Gosztonyi Gábor: a kormány nem hosszú távon gondolkodik, vagy óriási átvágásra készül
Azért megyünk el az egyeztetésre Maruzsa Zoltánnal, hogy föltegyük a kérdéseinket, és szembesítsük az államtitkárságot azzal, hogy amit kiadtak a kezükből, az megint egy óriási nagy katyvasz – szögezte le Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke a pénteki találkozó előtt. Szerinte a kormány vagy megint nem hosszú távon gondolkodik, vagy ismét egy óriási átvágásnak néznek elébe a pedagógusok. Hozzátette: „azt tartjuk fontosnak, hogy a szemükbe nézhetünk, és elmondhatjuk, mennyire mocskos módon vágják át nem csak a pedagógusokat, de a teljes társadalmat.”
A státusztörvény, hivatalos nevén a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény végrehajtási rendeletéről hívta péntekre tárgyalni a Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ), a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét (PDSZ), a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetét és a Nemzeti Pedagógus Kart Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár. A PSZ elmegy a tárgyalásra?
Természetesen – a szabadságunkat is megszakítva – ott leszünk.
Mi az, amit a rendeletben leginkább aggályosnak tart a PSZ, és miért?
Az egésszel nem értünk egyet, hiszen magával a státusztörvénnyel sem értünk egyet. Aggályos a rendelettervezet szövegszerű tartalma, de az is, hogy a hatásvizsgálati lapot egy nap alatt készítették el. Például leírták, hogy az ország versenyképességét ez az intézkedés nem fogja javítani.
Hogyhogy?
Van egy ilyen kérdés, hogy a tervezett intézkedés javítja-e az ország versenyképességét, és ehhez írták, hogy „nem változik érdemben”. Magyarul úgy változtatunk az oktatást meghatározó szabályokon, hogy egyébként nem várjuk ettől a meghatározó társadalmi alrendszertől az ország versenyképességének javulását. Holott egy normális országban az oktatás olyan terület, amely a versenyképességet javíthatja, sőt javítania kell. Ezzel tehát maga a kormány is beismeri, hogy ez nem egy előremutató intézkedés. A hatásvizsgálati lapon az is ott van, hogy ennek a rendeletnek, illetve ily módon a státusztörvénynek nem lesz egészségügyi hatása. De lesz! Ha végre hinni lehetne a kormány által szolgáltatott adatoknak, és „három billentyű leütésével” a Klebelsberg Központ lekérné, mondjuk a 2013/2014-es évnek az adatait arról, hogy az oktatásban dolgozók hány napot töltöttek betegállományban, és megnézné, hogy a bosszútörvény előtti utolsó évben, a 2022/2023-as tanévben ez hogyan alakult, gyanítom, hogy emelkedés lenne.
Ugyanez prognosztizálható a következő öt éven belül is, mert ez a fajta kizsigerelés, önkizsákmányolásra kényszerítés oda vezet, hogy szó szerint bele fognak pusztulni a pedagógusok a munkájukba. A hatásvizsgálati lapon ott van az is, hogy költségvetési hatása nincs ennek az intézkedésnek. Ez azért furcsa, mert költségvetési vonzata ebben a végrehajtási rendeletben csak a gyakornokok bérezésének van. A gyakornokok bére 2024-ben 440 ezer forint. Ezzel nincs gond. A gond azzal van, hogy a végrehajtási rendelet mellékleteiben nem változik a Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozatnak az alsó határa, a 410, és a 430 ezer forint. Nem értjük. A kormány továbbra sem akarja megoldani azt a bérfeszültséget, amit egyébként ő maga okozott a vetítési alap kitalálásával? Továbbra is össze fog csúszni a gyakornokok és a Pedagógus I. és Pedagógus II.-ben dolgozó pedagógusok bére? Ez nonszensz. Ami teljesen új elem, és megdöbbenve olvastuk, az a 8§ 3. bekezdése, amiben arról van szó, hogy 2024. május 31. után csak az lehet pedagógus, aki esküt tesz a felsőoktatási intézményben. Nehezen tudjuk ezt a mondatot értelmezni. Ez a bekezdés több kérdést vet fel: milyen esküt, mire, kire, a „kedves vezetőre”, a NER-re kell fölesküdni? A másik, hogy akkor ez az összes pedagógusra vonatkozik, vagy csak a 2024 után pályára lépőkre? Ha az utóbbi, akkor pedig hol van az az egységesítés, amiről a kormánypropaganda szólt az elmúlt háromnegyed évben? Mert azt mondták, hogy a státusztörvény lényege, hogy egységes legyen a foglalkoztatás mindenhol. Az is kérdés, hogy miért pont 2024. május 31. után kell esküt tenni, mire készül a kormány ezzel a dátummal kapcsolatban?
