Gosztonyi Gábor: a szakképzésben a teljes átláthatóság az, hogy senki nem lát semmit

Öt- és két  éves „óvodai nevelő” képzést tervez indítani a kormány a technikumokban és a szakképző iskolákban – derült ki egy, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) által közzétett tervezetből, amellyel a szakképzési kormányrendeleteket módosítanák. Eszerint óvodai nevelőnek a szakképző iskolákban, valamint az érettségit is adó technikumokban öt éves képzésben lehet majd tanulni, de két éves oktatásra is jelentkezhetnek, akik csak a szakmai vizsgára szeretnének felkészülni, mert például már van érettségijük. Mi a véleménye erről a PSZ-nek, enyhíthetné ez az óvodapedagógus hiányt?

A PSZ megdöbbenve olvasta ezt az ötletet, mert túl sokat az előkészítéséről nem hallottunk. Ha valaki megnézi ezt a rendelettervezetet, összesen egy sorban egy melléklet táblázata tartalmazza ezt az „óvodai nevelő” képzést, és itt be is fejeződött minden információ. Egy biztos, jelenleg ilyen státusz nem létezik az óvodáknál. Ebből a kormányrendelet-módosításból nem derül ki, hogy mi a lényege. Adott a lehetőség, hogy kifejezetten az óvodákra specializált pedagógiai asszisztensek lennének az óvodai nevelők, de az is lehet, hogy az óvodapedagógus kiváltására is lehetne alkalmazni őket, és egyedül is tarthatnának foglalkozást a gyerekeknek. Jelenleg hivatalosan nem lehetnek egyedül a gyerekekkel a pedagógiai asszisztensek és a dajkák, bár tudjuk, hogy a legutóbbi jogszabály-módosítás (417/2020.) után reggel 8 óráig, és a délutáni alvás utáni időszakban már gyakorlatilag tényleg csak a „közjószágok legeltetése” folyik, vagyis gyermekmegőrzés, ehhez pedig már nem kell feltétlenül képzett óvodapedagógus. Őrült nagy különbség van a két felsorolt lehetőség között. Nem tudjuk azt sem, hogy az „óvodai nevelőket” milyen munkakörben alkalmaznák, tehát milyen beosztásuk lenne. Nevelést, oktatást közvetlenül segítő munkakör lesz, vagy az óvodapedagógusokéhoz hasonló bért kapnának? Nem tudjuk. Az óvodán belüli bérfeszültség azonban már gyanítható, ami biztosan nem viszi előre a dolgokat. Az is biztos, hogy az eddig kiváló, méltán világhírű óvodapedagógus-képzésünknek ez egy hatalmas visszalépés a ’60-as, ’70-es évekbe. Ugyanis akkor volt középfokú óvónőképzés, a szakközépiskolát végzettek azonnal bekerülhettek státuszban a gyerekek közé, és ott lehettek velük egyedül. Az „óvodai nevelőkről” azonban nem tudunk semmit. Azt sem tudjuk róluk, hogy hol fogják megszerezni a szakmai gyakorlatot.

Lehet, hogy a képesítés nélküli óvónőket akarják így elrejteni?

Akár benne lehet ez is. Azért nem pontos ez így, hiszen képesítésük lesz: „óvodai nevelő”. Vagyis ez „furfangosabb”, mint a képesítés nélküli óvónő, hiszen abban az van benne, hogy beesik valaki az utcáról, és képesítés nélkül foglalkozik a gyerekekkel. Valami biztos ragad rá az óvodás szintű gyermeknevelésről, és ha akarja, tovább is képezi magát. De ebből az egy sorból az sem derül ki, hogy akik elvégzik, és kapnak egy technikusi oklevelet, vagyis „óvodai nevelők” lesznek, azoknak kell-e, lehet-e tovább tanulni óvodapedagógiai szakon. Ha pedig tovább tanulnak ott, akkor kapnak-e könnyítést és milyent. Azt nem tudjuk, de sejtjük, hogy az idén még nem hirdették meg ezt a szakot középiskolai szinten, vagyis legközelebb 2024. szeptember 1-jén lehet elkezdeni, és ha valaki érettségi után jelentkezne a két éves képzésre, 2026 tavaszán végezne az első évfolyam. A lényeg az, hogy ezt a státuszt három év múlva kell létrehozni az óvodában, és kidolgozni ennek feltételeit. 

Mit tudunk arról, mekkora a hiány óvodapedagógusokból? 

