Gémesi György: a nagyobb városok hoppon maradtak

– Jól gondolom, a pénteki napja azzal telt, hogy a város vezetőivel a hivatalos közlönyt bújták, mennyi pénzzel kompenzálja önöket a kormány…

– Ez nem töltötte volna ki a napunkat, mert ahogyan már előre sejtettük, egy fillért sem kaptunk vissza. Ehelyett orvosként úgy döntöttem, a nap nagyobbik felében oltani fogok. Nagyon fontosnak tartom, hogy Gödöllő 34 ezer polgára közül minél többen, mielőbb szerezzenek védettséget, mert ez az életüket jelentheti. Abban a csoportban, ahol én oltottam, 60-70 jelentkező kapott vagy Szputnyik, vagy Sinopharm vakcinát. A város anyagi gondjait meg majd csak megoldjuk.

– Gulyás Gergely jelentette be az önkormányzatok kompenzálására hozott kormányhatározat hírét. Gyorsan hozzá is fűzte: politikától mentes döntés született. Ön is így látja? 

– Nem volt sem politika-mentes, sem arányos. A 23 milliárdból 15 település se pénzt, se pályázati lehetőséget nem kapott. Ha ez a döntés valóban mentes volna a politikai megfontolásoktól, akkor vagy lakosság-arányosan vagy a település bevételeinek kiesése arányában adnák vissza az elvonások egy részét. Korábban azt ígérték, hogy a nagyobb településekkel külön egyeztetnek a támogatásról. Ez bizonyos értelemben megtörtént, de akikkel például erről mi is tárgyalhattunk, azoknak nem volt felhatalmazásuk a döntésre. Lehet, hogy a fideszes városvezetőkkel más volt a helyzet, ám ezek tartalmáról én nem tudok.  

– Már maga a települések besorolása is elgondolkodtató, ha a kormány „arányos és méltányos” elosztásról beszél.

– Ezt sokan így érzik, de abban, hogy egyáltalán erre sor kerülhetett, nekünk, a MÖSZ tagjainak is szerepünk volt. Sokat lobbiztunk azért, hogy valami kárpótlást kapjanak az önkormányzatok, még ha a végső döntést nem is tartjuk teljesen igazságosnak. A 25 ezer lélekszám alatti települések automatikusan visszakapják az elvesztett iparűzési adóbevételeik 100 százalékát, függetlenül attól, hogy milyen anyagi helyzetben vannak. Ne értsen félre, nem sajnálom senkitől a pénzt, de valahol igazságtalannak tartjuk, hogy a mienknél nagyságrenddel több bevétellel rendelkező Százhalombatta vagy Paks is ebbe a körbe került. Egy másik csoportot alakítottak ki azokból a településekből, amelyek az egyéb bevételeik, az önkormányzatuk költségvetésének helyzete és a megtakarításaik mértéke alapján „gazdagabbnak” ítéltettek, nekik a kieső iparűzési adóbevételeik 75 százalékát térítik meg. A leggazdagabbak esetében csak fejlesztési támogatásról lehet szó, de működésre fordítható forrásokat nem adnak, pedig éppen ez az adónem volt ennek a legjelentősebb forrása.  

– Százötven milliárd forint kieséséről beszélnek az önkormányzati vezetők. Ebből mennyi visszatérítésére számíthatnak?

– Mint említettem a 25 ezer lakosúnál kisebb települések önkormányzatainál húzták meg a teljes kompenzáció határát, ők épp annyi visszatérítést kapnak, mint amennyit elvettek tőlük: 50 milliárdot. Az ennél népesebb hatvannégy város közül csak 32 juthat némi kompenzációhoz, az általuk elvesztett 100 milliárdból mindössze 23,6 milliárdot térít meg a kormány. Ismereteim szerint működési kiadásokra is fordítható visszatérítést csak 27 település kapott.

– Magyarán: a városok egy része hoppon marad?  Pedig a működési kiadások pótlására nagy szükségük volna.  

– Többnyire igen. Arra azért ügyelt a kormány, hogy a politikai elfogulatlanság látszatát fenntartsa. Működési kiadásokra fordíthat a köztudottan „él-fideszes” Debrecen csaknem 3 milliárd forintot, az ellenzéki Pécs és Szeged is kapott közel 2-2 milliárdot, Nyíregyháza és Miskolc is valamivel többet egymilliárd forintnál.