Egyáltalán mi a jelentősége egy ilyen eskünek?
Fogalmam sincs. Ami még benne van a rendelettervezetben, és ez azért fajsúlyosabb, mint az eskü, hogy ebben az országban bárki, bárhol, bármit taníthat. A végzettség az a legkevesebb, amivel foglalkozni kell. Csak egy „jó” példa: gyógypedagógus lehet az, akinek van óvodapedagógusi, tanítói vagy tanári végzettsége. Pedig a gyógypedagógia az oktatáson belül egy teljesen külön, speciális szakterület. Jól nézne ki, ha valaki történelemtanári végzettséggel fejlesztő pedagógiai vagy logopédiai gyakorlatokat végeztetne a gyerekekkel.
Van olyan is, ami viszont nincs benne a rendelettervezetben?
Nagyon hiányzik az iszonyú tág fizetési sávokon belüli differenciálás meghatározása. Például Pedagógus I.-ben 410 ezer forinttól 1 millió 65 ezer forintig terjedhet a fizetés, de nincsenek leírva a határok, hogy milyen szempontok alapján lehet ezeket beosztani. Egy hosszú szempontsor föl van sorolva, de nincs részletezve, hogyha ennek, vagy annak a szempontnak megfelel valaki, akkor az plusz 10, 20, vagy hány százalékot jelent. Ráadásul ennek a szempontsornak a nagy része teljesen szubjektív. Innentől kezdve pedig teljhatalmat kapnak az intézményvezetők, vagy inkább a tankerületi vezetők, ami azért szomorú, mert a tankerületi vezető nem ismerheti az összes kolléga munkáját az adott tankerületben. Elfogadhatatlan az, hogy 4400-4500 forintban határozzák meg a többletmunka kifizetését. Azt írják, hogy a többletmunka díja a gyakornoki fizetés egy százaléka lesz, de nem lehet több 4500 forintnál. A gyakornokok bére 2024-ben 440 ezer forint lesz, ami vélhetően 2025-ben emelkedni fog, akkor viszont a maximum beállítás kevesebb lesz, mint a gyakornoki bér egy százaléka. Vagyis megint nem hosszú távra gondolkodnak, vagy megint egy óriási átvágásnak nézünk elébe. Azért megyünk el az egyeztetésre Maruzsa Zoltánnal, hogy ezeket a kérdéseket föltegyük, és szembesítsük az államtitkárságot azzal, hogy amit kiadtak a kezükből, az egy óriási nagy katyvasz.
A státusztörvényről szóló egyeztetések után még bíznak az oktatásról folytatott egyeztetések sikerében?
Nem a sikerben bízunk, hanem azt tartjuk fontosnak, hogy a szemükbe nézhetünk, és elmondhatjuk, mennyire mocskos módon vágják át nem csak a pedagógusokat, hanem a teljes társadalmat.
Pedig közben arról is értesülhettek Rétvári Bencétől, hogy a rekord magas pedagógusfelvételi adatok is mutatják, hogy a pedagóguspálya egyre vonzóbb a fiatalok számára, az új pedagógus életpálya-törvény növelte a pedagógushivatás iránti érdeklődést, a pedagóguspályának nőtt a presztízse és a vonzereje…
Vegyük sorra. Ha megnézi valaki az adatokat, akkor az idén kevesebb felvételiző jelölte be első helyen a pedagógusképzést, mint tavaly. Szerintem pedig alapvetően az akar pedagógus lenni, aki első, maximum második helyen jelöli be ezt a pályát. Ezek szép számok, de a probléma az, hogy 400 pont alá vitték a pedagógus szakokra való bejutási lehetőséget, úgyhogy gyakorlatilag csak az nem megy pedagógus szakra, aki nem akar. Vagyis, aki a középiskolai tanulmányait befejezve, mindenáron a felsőoktatásban szeretne tanulni, az választott magának az utolsó helyeken valamilyen pedagógus szakot. De nézzük majd meg azt is, hogy hányan végzik el az adott képzést. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a képzést elkezdők ötöde helyezkedik el a pályán. Nagy a lemorzsolódás is, ami nem azt jelenti, hogy a diákok idő előtt befejezik a felsőfokú tanulmányaikat, hanem egyszerűen átmennek más szakra, vagy csak leadják a tanári szakhoz szükséges tárgyakat. Ami még nagyon sántít a Belügyminisztérium parlamenti államtitkárának szavaiban – bár a NER-propagandát apró kronológiai problémák nem szokták érdekelni –, hogy a felsőoktatási intézményekbe február közepéig kell jelentkezni, és a minisztérium március elején, bő két héttel később mutatta csak be a státusztörvénynek, illetve most már új életpálya törvénynek nevezett bosszútörvény tervezetét. Vagyis nagy bukta Rétvári érvelése, de persze nagyon jól hangzik annak, aki készpénznek veszi azt a propaganda szöveget, ami bő évtizede elárasztja a magyar társadalmat.
