajtótermékekben is olyan véleményeket, hogy a mostani helyzet akár egyházszakadáshoz is elvezethet. Persze minden megtörténhet, de nem látunk a jövőbe. Én azért ennek lehetőségét erősen kizárom. Hiszen sokan, egyre többen tudják, vallják, amit nem Ferenc pápa talált ki, hanem Szent Ágoston, a katolikus egyház egyik legnagyobb szentje: az egyház egy emberek által alkotott intézmény. Az egyház nem a Civitas Dei, az isten államának, hanem a Civitas Terrena-nak, a földi államnak a része. Ebből fakadóan, igenis előfordulhatnak benne bűnös gondolatok, bűnös emberek, bűnös cselekedetek. Az egyházat nem szentek képezik, hanem halandó, hozzánk hasonló földi emberek. Ebből következik, hogy lehetnek viták, lehetnek komoly összecsapások, de téves azt gondolni, hogy a szentek gyülekezete azonos az egyházzal. Nyilván megvannak a belső harcok, küzdelmek, ahogy minden intézményben. Arról se feledkezzünk el, hogy az egyház Max Weber-i értelemben egy földi, szociológiai értelemben is leírható közösség, vagy intézmény. Mint minden földi intézménynek, munkahelynek megvannak a belső konfliktusai. 

Egyáltalán, ha a Vatikán akarja, eltávolíthatja azonnali hatállyal Ferenc pápát?

Ez kizárt. Természetesen ilyen nem történhet meg. A múltban ugyan voltak csúnya példák, gyanús esetek, hogyan távolítottak el egy-egy pápát, de én azt hiszem, hogy ettől nem kell tartani. Ma már azért sokkal átláthatóbbak ezek az intézmények, köszönhetően a sajtónak, az internetnek. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezt valóban, szervezett formában merné vállalni egy kisebb csoport vagy közösség. Ez nem jelenti azt, hogy nem kritizálják.

Az rendszeressé válhat, hogy lemond a hivatalban lévő pápa?

Ez megtörténhet. Azt nem tudom, hogy mennyire válhat rendszeressé, de lehet, hogy XVI. Benedek a lemondásával valamifajta paradigmát, példázatot teremtett meg. Megint arról van szó, hogy Ferenc pápa rendkívül modern. Nem véletlen, hogy annyit foglalkozik enciklikákban és más helyen is például a környezetvédelemmel. Ő nagyon tisztában van a biológiai szabályokkal. A mi korunk, a 2020-as évek egész másképp gondolkodik az idős korról, az öregségről, a betegségekről. mint a korábbiak. A pápának egy hatalmas intézményt kell vezetni, ami fizikailag is hatalmas állóképességet igényel. Régen a kihalásig tartott a pápaság. Lehet, hogy ebben történt egy XXI. századi változás, és egész egyszerűen belátják azt, hogy át kell adni fiatalabb, lendületesebb erőnek Szent Péter trónját.