– És a többieknek?

– Egy részüknek be kell érniük bizonyos homályos fejlesztési ígéretekkel, másokkal még erről sem tárgyalnak. A döntés legnagyobb kárvallottja Budapest, mert sem a fővárost sem a kerületi önkormányzatokat nem látom a „kifizetési” listán.

– Beszéljünk Gödöllőről. Mennyi veszteséget könyvelt el a város a pandémiás időszakban?

– Annak idején megcsináltuk a költségvetésünket, aztán jöttek az elvonások és a megszorítások. Minden felborult. Nekünk körülbelül egymilliárd forint a bevételekből kieső veszteségünk. Parkolásból, gépjármű adóból, iparűzési adóból és az elmaradt bérleti díjakból jött össze ez a hiány. Megpróbáltunk valami megoldást találni a kieső bevételek pótlására. Úgy akartuk átalakítani az ingatlanadót, hogy 50 négyzetméterig ne fizessen senki az üzlethelyisége, garázsa után, az így kieső bevételt átterheltük volna a bevásárlóközpontokra, a nagy cégekre. Aztán a kormány decemberben mindenféle adómódosítást megtiltott nekünk, pedig csak arról lett volna szó, hogy a kis adózóknak kedvezményt adunk, a nagy adózókra nagyobb terhet rakunk. A törvényes keretek között Gödöllőn arányosabb közteherviselést valósítottunk volna meg. A rajtunk áthaladó nehéz gépjárműveknek behajtási engedélyt kell váltaniuk, hogy ebből a bevételből legalább az általuk okozott útkárokat ki tudjuk javítani. Úgy gondoltuk, az idén ezt a díjat az infláció arányában megemeljük, ebből 100-110 milliót tudtunk volna beszedni, de erre sem adtak engedélyt. Pedig a kormány az idén az inflációra hivatkozva, az autópályadíjakat szemrebbenés nélkül megemelte, és néhány más útvonalat is besorolt a díjfizetéses rendszerbe.   

– Mi volt a legfájdalmasabb a kényszerű megszorítások sorában?

– A munkatársainktól el kellett vennünk a cafetériát, a kulturális területen is meg kellett húznunk a nadrágszíjat és bizonyos területeken a dolgozóink egy részétől is megváltunk. Őszinte leszek: nem bíztunk a csodákban, de jó lett volna valamennyit visszakapni az elvonásokból.

– Mennyi pénzre lett volna szüksége a városnak, hogy a működése úgy-ahogy helyre billenjen?

– Arra az elvont egymilliárdra. De maradjunk reálisak: sokat segített volna, ha a parkolási bevételekkel megint számolhatnánk, már csak azért is, mert a megnövekedett autóforgalom időnként már káoszt okoz a városban. Erre a bevételre és a különféle elengedett bérleti díjakra még a közeljövőben sincs reményünk. Úgy gondoltuk, hogy legalább az iparűzési adó 450 milliójára Gödöllő joggal tarthatna igényt.

– Hogyan tovább?

– Költségcsökkentések. Megvonások. Ebben az évben ezzel kell együtt élni. Hogy jövőre mi lesz? Visszakapunk-e valamit az idén a központi büdzsébe besepert forrásainkból, mint amilyen például a gépkocsik adója, nem tudom, E téren nem vagyok optimista.

– Ebben a helyzetben nincs egyedül az önök városa. A MÖSZ elnökeként mit tehet?

– A Magyar Önkormányzatok Szövetsége ezekben a nehéz időkben a korábbinál aktívabb szerepet vállalt. Mi, a települések vezetői napi kapcsolatban állunk egymással, erre van egy kommunikációs felület, ahol időről-időre egyeztetjük a tapasztalatainkat. Tudunk a gondjaikról, és akinek tanács, segítség kell, annak igyekszünk segíteni. Szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, hogy a véleményünket megkérdezzék, és a javaslatainkat megfontolják azok, akiknél a döntések születnek. De ez kettőn áll. Az ellenzéki vezetésű településeken most azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy ki-ki megértesse az ott élő polgárokkal, hogy a jelenlegi helyzetben a megszorítások, a szolgáltatások bizonyos csökkentése kényszerhelyzet. Ezeket ne a helyi választott testületeknek róják fel.