Pedig az államtitkár még tudta fokozni, azt mondta: „fontos, hogy az új pedagógus életpálya-törvény megteremtette a nagyarányú pedagógus-béremelés alapjait. Amennyiben az EU nem tartja tovább önkényesen vissza a Magyarországnak törvény szerint járó forrásokat, úgy több mint a kétszeresére nőhet az idei és jövő évi 10-10 százalékos béremelés. Ezzel öt év múlva, mire a most felvettek végezni fognak, egymillió forintos lesz a pedagógus-átlagfizetés.”
Annak nagyon örülünk, hogy 880 ezer forintról hirtelen újabb 120 ezer forinttal nőtt a feltételes módban beígért bér. Két-három éve nem hitegetnek mással, mint a feltételes móddal. Azért tisztázzuk a tényeket: nem Brüsszel feladata a magyar pedagógusok bérének megoldása. Brüsszel nem önkényesen tartja vissza a pénzeket, hanem azért, mert a magyar kormány a minimális feltételeket sem óhajtja betartani. Ez csak annyi lett volna, hogy 2023. március 31-ig az egyébként akkorra már nagyon sokszor módosított 2023-as költségvetési törvénybe két paragrafust beletesznek, ami a pedagógusbérek emelésének feltételeit tartalmazta volna. Ezt a tervezetet egyébként a szakszervezetek látták, el is mondták, hogy hol kellene módosítani, de látta az Európai Bizottság is. Ám a kormány „megfeledkezett” a két paragrafusról. Be lehet nyújtani Brüsszelnek a számlát – ez egyébként megint csak a szokásos „magyarkodás” –, csak akkor esetleg a pedagógus szakszervezetek, vagy a sztrájkbizottság is benyújtja majd a kormánynak a számlát. Mert ne felejtsük el, amit Gulyás Gergely a Miniszterelnökséget vezető miniszter a brüsszelezésen és a baloldalozáson túl mondott az egyik kormányinfón: a magyar pedagógusok fizetésemelésének 85 százalékát a magyar államnak kell állni. Nosza! Kezdjék ezt a 85 százalékot saját forrásból finanszírozni és ha végre megfelel az Európai Bizottság követelményeinek a kormány, akkor találunk még 15 százalékot. De a 85 százalék kifizetését mi tartja vissza? Egyébként pedig azért tűnhet logikusnak a kormány összes propagandaérvelése, mert eleve hibás a kiindulási pont. Utána hiába viszi logikusan végig a dolgot, a legvégső következtetés is hibás lesz. Ezt egyébként a középiskolában, de legkésőbb a tanárképzés alatt logikából nagyon hamar megtanítják.
Ilyen körülmények között lehet egyáltalán a kormány iránti bizalomról beszélni?
Ha a Klebelsberg Központ és az oktatási államtitkárság közötti levélváltásra gondolunk – amikor véletlenül átküldték a Telexnek Maruzsa belső levelét arról, hogy bajban lenne a Klebelsberg Központ, ha mindig igazat kellene mondaniuk –, akkor nagyon sokat kéne dolgoznia ennek a kormányzatnak azon, hogy a fanatikus hívőkön kívül bárki bizalommal forduljon hozzájuk, mert az sem igaz, amit kérdeznek.
Mégis oda kell menni tárgyalni velük. Miért?
