Gestapo, ÁVH, Fidesz…
A részleges bocsánatkérések ideje jött el a Fideszben: előbb Deutsch Tamás visszakozott, majd Bayer Zsolt. (Orbán Viktor még nem tart itt, de legyünk optimisták, minimum azért illene bocsánatot kérnie – persze majdnem mindenért, legfőképpen a kormányzásáért –, hogy kijelentette: a németek még sosem néztek bennünket balfácánnak. És a holokauszt, kedves miniszterelnök úr?) Szóval Bayer, a nagyképűségétől ki nem látszó arca mögül pedofilezte le egykor volt „harcostársát”, nem számolva azzal, hogy bűncselekménnyel vádol valakit, de önmagát is. Nagy löttyös indulatában először még azzal vágott vissza a Magyar Hang újságírójának – mert a Pesti Srácok szellemesen körbeírta a kollégát –, hogy kész tanúskodni a bíróság előtt. Gondolom, ügyvédei egy kicsit lenyugtatták, jobban jár, ha hátrébb lép egyet, miután az illető nem tagadta, hogy homoszexuális lenne, de határozottan tiltakozott a pedofília vádja ellen. Bayer ezután azt közölte a nyilvánossággal: bizonyára rosszul emlékszik, mert a beszélgetés idején ők már oly öregek voltak, hogy számára mindenki más ifjúnak tűnt.
Hogy a kiskorúak megrontójaként bemutatott újságíró megelégszik-e ezzel a magyarázattal, nem tudjuk, annyit azonban igen, hogy Bayer egyszerűen ostobának néz bennünket. Az a történet ugyanis, amit előadott, hogy kellően zaftos legyen a sztori, semmiképp nem simítható rá a most előadottakkal. Vagyis a Fidesz házi publicistája egyszerűen hazudott, mégpedig annak érdekében, hogy relativizálja Szájer József brüsszeli kalandját, illetve gyorsan átterelje ellenzéki oldalra a Fideszen belüli botrányt. Ehhez pedig súlyosabb váddal kellett előállnia, nem elégedethetett meg a sima buzizással, emelnie kellett a tétet: a baloldal nem pusztán homokos, még pedofil is.
De bocsánatot kért Deutsch Tamás is. Igaz, csak Manfred Webertől, a Néppárt frakcióvezetőjétől, amiért az ATV-ben azt közölte vitapartnereivel, illetve a nézőkkel: a német politikus olyan kifejezéseket használt, amilyeneket annak idején a Gestapo és az ÁVH. Weber ugyanis azt találta mondani – a jogállamiságról folyó háborgás ügyében –, hogy nincs miért félnie annak a jogállamiság feltételeitől, akinél jogállam van. Ezt a mondatot tartotta Deutsch olyan durvának, amely kiérdemelte, hogy Webert a hírhedt verőlegényekhez hasonlította.
A magyar EP képviselő, aki utóbb jelezte: bocsánatot kért levélben pártcsaládja egyik vezetőjétől, ezzel a körülménnyel nem osztotta meg a hazai nyilvánosságot. Sőt: kifejezetten ráerősített, nem említve a már elküldött bocsánatkérő levelet. De most már tudjuk, tőle, hogy írt Webernek, sőt azt is, hogy ő meg is bocsátott Deutschnak. Hiszen, mint a Fidesz embere közölte: nem akarta őt megbántani, nem akart személyeskedni. Amiből viszont az derül ki, hogy a gondolat maga érvényes, nem konkrétan Weberre, hanem úgy általában. Ha tehát valaki ilyet mond, az azért összevethető a Gestapo és az ÁVH módszereivel.
Nos, ha ez így van, akkor ennek igaznak kell lennie a Fideszre is. Több, mint tíz évvel ezelőtt az azóta elhunyt Fidesz-politikus – későbbi alkotmánybíró –, aki az akkori kormány ügyeinek kivizsgálásával, elszámoltatásával volt megbízva, nyilatkozta a még létező Népszabadságnak, hogy „annak legyen félnivalója akinek vaj van fején”.
Vajon ezek alapján hova soroljuk a Fideszt? Mármint azok alapján, ahogy Deutsch Tamás ítélkezett: Gestapo? ÁVH?, vagy csak tekintsük úgy, hogy Deutsch épp úgy, mint Bayer, nagyot akart mondani, és egy ordenáré hazugság lett belőle. Szóval, várjuk az újabb bocsánatkérést. De most már tényleg nem tőlük: Orbántól.
