Gábor György: nálunk a politikai katolicizmus révén épül újjá a keresztény úri Magyarország

A magyar politika és a katolikus egyház is magas szinten képviselteti magát XVI. Benedek ravatalánál. Tulajdonképpen protokolláris vagy politikai esemény az emeritus pápa temetése? 

Ez pontosan azért nehéz kérdés, mert a lemondott, emeritus pápa halt meg. A pápa Vatikán állam államfője, ebben az értelemben a temetése politikai és protokolláris esemény is. De azzal, hogy itt most az emeritus pápáról beszélünk, aki már nem volt államfő, mert most már Ferenc pápa az államfő, ebből a tényből fakadóan számomra ez inkább protokolláris esemény. Amikor Göncz Árpád meghalt, akkor ő már nem köztársasági elnök volt. Az, hogy ki jelent meg a temetésén, az egy protokolláris esemény volt. 

A kérdés az, hogy a magyar vezetők miért zarándokolnak az emeritus pápa koporsójához?

Így már föltehető a kérdés, és erre igyekeztem utalni én is, hogy ő már nem államfő. Mint mondtam, Vatikán állam államfője Ferenc pápa. Ilyen értelemben ez nem egy államfői temetés, hanem egy nyugalmazott pápáé. Ez nyilván reprezentáció, és saját maguk hovatartozásának az egyértelmű manifesztációja. Erdő Péter bíboros, prímásnak és Veres András püspöknek, az MKPK elnökének természetesen ott kell lennie, ez teljesen rendjén való. De azt nem tudom, hogy a magyar államfőnek valóban ott van-e a helye. Ha a pápát államfőként, a hivatalában éri a halál, az egészen más eset.

Mit akar a politikai vezetés a jelenlétével bizonyítani, hiszen Orbán Viktor nem is katolikus…

Az nála már rég nem számít. Nagyon érdekes volt, hogy az ádventi időszakban elment a katolikus templomba rorate misére. Ez nagyon megdöbbentett engem, föl nem merült bennem, hogy misére ment, hiszen ő református, legfeljebb istentiszteleten volt. Az, hogy valaki református létére elmegy egy katolikus misére, egészen elképesztő. Márpedig ez történt, ami azért döbbenetes, mert lényegét tekintve az eucharisztia a katolikusoknál és a reformátusoknál az úrvacsoráról való gondolkodás a lényegét tekintve tér el. Míg a katolikusok azt mondják, hogy a borban és az ostyában Jézus szubsztancionálisan van jelen, addig a reformátusok, a kálvini hagyomány azt mondja, nincs szubsztancionálisan jelen benne, csak jelképesen van ott. 

Mi tehát a politikai célja ennek? Hiszen az ember nem gondolja, hogy Orbán csak úgy elmegy egy templomba…

Ez is jelzi, hogy mennyire komolytalan a hitében, és az egész PR-szempontból fontos számára. Az egész egy szemforgatás. Hiszen, ha komolyan venné a hitét, akkor reformátusként nem járkálna katolikus templomba misére. Ő a keresztény Magyarországot akarja reprezentálni, kimutatni azt, hogy mennyire keresztény ez a Magyarország. Ezért megy oda az államfő, meg a miniszterelnök-helyettes is az emeritus pápa temetésére. Ezzel is kifejezendő, hogy ez egy keresztény ország, Mária országa. A következő kérdés az, hogy ezt milyen tartalommal töltik meg. Mert ha a tartalom az, hogy teljesen mindegy, református vagy katolikus, teljesen mindegy, mit gondol az úrvacsora vagy az eucharisztia lényegéről, teljesen mindegy, milyen életet él, csak a kereszténységét fejezze ki, akkor ez politikai katolicizmus lesz. A politikai katolicizmusnak pedig a lényege: az a keresztény, ami nem zsidó. Ez a tradicionalitása, hiszen semmi más tartalommal nem rendelkezik. 

Ez a régi, főúri Magyarország újra megjelenése?

Pontosan, a keresztény, úri Magyarországé.  Ide tartozik az is, hogy Orbán Ráhel karácsonyi interjút adott a Mandínernek. Ebben az újságíró felteszi a kérdést Orbán Ráhelnek: „Az Orbán gyerekek közül ön, Sára, Róza és Flóra a katolikusoknál lettek megkeresztelve, Gáspár viszont a reformátusoknál. Miért döntött így a család?” Erre Orbán Ráhel az alábbi feleletet adja: „Anyukám családja katolikus, apukámé református. Ez volt benne a logika.” Az újságíró vagy megdöbbentően felkészületlen vagy puszta mikrofonállványként tekint saját magára, Orbán Ráhel pedig egyszerűen nem mond igazat, nem javítja ki az újságírót, hanem rábólint a téves kérdésre, és a családi logikát kezdi kibontani, ahogy azt egy Facebook-posztban meg is írtam. Ugyanis a korábbiakban publikussá vált közleményekből tudható, hogy Orbán Ráhel – és talán Orbán Gáspár is – a családi logikával ellentétben nem katolikusnak és nem reformátusnak lett megkeresztelve, hanem mindkettőjüket Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség metodista lelkésze keresztelte meg. Márpedig nincs újrakeresztelés. Ha Iványi Gábor – mint metodista lelkész – megkeresztelte azt a gyereket, az kompatibilis. A keresztség alatt egyszer lehet újjászületni. Ez megint azt bizonyítja, hogy nem veszik komolyan a hitüket. Én nagyon fontosnak tartom a miniszterelnöki útban azt is, ami nagyon nagy szentségtörés számomra, hogy Benedek pápa ravatalától Orbán elrohant Ostiába egy tengerparti luxus étterembe és homárt ebédelt, amiről fotók és videó is készült. A lényeg az, és azért tartozik az egészhez hozzá, mert a keresztény hagyomány már a középkorban barbár szokásnak tartotta halotti tort, nagy lakomát tartani. Ezt a zsinatok aztán szabályozták is. De ebben benne van az, hogy ez az ember a fotók miatt megy oda, a fotókon pedig láthassa a magyar választó azt, hogy ez az ember mindent megtehet, nem a tanárok fizetéséből gazdálkodik, nem érinti az infláció. „Lám – gondolja az egyszerű fideszes –, ez az ember ugyanolyan, mint én, ugyanolyan farmernadrág van rajta, mint rajtam.” És ez az egyszerű fideszes, aki életében nem juthat el ilyen helyekre, pláne nem külön repülőgéppel, egy kicsit behelyettesíti önmagát. Szijjártó is ugyanezt csinálja, küldi a fotóit mindenhonnan, talán már azt sem tudja, hogy hol jár. Csak az a lényeg, hogy lássák. Ez szemforgatás. Ez mind erről szól, és nem arról, amiről kellene. Ugyanakkor ne feledkezzünk el arról, hogy ha a mai Magyarországon olyan magas az infláció, amilyen, különösen az élelmiszereké, és minden statisztika szerint már csak Bulgáriát tudjuk megelőzni, akkor milyen ember az, aki küldi haza a tengerparti luxusétteremből a fotókat, ahogy tömi magába a polipot?! Ez a „megoldom okosban” Magyarország.