Mert a szakszervezetnek ez a feladata. Munkavállalói érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetként kutya kötelességünk a mindenkori kormánnyal tárgyalni, teljesen mindegy, hogy ki van hatalmon. A mindenkori kormány intézkedéseit kell kritizálni, bírálni, a mindenkori kormánnyal kell egyeztetni a kérdésekről. Ez a feladatunk, és a szociális párbeszéd intézményét – bár nehéz ezeket a találkozókat ennek nevezni – mi nem rúghatjuk fel azért, mert olyan kormányunk van, amelyik teljes önellentmondásban azt csinál, amit akar.
|
Nagy Erzsébet: a közvéleményt szembesítjük azzal, hogyan kezeli a hatalom az oktatást Természetesen a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is részt vesz a pénteki tanácskozáson – tudtuk meg Nagy Erzsébettől, a PDSZ országos választmányának ügyvivőjétől. Ők is felteszik a kérdéseiket például a „rejtélyes” esküről, de azokról is, amelyek hiányoznak a rendeletből, mint például arról, hogy a hatalmas bérsávok között hogyan történik majd a bérek megállapítása. Mert a mostani terv szerint ez teljes egészében a munkáltatói mérlegelési jogkörbe tartozó kérdés lesz és nincs semmilyen konkrét szempont. A másik kérdésük a legalacsonyabb fizetésűek rétegéről szól, azokról, akiknek nem is kell semmiféle képesítés a munkakörük ellátásához. Ilyenek például a dajkák, vagy a kisegítő munkakörben dolgozók közül egyesek, például a takarítók. Róluk a 326/2013-as kormányrendelet még úgy rendelkezik, hogyha legalább egy szakmunkás vizsgájuk van, akkor nekik már a garantált bérminimumot kell adni, illetve a dajka esetében a garantált bérminimumot, plusz hét százalékot. Csakhogy sem a státusztörvény, sem a végrehajtási rendelet nem így rendelkezik. Pedig, ha ez az említett rendelet nincs benne a törvényben – márpedig nincs –, akkor nekik jövőre csak a minimálbérre kell megállapítani az illetményt. Vagyis nem lesz semmiféle fizetésemelésük, pedig ők a legrosszabbul fizetett réteg. Nagy Erzsébet szóvá akarja tenni azt is, hogy ez a rendelettervezet gyakorlatilag üres, nyugodtan beleírhatták volna a hosszú felsorolásba, hogy akár kastélyt, esetleg birtokot is lehet adni, de csak a munkáltatói mérlegelési jogkörben, vagyis nem kötelezően. A fegyelminél pedig egyenesen Alaptörvény-ellenesnek tartják, hogyha valaki ellen valami miatt eljárás indul, akkor még „menet közben” hozzá lehet csapni az eljáráshoz azt is, ami pluszban esetleg kiderül, vagy épp „direkt” kiderítenek. Akkor viszont lehet egy fegyelmi elbocsátást erre alapozni, és ez így koncepciós eljárásokra ad lehetőséget. Még egy büntetőeljárásban is behatárolják, hogy ami ellen elindul, azt kell lefolytatni, és nincs olyan, hogy még ezt-azt hozzátesznek. A státusztörvény alatt lezajló egyeztetések alapján a PDSZ sem bízik abban, hogy ezek az egyeztetések sikeresek lesznek, de abban sokkal jobban nem bíznának, ha egyáltalán nem lennének egyeztetések. Ezért is mennek el rá. Ugyanis, bár folyamatosan mondták, hogy álegyeztetések folytak, de azt azért nem lehet mondani, hogy az egyeztetések teljességgel eredménytelenek voltak. A státusztörvényben ugyanis rengeteg változás volt. Amit viszont a szakszervezetek kifogásoltak, hogy egyáltalán van ez a törvény, és a legfontosabb kérdésekben nem változott semmi, abban a legsúlyosabb rendelkezések maradtak meg. Ugyanakkor elérték például – és ezt Nagy Erzsébet saját eredményének tartja –, hogy a távolléti díj maradt, mert azt eleve ki akarták venni. De azt is a szakszervezetek érték el, hogy nem hat hónap lett a lemondási idő, és nem a tanévhez van kötve. Vagyis számos „eredményt” azért mondhatnak magukénak. A PDSZ országos választmányának ügyvivője szerint ha nincsenek ezek az egyeztetések, akkor nem tud a közvélemény az olyan dolgokkal szembesülni, hogyan kezeli a hatalom ezeket a kérdéseket. Ezért kell elmenni egyeztetni. |