Több mint ezer óvodapedagógus hiányzik. De már nagyon sok óvoda kénytelen volt az egy óvodapedagógusos rendszerre átállni. Ahogy az általános iskolák is kezdenek átállni az egy tanítós modellre, ugyanis ott sem lehet majd párokat kiállítani.  

Egyébként a PSZ-nek is van egy indítványa az óvodapedagógus-hiány csökkentésére, mi lenne az? 

Mi csak azt mondjuk, hogy XXI századi megbecsülés kell, aminek két feltétele van: normális bérezés és XXI. századi munkafeltételek biztosítása. Azt indítványoztuk, hogy heti szinten 28 órát kelljen az óvodapedagógusoknak kötelezően a gyerekek között lenniük. Ezért a PSZ szeretné csökkenteni az óvodapedagógusok átfedési idejét. A státusztörvény tervezetben az van benne, hogy az átadás-átvételnél a két óvodapedagógusnak két órát együtt kell jelen lennie. Ennek csökkentésével a csoportban történő 32 órás tartózkodást esetükben 28-ra lehetne mérsékelni. Ezzel még spórolhatna is az állam, hiszen amennyiben az adott óvodában az átfedési időt nem tudják biztosítani, az óvodapedagógusnak azt többletmunkában számolják el. Egyébként a gyerekek közt töltött heti 32 óra nagyon sok, utána jön még az adminisztráció, ez minimum napi másfél óra. Csakhogy azon kívül is van még egyéb teendőjük, készülniük kell a másnapi foglalkozásokra. Nehogy azt higgye már a közvélemény, hogy az óvodapedagógus csak bemegy a gyerekek közé, simogatja a buksijukat és mondókákat tanít nekik. Ez nagyon komoly szakma, ami felkészültséget igényel. Azt se felejtsük el, hogy az óvodában kell felkészíteni iskolaérettségre a gyerekeket.

Dunai Mónika fideszes képviselő módosító javaslatot nyújtott be, tovább szigorítaná a pedagógusok életpályájáról szóló törvényjavaslatot, és négy órával megemelné az óvodai gyógypedagógusok kötelező óraszámát. Mit gondol erről a PSZ? 

Jó lenne, ha Dunai Mónika legalább egy hétig végezné ezt a munkát. Csak ezt. Van pedagógus végzettsége, de azt nem tudom, hogy tanított akár csak egy órát is önállóan. Viszont aki azt mondja, a feladat kevesebb három-hat éves kor között, annak csak egy apróságra hívnám fel a figyelmét. Azt a három-hat éves kor közötti gyereket együttműködésre bírni, akit akkor kell kiemelni egy csoportból, amikor éppen játszani akar, vagy épp egy őt érdeklő foglalkozás folyik, sokkal nehezebb feladat, és jóval nagyobb felkészültséget igényel, mint ugyanez felső tagozatban vagy középiskolában. Ott ugyanis a gyereknek az a tudatossága is megvan már, hogy a gyógypedagógiai foglalkozás az ő fejlődését segíti. A PSZ-hez egyébként olyan hírek érkeztek, hogy az Országgyűlés fideszes többségű kulturális és oktatási bizottságának múlt heti ülésén – ahol egy órányi vita után elfogadták a sokat kritizált státusztörvény-javaslatot –, Dunai Mónika visszavonta módosítását, de helyette elfogadták azt a javaslatát, amit heti 24 órában rögzítené a pedagógusok heti munkaidejét.

A szakképzésben szintén történtek módosítások, a PSZ tiltakozott is. Mi a lényege ennek? 

Egyrészt a tanulókkal szemben történik megint egy jelentős visszalépés. 2020-tól kezdve, amióta ez az új szakképzési modell életbe lépett, azzal kampányolt Pölöskei Gáborné szakképzésért felelős helyettes államtitkár, hogy mekkora pénzek fognak „leesni”, a gyerekek megfelelő ösztöndíjat kapnak, és a különböző munkaszerződések bérét a minimálbérhez képest határozták meg. Ám 2022-ben először a minimálbértől szakították el a tanulók ösztöndíját és munkaszerződéses bérét, ott is megállapítottak egy vetítési alapot, most pedig az ösztöndíjra jogosultság időtartamát csökkentik a vizsgaidőszak végétől az azt megelőző utolsó tanítási napig. Pedig a diákoknak a tanulói jogviszonyuk is akkor szűnik meg, amikor megkapják a végzős bizonyítványt. Ez teljesen elfogadhatatlan. De teljesen elfogadhatatlan az is, hogy a szakképző intézményeket szintén megrövidíti az újabb rendeletmódosítás: három év elteltével csendben átterhelik a méregdrága bürokráciával létrehozott akkreditált vizsgaközpontok vizsgadíját a szakképzési államigazgatási szervtől a tanulókat küldő technikumokra, a centrumokra. A kérdés csak az, hogy a centrumok költségvetésében ez hol fog megjelenni, milyen költségvetési forrást biztosít rá az állam, mert mi a jövő évi költségvetési tervezetben egy huncut fillérrel nem látunk többet ilyen feladatra. 

