Glück Balázs: a NER-ben a legjobb vadászterületek a politikai elit kezébe kerültek
A vadászat a kívülállók szemében hobbi vagy sport, a kulisszák mögött azonban hosszú ideje a politikai kapcsolatok és az informális hatalom egyik fontos terepe. Glück Balázs vadászmérnök, a Magyar Vadászati Védegylet egykori elnöke a KlikkTV Centerpálya című műsorában arról beszélt, hogy a NER éveiben a vadászterületek újraosztása, a szervezetek működése és a közpénzek felhasználása is egy szűk politikai elit érdekeit szolgálta, miközben az átlagvadász ebből alig profitált.
A vadászterületek újraosztásával politikai elit épült
Glück Balázs szerint sokan úgy gondolják, hogy a vadászat az elmúlt másfél évtized egyik nyertese volt, ő azonban ezt árnyaltabban látja. Úgy fogalmazott, a rendszer soha nem tett semmit úgy, hogy ne saját maga legyen az első számú kedvezményezett, ezért a vadászat sem kivétel. Szerinte a 2017-es vadászterület-újraosztás során a legértékesebb területek jelentős része a Fideszhez köthető politikusokhoz vagy üzleti körökhöz került.
Példaként a Bakonyt említette, ahol állítása szerint a legjobb nagyvadas területeket kormánypárti politikusok vezetik. Beszélt arról is, hogy az állami erdőgazdaságok területeinek átszabásával, illetve a tájegységi határok módosításával olyan helyzeteket teremtettek, amelyek lehetetlenné tették egyes korábbi vadásztársaságok újjáalakulását, miközben mások számára kedvező feltételeket biztosítottak.
A beszélgetésben szóba került a Mészáros Lőrinchez köthető vadásztársaság is. Glück szerint a jelentős földbirtokok birtokában nem jelentett nehézséget megfelelő méretű vadászterület kialakítása. Úgy vélte, a rendszerben nem elsősorban a hagyományos vadászati kultúra, hanem a politikai és gazdasági befolyás érvényesült.
Milliárdok folytak a reprezentációra
A műsor egyik központi témája a 2021-es Vadászati Világkiállítás volt, amelyre több mint 50 milliárd forint közpénzt költött az állam. Glück Balázs szerint a rendezvény az átlagvadász számára kétségtelenül látványosabb volt, mint a megszokott kiállítások, ugyanakkor a magyar vadgazdálkodás számára nem hozott valódi áttörést.
Úgy vélte, a rendezvényre rányomta bélyegét Magyarország nemzetközi megítélése is, ezért a vadászat nemzetközi életének számos meghatározó szereplője távol maradt. A történelmi párhuzamokkal kapcsolatban is szkeptikus volt. Felidézte, hogy a szervezők gyakran hivatkoztak az 1971-es budapesti világkiállítás ötvenedik évfordulójára, csakhogy akkor egészen más politikai és gazdasági környezetben zajlott az esemény, amely valóban hozzájárult a nyugat-európai vadászkapcsolatok kiépítéséhez.
Bírálta azt is, hogy jelentős állami támogatások jutottak nemzetközi vadászati szervezeteknek, miközben szerinte ezek működése kevés kézzelfogható hasznot hozott a hazai vadásztársadalomnak. Példaként említette a CIC támogatását, valamint azt, hogy a vadászkamara jelentős összegeket fordított olyan feladatokra és intézmények fenntartására, amelyek szerinte nem a tagság érdekeit szolgálták.
A vadászok is változást várnak
Glück Balázs szerint a kormányváltás után a vadásztársadalomban is egyre többen számítanak változásokra. Úgy látja, a vadászkamara működése pazarló, miközben az elmúlt évtizedekben ugyanazok a vezetők maradtak pozícióban, függetlenül attól, melyik politikai oldal volt hatalmon.
A kamarát európai összehasonlításban is túlméretezettnek nevezte. Példaként említette, hogy míg egy osztrák tartományban húszezer vadászt néhány alkalmazott szolgál ki, addig Magyarországon egy-egy megyei szervezet költségvetésének mintegy hatvan százaléka személyi kiadásokra megy el, és vannak olyan szervezetek, amelyek százmilliós megtakarításokat halmoztak fel állampapírokban.
Szerinte a vadászok jelentős része ma már ugyanúgy rendszerszintű megújulást szeretne saját érdekképviseletében, mint amilyen változások más közéleti területeken is megindultak. Úgy fogalmazott, három évtizede ugyanazok az emberek irányítják a legfontosabb vadászati szervezeteket, mert mindig sikerült alkalmazkodniuk az aktuális politikai vezetéshez.
A beszélgetés végén szó esett arról is, hogy a vadászat mindig is fontos reprezentációs eszköz volt az üzleti és politikai kapcsolatok építésében. Glück Balázs ugyanakkor hangsúlyozta, önmagában az, hogy valaki egy üzleti partnerét vagy barátját vadászatra hívja, nem jogellenes. Úgy vélte, a NER időszakának pozitívuma volt, hogy több szakmai javaslat is bekerült a jogszabályokba, egyszerűbbé vált például a fegyvertartás szabályozása és új vadászati módok jelentek meg. Ennek azonban szerinte komoly ára volt: a vadászjegy díja jelentősen emelkedett, miközben a megnövekedett kamarai bevételek jelentős részét nem közvetlenül a vadászok érdekében használták fel.