Önök szerint három évvel a szakképzési munkaszerződés bevezetése után még mindig titokként kezelik, hogy a korábban nyilvános tanulószerződéses adatokkal szemben, hány szakképzési előszerződés és munkaszerződés volt hatályban a most véget ért tanévig. A PSZ választ vár arra a kérdésre, ki és miért sajátította ki a közérdekből nyilvános adatokat?

A teljes átláthatóság az, hogy senki nem lát semmit. A 2020 előtti, az Internet alapú Szakképzési Integrált Információs Rendszerben (ISZIIR) havi frissítéssel ott voltak a tanulói szerződések számai lebontva szakközépiskolára és a szakmunkásképző évfolyamra. Ez úgy tűnt el, mint a huzat. Nem kapunk tájékoztatást arról, hány diák rendelkezik ilyen tanulószerződéssel – akár előszerződéssel, akár munkaszerződéssel –, hogyan alakul a nagyon beharangozott ágazati képzőközpontok sorsa, centrumonként lebontva, ha csak az állami fenntartású intézményeket nézzük. Most már a szakképzésben is a KRÉTA rendszert kell használni, csak elfelejtették a duális munkahely és a szakképzési intézmény közötti kommunikációt láthatóvá tenni benne. Vagyis egy osztályfőnöknek fogalma sincs arról, hogy a duális munkahelyen a tanulója hiányzik-e, ha igen, akkor miért, milyen igazolást hoz, egyáltalán hogyan teljesít, jegyet kap-e. Azon iskolák elől is titkolják a szakképzési munkaszerződések megkötését, megszűnését, a tanulók hiányzását, ahová a tanulók járnak! Ez hihetetlenül megnehezíti az eredményes szakképzést.

Mi lenne a megoldás a szakképzésben? 

Nyilvánosságra kellene hozni végre, hogyan alakult a duális szerződések száma, van-e mindenhol. Mert biztos vagyok benne, hogy centrumokon belül is vannak olyan intézmények, amelyek nagyon nehezen találnak külső munkahelyet a diákoknak, és biztos vannak olyanok is, amelyek ezt gond nélkül megoldják. Éppen ezért akarjuk látni, hogy ez az ágazati képző központ hány helyen és hogyan működik. Mert akkor az ezekre fordított hihetetlen összegekből például fejleszteni lehetne az intézményi tanműhelyeket. Ott biztosan megkapnák a diákok azokat a kompetenciákat, képességeket, amelyek a sikeres vizsgájukhoz szükségesek. Mert a duális helyeken nem feltétlenül pedagógusok foglalkoznak velük, de arról sem tudunk, hogy a duális képzőhelyeken a szakemberek milyen pedagógiai képzettséggel rendelkeznek, hogy tudják átadni a tanulóknak egy-egy munkafolyamat elsajátítását. 

Most a söpörd fel a sarkot, meg szaladj ki sörért típusú képzés folyik?

Olyasmi. De arról nincs információ, hogy egy vizsgából annak az elméleti részére hogyan tudják felkészíteni őket. „Nagyon örültünk” neki, hogy a szakképzésért felelős helyettes államtitkár, Pölöskei Gáborné tavasszal ismét kiadott egy hurráoptimista közleményt, milyen remekül bevált a technikusi képzés. A vicc csak az, hogy a technikusi képzés három éve folyik, egyébként pedig a technikusi képzés öt éves. Hogy lehet „félidőben” egy ilyen közleményt kiadni? Aztán majd megint jön egy reform, mint a szakgimnáziumi képzésnél. Az négy éves volt, ott is a harmadik évben kezdték bizonygatni a saját igazukat, majd egy évre rá kijött a szakképzés 4.0 stratégia, és fenekestül felfordítottak mindent. A szakképzéssel nem lehet megcsinálni, hogy négy-öt évente teljesen másra helyezik a hangsúlyt.